Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1878 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1878-04-07 / 14. szám

széli el az egyház koronkénti harcait az apostolok korától fogva egész a legújabb időkig. A külső harcok, a külső fejlődés mellett kellő arányban tárgyalja az egyház belső szervezetének. tanainak és vallási életének fejlődését is — kiváló figyelmet fordítván a reformátióra, és az annak folytán kifejlődött viszonyokra ugy hazánkban, mint a többi európai államokban. Ugy látszik, hogy a szerzőnek ezen mindenre kiterjedő figyelme okozta, hogy könyve kissé terjedelmesebb lett, mint az eddigi hasonló tárgyú és célú tankönyveknél tapasztaltuk. A középtanodai tanulók talán sokalni fogják ; de annál hálásabbak lehetnek a tanitóképezdei növendékek és tanitójelöltek, kik tanpályájok befejezése után is nagy hasznát vehetik e könyvnek. Nekünk itt csak néhány külsőségre lennének megjegyzéseink. Az első §-ban az egyháztörténetirásról szóló részt a magdeburgi Centuriáknak kiemelésével s az utána következett kitűnő munkák mellőzésével aránytalannak találjuk. A többféle tárgyra terjedő, s éppen azért kissé hosszú §§-ban (mint például a h., 10., 16., 18., 23., 26., 34. és 35.) igen jó lett volna a főtárgyakat megjelölő s mintegy címül szolgáló szavakat vastagabb betűkkel nyomatni, vagy legalább a margón megjelelni — mint az a 16 §.-ban a Nestorius, Eutyches stb-féle vitáknál van — mi által a tanulók emlékezete sokban előmozdittatnék. Mert nem szabad feledni, hogy a tanuló sokkal nehezebben tájékozza magát a sokféle tárgyban, mint az, aki már az egésznek kellő átnéxetével bir. Mindezek, valamint az egyes mondatokban tapasztalható tollhibák, s különösen a Dürer Albert származására vonatkozó mondat (85. és 139. lap.) egy második kiadásban könnyen lesznek kijavíthatok. Egészben véve a mű józan vallásos kedély és lelkiismeretes tanulmány eredménye, melyet éppen azért, mint haszonnal forgatható jeles tankönyvet , mélyen ajánlunk az illető tan férfiak figyelmébe. Zs. M. Protestáns halotti búcsúztatók tárháza. Megjelenik évenkint 4 füzeiben, november, február, május, augusztus 15-ik napjain. Első füzet. Többek közreműködésével szerkeszti s kiadja Zih Karoly, békés-szent-andrási rektor. Ára a 4 füzetnek 1 frt 40 kr. Szarvason, 1877 Szita G. könyvnyomdájában. (Vége.) X. 18 éves leány felett. Szerzője Börzöli Gábor. — Azt hittem, hogy Börzölitől, a ki már régebben űzi ezt a mesterséget, jobbat remélhetek. — De mint másutt, ugy itt is csalódtam. Ugylátszik az eddigiekből, hogy ezen füzetben jónak nem volt szabad megjelenni. No, de hát csak nem is lehet kívánni, hogy a szerkesztőjénél valamelyik jobb legyen. Ez búcsúz -tatóvers, garnírozva prózával Csakhogy gyomor kell hozzá, a mely ily cifrán feltálalt ételt bevegyen, ha előbb szokva nincs hozzá. Itt van egy adag, például a cifrájából: BEdes szegények — földi édennek — Árka mellett nőtt — búvirágai, — Kedves szomorúk — könyi'e fakasztok Kiket nem bírt e — föld megáldani: Lelketlenek mily szent a hazája, Kiket bú nevelt az ég számára !K „Ez a kedves leány mindentől meg lett fosztva — a mi földi gyönyör ! Elzárta Isten tőle a földi csábokat. Nem ismerte a szerelmi ölelést. Csupán az édes anyai karok édenét ismeré, melyen belől mindig a tiszta ártatlanság kedves órái telének.* ,A csüggedt főt ha tartá karjain, Es szemlélte lánya szenderét — Oh azon a kedves lelkű arcon, Nézdelni mily édesen telék !4 íme, ilyen nagyszerű verselés s eszmék azok, melyekkel az egész műben találkozunk. Nagy részéhez commentár kell. Annyira szép, hogy érteni sem lehet! Sajnos, hogy B. ur még azon is tud siránkozni, a minek csak örülnie kellene, hogy egy leány a földi gyönyörtől, a földi csáboktól el van zárva az Isten által, s nem ismeri a szerelmi ölelést, s nem tudom én még mit nem. Igy ömlengve aztán szegény leányt B. ur felviszi a mennyországba, de csak a kaizatra, s ha az anyja el nem hagyja a búsulást és sírást : síró angyalt csinál leányából. Aztán édes B. ur, haláluk után már a nők sem oly aprehensiósok, hogy megharagudnának, ha éveik számát megmondjuk, s azt mások is megtudják. íme, ön szerint az illető a eimirat szerint csak 18 éves, már pedig, hogy lehetne ez, mikor született 1850. május, s meghalt 1876. nov. Lám, lám milyen udvarias ön, s szép, hogy ilyen gavallér ember az egyszerű rektor. Gyarló biz ez az egész, kár vele világ elé állani. XI. 57 éves jó családapa felett. Atányi József igari rektortól. Az eddig előszámlált búcsúztatók között, leszámítva ebből is a több helyen öszszefüggéstelen gyarló verselést, s a szógyártást, ez még talán a legsikerültebb. Mert hogy nincs benne teljes összefüggés, igazolásamul csak e pár sort hozom fel: Este N. N. leányom Te még kiskorú gyermekem stb. Aztán miféle uj szók ezek : állitmányom, végáldmány, talán végáldás akar ez lenni? XII. Szentesi Iladzsi Sáridon színész felett. Turgonyi Lajos lelkésztől. — íme a sok dudva és gyom közepette egy illatos virággal is találkozunk. Kár, hogy ide tévedett! Bizony méltóbb helyet is megérdemelt volna ! Gyönyörű felfogás, nagyszerű jellemzése a magyar színész, mint nemzet napszámosának. Az a nélkülözés, elhagyatottság, az a sokszor gúnyos megvetés, lenézés, mely őt mint a nemzeti nyelv egyik mívelőjét éri még ma is, nagyon szépen adatik elő benne. Azután áttér arra, hogy egy hivatását felfogott szinész, a ki a szinészeti tövises pályára nem csupán kenyérkeresetből, hanem magasztos lelkesedésből, 28*