Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1878 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1878-04-07 / 14. szám

éven át, nemcsak minden vasár- és ünnepnapra, hanem köznapra is. Es pedig hivatalának súlya nem épen abban áll, hogy minden vasárnap prédikálnia kell, évről-évre, évtizedről-évtizedre; hanem inkább abban, hogy mit és miként prédikáljon minden vasárnapon ugy, hogy hallgatói örömmel várják a templomba hivó harangszó megcsendűlését minden vasárnapon. S hogy ez a suly kétszeresen nehezedik reá a inai, vallástalanságra hajló időben, azt bizonyitanom nem szükséges. Dacára azonban súlyos helyzetének ; dacára annak, hogy 12 évi költséges tanulásaért, 6 évi káplánkodásaért, nemcsak hogy fényesen nem dotáltatik, de még szerényen sem mindenütt, hanem csak szegényen ; dacára annak, hogy a lelkészek több mint felének családja, átadatik az apa hunytával annak a mostoha apának, kit ugy hívnak hogy : nyomor • dacára mondom mindezeknek, a lelkészek egyike sem készül jerémiáddal szaporítani az összeülendő zsinat különben is ezerféle teendőit. Ez a párhuzam egyik vonala, — lássuk a másikat, a tanítót. Ritka apa az, ki azon szándékkal kezdetné meg fiával a tanulást, hogy őt tanítóvá képeztesse. „Jól tanulj, kedves fiam, hogy fiskális, vagy doktor, vagy legalább pap légy" — s ezzel átadja a gymnasium I. osztályának. De már a harmadik, negyedik évben az apa megunja, vagy nem birja a költekezést, vagy a fiu kése nem fogja a tudományokat — „légy fiam tanító, ha megbecsülöd magadat, ugy is ember lehetsz" s átadja a praeparandiának, hol egy kis szülei, egy kis állami segély mellett átevezvén a 3 évet, vizsgát tesz, oklevelet nyer, s noha még nem töltötte be 19. vagy 20-ik évét, már válogathat a hivatalokban, s önálló lehet. Tagadhatatlan, hogy a célhozjutásnak ez nem nehéz módja. Régebben még könnyebben ment. Az ifjabb tanuló kiment segédtanítónak, s megkedvelvén a falusi disznótoros és pászítás életet, kinn rekedt. Az öregebb tanuló, sokszor juristák, nem ritkán theologusok közül is „eligált" rektóriát, s ezzel eligálta egész élete sorsát. Az ilyenek közül képződtek azok a kedves, kedélyes alakok, kiket „kosta" névvel címzett a legátusi had. — Denique, így vagy úgy célhoz jutni, e pályán nem mesterség. Kérdés, hogy a hivatalt folytatói e pályán nehéz-e ? En azt mondom, hogy nem, legalább nem oly nehéz, mint kürtölve van. Nemcsak mondom, be is bizonyítom. Bebizonyítom ismét a practicus életből. A tanév okt. 1-én kezdődik, s faluhelyen 8 hóig, tehát május végéig kellene tartani törvény szerint. De nincs az országnak egyetlen falusi iskolája sem, melyben a tanítványok már októberben teljes számmal összegyülekeznének. Ezt nem bánja maga a tanító sem, minden ellenkező állítások dacára is, mert igy elég ideje marad, az iskolán kivül, azon gazdasági dolgainak elvégezésére, miket e hóban kell végezni. A szorgalmi idő tulaj donképen nov. elejével kezdődik, ekkorra többnyire megérkeznek a tankönyvek is, s a tanító hozzálát a munkához. Mit tanít ? A törvény 15 tantárgyat ir elő ; de iskoláink legnagyobb részében csak 8, 9, 10 tantárgy taníttatik, t i. olvasás, írás, számtan, vallási tárgyak, történelem, földrajz, természettan, természetrajz és alkotmánytan Sok helyütt ezekből is elmarad két, három, sőt négy tantárgy. Rajz, mértan, háziipar az általam széles körben ismert iskolák egyikében sincs tanítva. Tornaeszközök iskoláink 75 százalékában nincsenek, ha lesznek is idővel, a tornatanítás fog legkevesebb idejébe kerülni tanitóinknak. Faiskola szintén igen sok helyütt nincs, ha lesz, vagy a hol van, s annak kezelését elvállalja a tanító, az nemcsak élvezettel, szórakozással, hanem haszonnal is jár. — Minden tantárgy! Hallotta-é valaki, hogy a pirongatóriumnak csak egyetlen jótájával is illettetett volna az a falusi tanító, kinek 80 tanítványa levén, egyik-másik tantárgyat elhagyni kénytelen ? Nem ! Magok a tanfelügyelők sem kívánják azt, jól tudván, hogy a törvényt egyszerre nem, hanem csak fokozatosan lehet, e tekintetben életbeléptetni. — Az én községemben két tanító működik. Az egyik ref. magyar, a másik lutheránus német, ki egyúttal praeorans. Amannak 89 tanítványa van, ennek 78. Mindkettő 10—10 tantárgyat tanít jeles sikerrel, s még egyiket sem hallottam panaszkodni arról a roppant elfoglaltatásr ó 1, mely a memorandumban oly igen hangsúlyozva van, sot csinálnak magoknak farsangháromnapi szünidőt, különféle „kerbájt"-okat, szerdán és szombaton délután minden héten teljes pihenést, s még a tavaszi gazdasági dolgokra is van elég idejök. Hát jól van, senkisem ütközik meg benne. — Tanítson azonban bármennyit a tanító, annyi bizonyos, hogy május hóban bevégződik a tanév faluhelyen — mert a falusi tanítók ügyét látszik leginkább felölelni a memorandum, E hó elején, közepén vagy végén megadja az exament, és azután övé az egész nyár, ő pedig a világé. Átadja magát a boldog rustikálásnak, kaszáitat, gyűjtet, arattat, csépeltet, nyomtattat, szántat, vettet, majd szüreteltet, és az őszi termést is betakarítja, és — roppantul el van foglalva. Mindezt teheti, teszi is anélkül, hogy csak egy parányi hivatalos aggodalom által is gátoltatnék. Ha nincs földje, vagy a földmiveléssel nem szeret foglalkozni : sétál, pipál, furulyái, öt hónapig, mint a nóta mondja. — No már most rekapituláljuk a mondottakat: a tanító kevés költséggel, kevés tanulással, korán célt ér; hivatala nehézségeit szerfölött könnyíti az, hogy minden évben 5 havi teljes munkamentességet nyer, (néhol hatot); megélhetése legtöbb felekezeti tanítónak biztosítva van ; halálával a család jelentékeny államsegélyben részesül. Ha e most elsorolt négy körülményt összefoglalom, nemcsak hogy okát nem találom a memorándumban nyögdécselő panasznak és siránkozásnak, sőt szerencsésnek kell mondanom azt az ifjú embert, ki egy tanítói állomáshoz jut. Ezeknek előrebocsátása után vegyük vizsgálat alá az egyes pontokat. Első pont. Ámbár az Urasztalhoz először járulandó