Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1878 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1878-04-07 / 14. szám
Haszonegyedik évfolyam. 14. S3B. Budapest, 1878. április 7. PROTESTA1TS egyházi és iskolai lap. Szerkesztő- és KIADÓ-HIVATAL: VIII. ker. Mária-utca 10. sz. I. em. Előfizetési dij: Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 ft. 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. Hirdetések dija: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásnál 5 kr., egyszeriért 7 kr sorja. — Bélyegdij külön 30 kr. Teljes számú példányokkal mindég szolgálhatunk. Azon t. előfizetők, kiknek előfizetésök mult hó végével lejárt, annak megújítására felkéretnek. Templomaink és kultusunk egyszerűségéről. Mikor az embernek lelkéből a jobb gondolatok, nem mondom kihalnak, de vándorolni mennek, a még ki sem hűlt helyre, akkor jönnek a szerencsétlen gondolatok. Ahol az evangéliom örök ereje, Krisztus és az apostolok szívből fakadt s a szivek boldog-ságára irányzott predikálása nem ébreszthet lángbuzgalmat, hitet, mely hegyeket mozdít ki helyéből: ott kél az emberi kebelben vágy, mely a hit és lélek erejének hiányát, az Isten beszédének a szivek és vesék megoszlásáig ható kétélű fegyverét külső képekkel, a hit és lélek szegénységét elfedő cifrázatokkal akarná pótolni. Mi indokolja e visszaesést? Talán unottá vált előttünk a protestáns egyszerűség, az örök igazságoknak szívben, lélekben és igazságban, nem kóp-és cifrázatokban való szolgálata ? Ezt kivánja-e az emberi haladás s tökélyesedés ? S a protestantismus, mely ezen magas céloknak állt szolgálatában százados küzdése- és harcaiban talán elnyíítte magát, torzalakká lett, szív nélkül; hideg visszataszító, melynek mogorvasága, kietlensége tisztességesen többé nem is menthető ? Más oldalról véve a dolgot, midőn tovább kellene haladnia a hit egyszerűsítésében, a lélek ós igazság, az evangéliom és örök élet minél bensőbb szolgálatában: akkor fordítsunk hátat a célnak, melyért előbb küzdve küzdöttünk, s térjünk vissza, ahonnan apáink ezelőtt negyedfélszáz esztendővel elindultak ; hozzunk, rakjunk egyszerű templomainkba képeket, szobrokat, a művészet remekeit, s ezekkel ejtsük zavarba, tépjük össze gyülekezeteink hitéletét, gondolkozását s igazoljuk be, ami ellenünk hangoztatik, amit nekem 1862-ben Dalton jezsuita a katholicismus ós protestantismusról folytatott vitatkozásunk alkalmával mondott: „hogy a protestantismus lehetetlenség, képtelenség". *) E szerencsésnek nem mondható kérdések támadtak bennem, midőn az unitárius testvérek Magvetőjének mult 1877. évi folyamában „az újjászületés eszközei" cimü cikknek végét, s e lapok közelebbi 11. számában Glarzó Gyula barátunk „szerencsétlen gondolatainak" szinte utórészót olvasám. Az újjászületés eszközeiről értekezve, Póteríi Dénes ifjú atyánkfia, "z erdélyi unitárius egyház-főtanács gyűlésén ezt . ;ondja : utat a szent küszöbön át a művészi ecset ós vésőnek, utat a festészet ós szobrászat ama ternu keinek, melyeket művész-kéz isteni ihlete alkot. Féli 3 az előítélettel. Nem imádni hozzuk azokat, hanem hogy imádságra indítsanak, ós nem haszontalan szenteket .hozunk, hanem hozzuk ama szenteket, akik az emberiségnek, tanaik és óletök által szentséget, magasztosúlást, lelki tökólyesülést kölcsönöztek; hozzunk nemzet- és hitvallás-különbség nélkül a föld minden részéből, a világ minden népétől egy Jézust, egy L a o t s é t, egy B u d h á t; **) hozzunk minden prófétát, aki istent igazán imádta és másokat is arra tanított, *) Lásd Prot. egyház és isk. lap 1862. folyamát. Missioi levelek dr. Ballagi Mórhoz. **) Azt kell hinnem, hogy P. ur nem ismeri Laotse és Budha életét ós tudományát. Cz. 27