Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1878 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1878-04-14 / 15. szám
Papot nem növel számunkra senki más ; egyházkormányzatunk, törvénykezésünk költségeit is magunknak kell fedeznünk. Hát a szétszórt csontok, az egyháznak és a nemzetnek gondozatlanság miatt veszendőben levő tagjai ! Abban aligha ellentmond nekem valaki, hogy egyházkerületünk mostani helyzetében nem fordíthatunk tanítóképezdére annyit, a mennyit egy hasonló állami intézet igénybe vett. Hanem ha jól sejtem, az lesz az ellenvetése sok atyánkfiának, bogy nincs is szükségünk olyan fényes, költséges tanitóképezdékre, a minők az államiak. Nekünk egyszerű, igénytelen mesterekre van szükségünk, a kik félik az Istent, tisztelik a szent vizitatiót ; elfújják a „maga nótáján" Dávid zsoltárait és megtanítják irni, olvasni az ifjú nemzedéket. Erre a boldog időkből származó kedélyes felfogásra megfelelt a képezde szervezetéről szóló bizottsági munkálat, a mely egyáltalában nem éri be ezekkel a patriarchális igényekkel, hanem jóravaló, értelmes tanítókat kiván képeztetni; s megfelel az országos törvény, a mely még a református világot is kötelezi, s a melybe elfelejtettek belé tenni egy olyan paragraphust, miszerint a kálvinista gyermekeket taníthatják sokkal képzetlenebb, tanulatlanabb egyének is mint a más felekezetűeket. Különben nagyon kevesen lehetnek közöttünk, a kikkel szemben jogosult és szükséges az ilyen érvelés. A többség mindazok, a kikben öntudatos a protestáns közérzület; tisztában vannak azzal, miszerint más felekezetek sokféle előnyével szemben a miénknek előnyt mindig az adott, hogy népünk értelmi fejlesztésére kiváló gondot fordítottunk. Erről az előnyről mondanánk végképen le, ha számunkra jónak tartanánk olyan tanító-képezdét. a mely hiányosabb, mint a minőben mások tanítói növeltetnek. De nincs mért itten elméleti okoskodással tölteni a tért. A kérdést megoldotta már a gyakorlati élet; csak tessék észrevenni. Legkiválóbb egyházközségeink az állami képezdékben végzett egyénekkel töltik be tanítói állomásaikat és nem kötik magukat Enyedhez. Adjunk hálát az Istennek, hogy erről a szükségletről az állam tisztességesen gondoskodik, s ne akarjunk okvetlen „nagyhatalom" lenni, hogy versenyezzünk oly téren, a hol nincs erőnk hozzá és szükségünk reá. Az állami tanítóképzők nem forgatják ki kalvinistaságából a kálvinista ifjút. Az egyház kebelében megkapta elébb, és megfogja kapni szolgálata utóbb még jobban a szükséges felekezeti színezetet. Mert az nem baj, gondolom, ha ifjúságában más felekezetüekkel is érintkezett, ha ez által némi általánosabb nézpontokra tett szert, ha nem lesz okvetetlen cynikus és szegletes.'1 Kevés szóval sok olyan van itt elmondva, ami ügyeink intézőit nem csekély gondolkodóba ejtheti: Szóljanak hozzá az illetők, kik a kérdés gyakorlási oldalát ismerik. TÁRCA. Böngészet. A »Prot. Egyh. és Isk. Lapok"-ból. (Vége.) Az ötödik pont a tanító fizetésének minimumát, lakáson, kerten és elegendő tűzifán kivül 500 frtban kívánja megállapítani. — Egy közsé-jegyző el van foglalva az év első napjától az utolsóig, a reggeli órától az estvéliig : sokszor éjnek idején is háboi'gatják. Ritkán vau vasárnapja is. O már nem a kis, hanem a nagy gyerekekkel vesződik. A ki reklamálja a fiát s besorozzák ; a ki házassági engedélyt kér s nem nyer; ha az adót emelik, vagy ha végrehajtó jő a községbe : ennek ódiuma mind a jegyzőt éri. Szidják alólról, pirongatják — felülről. S ennek a fizetési minimumát 400 frtban állapítja meg a törvény, a dunamelléki egyházkerület is ennyit szab meg a rendes tanítóknak, a memorandum pedig nem elégszik meg ennyivel. Legalább ' 500 forint! Fuss vagy fizess ! Elegendő tűzifa, mely némely egyházban ismét 100 frt. Ha hitfelekezetünknek az a célja pedig, hogy minden helyen iskolát szervezzen, a hol arra valóban szükség van : a megállapított minimumot egy fillérrel sem lehet emelni. Főkép azért, mert ujabb terhet a népre rakni bajos lenne; részint azért is, mert még 300 frtra is akad elég tanító, most is, jövőben is. De még a régibb fizetések csonkítatlan hagyatván, prot. felekezeti tanítóink általában több fizetést húznak 400 frtnál, néhol kétszer annyinál is többet. — En ugy tapasztalom, hogy ritka felekezeti tanító az, a ki nem taníttathat legalább egy fiut. Nem az ujjamból szopom ezen állítást, hanem tanúm a gyakorlati élet. A környékembeli prot. tanítók mind taníttatnak, van, a ki hármat, sőt van, a ki pár évvel ezelőtt vitte negyedik fiát a gymnasiumba. Hogy miként lehetséges ez, én nem értem; de ez tény, mit megcáfolni nem lehet. Az én tanítóm két fiát taníttatja, s a harmadik sem lesz iparos, pedig fizetése nem megy többre 450 forintnál — a papiroson ; míg a közelünkben lakó főesperesnek csak egyik fia tanul, a másik pedig kereskedősegéd, ki aligha fogja megbánni, hogy nem követte bátyját a főgymnasiumba. Hja, de egy tanító fia csak nem lehet boltos inas. — Azonban legyünk igazságosak. A memorándumban említett mindennapi szükséges és Ínséges állapotot én is csakugyan tapasztaltam prot. fel. tanítóinknál is, kik egy fiut sem taníttathatnak. Azoknál t. i., kikről a konventió mannáját évről-évre elviszi a — korcsmáros, és a fűnek-fának tartozott adósság ! Még egyszer tehát : a 400 frtot emelni nem lehet a következő practicus számítás alapján: 400 forint 6°/0 -al majd 7 ezer forint tőkének felel meg; ennél többet pedig azon hivatalnok, ki kevés ideig s kevés költséggel tanul, és hivatalos
