Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1878 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1878-04-14 / 15. szám

dolatát, juthatok fennebb és fennebb a végtelen tökély eszményi célja felé." .... „Ne hagyjuk hát —• mondja másutt — kialudni keblünkből a hitet, ezt az égi lángot, ne az Istenben való keresztyéni bizodalmat, s Jézus biztató szavára nyissuk meg szíveinket készséggel. Ismereteinket öregbítsük, a tudomány igazságait fogadjuk el, de avval ne kecsegtesse senki magát, hogy az emberi véges ész valaha kifürkészi az isteni véghetetlenséget, s meghódítja a hit birodalmát. Ezt tenni soha sem fogja. A tudomány az lehet a hitre, a mi a tűz az aranyra nézve : megtisztíthatja a salaktól, de elégetni nem képes." Ezen idézett néhány sor azt hiszem kellő tájékozást nyújt afelől, hogy szerző egy-két hittani tételre nézve, ha más állásponton áll is, mint talán mi ág. és lielv. hitv. protestánsok, de azért velünk együtt egy ugyanazon protestáns szellem híve, ugyanazon evangéliom hirdetője ; velünk együtt ostromlója a tudatlanságnak, a bűnnek, de másfelől buzgó épitője a valódi keresztyéni hit templomának. A harmadik részben ismét a keresztelési beszédek gyengédlelkii szerzőjével találkozunk. Beleképzeli magát majd az egybekelő párok, majd a gyermekeiket szárnyai alól kibocsátó szülők örömtől és aggodalomtól váltakozó helyzetébe, lerajzolja előttük a teendő lépés fontosságát, végzetes voltát, az e frigy nyomában fakadható forrásait az örömöknek s áldásoknak, de egyszersmind azon fellegeit is a szenvedéseknek és szerencsétlenségeknek, melyek nem ritkán boldogságunk napját elborítják. Es mikor az ily tartalmú beszédek által az illetők keblei meg vannak lágyítva, megragadja az alkalmat, hogy behintse azokba a vallásos hitnek, az Isteube vetett bizalomnak magvait, hogy beültesse azokba a házastársi erényeknek s kötelességeknek, s a bölcs életelvekuek boldogító gyökérszálait. Végig olvasva egy-egy beszédet, érteni fogjuk, hogy a házassági egybeadás miként lett már a keresztyénség ős korában egyházi cselek vény nyé, érezzük, hogy — szerző szavaival élve — „ily komoly helyzetében az életnek lehetetlen segélyért Istenhez nem folyamodnunk, s hogy jaj azon társadalomnak, mely e szent szövetséget vallásos jellegéből végképen kivetkőzteti ! Jaj ! ha az emberek élettársukat is ugy tekintik, mint közönséges adásvevési tárgyat, mint portékát, vagy egy darab földet, melyre elég a vásári cédula, esetleg a kötlevél." — De érezzük egyszersmind szerző azon szavainak is igazságát, hogy az Agendák írása és előadása több figyelmet érdemel, mint amennyiben azokat a papság közönségesen részesíti ; mert nincs jobb alkalom — úgymond — a lelkeket Isten országának megnyerni, mint a kereszteléseknél, házassági ünnepélyeknél s úrvacsora vételnél. A templomi vasárnapi beszédeket a nép igen sokszor hallgatja, vagy nem hallgatja; de midőn a szülő gyermekéért imádkozni hallja a papot, midőn a házaspárokat inti és oktatja a lelki tanító, midőn a közönséget az Ur asztalához hívja meg annak szolgája : ekkor lehetetlen az ige előtt kitérni a hallgatónak. Ezen hitben vagyunk mi is, és ha sikerül szerzőnek jelen munkájával, hacsak néhány lelkészben is ezen hitet meggyökereztetni, és egyszersmind felmutatni előttük, hogy híveink keblében a vallásosság húrjait mi módon lehet és kell érintenünk, márcsak ezen szempontból is nagybecsű szolgálatot tett eléggé nem ajánlható művével. FARKAS JÓZSEF. BELFÖLD. Zsinati első teendőnk. Egymásnak terhét hordozzátok, és ugy töltsétek be a Krisztus törvényét. GAL, 6., 2. A tiszántúli egyházkerület püspöke, Révész Bálint ur által körlevelileg felhivatván a lelkészek s világi hitrokonok, hogy „kiknek kedvök s hivatások van f. évi május l-ig az egyház szervezetére, kánonokra, fegyelmi szabályokra együttesen vagy ezek közül valamelyikre alapos indokolással kisért szervezetet készítsenek, s azt valamelyik egyházi lapban nyomassák ki, hogy igy az albizottsági tagok is ismerjék, s a május hóban összehívandó albizottsági tanácskozás alkalmával felhasználhassák" : alulírott veterán szolgája a protestáns egyháznak, s gondos megfigyelője s észlelője a protestáns egyház égető szükségei s sarkalatos és gyökeres bajainak : tollat ragadtam, nem azért ugyan, hogy egyházalkotmányt, szervezetet, kánont vagy fegyelmi szabályokat tárgyazó tervezetet készítsek ; hanem azért, hogy a vérembe átment legbensőbb meggyőződésemnek kifejezést adjak, s el ne mulaszszam a kedvező alkalmat, a midőn egy igénytelen falusi lelki pásztornak szerény hangja is felhathat a protestáns egyház kormányférfiainak magasabb regióiba, s ha szózatom, szerény indítványom nem leend is átlása, fentartó oszlopa a protestáns egyháznak, legalább egy homokszem lesz és lehet az átalakító monumentális zsinati nagy épülethez, Végre szólok azért, mert a lélek késztet a sülyedező hajónak mentő csónakot mutatni, legalább, hogy ha agyonhallgatnak is, elmondhassam : megtettem kötelességemet; ha pedig szerény indítványom figyelmet költene s elfogadtatnék, a vén Simeonnal igy szólanék: „Uram! bocsásd el szolgádat békével," mert látták szemeim a szabadulás, a megmaradhatás, a felvirágzás reményének hajnalát. Minden ujabb mozzanatot, mely egyházunk életében felmerült, minden fejlődést, haladást, mely tudomásra hozatik, örömmel üdvözöltem; megfigyeltem a javaslatokat, orvoslati módokat, a mentőeszközöket, melyek itt-ott ez vagy amaz egyházi lap hasábjain ajánltattak égető 30*