Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1878 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1878-03-24 / 12. szám

Huszonegyedik évfolyam. HWi. Budapest, 1878. március 24. PROTESTÁNS ISKOLAI LAP. Szerkesztő- és KIAD Ó-HIVATAL: VIII. ker. Mária-utca 10. sz. I. em. Előfizetési &ij: Helyben házhozliordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 ft. 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden kir, postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. Hirdetések dija: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásnál 5 ltr,, egyszeriért 7 kr sorja. — Bélyegdij külön 30 kr. Teljes számú példányokkal mindég- szolgálhatunk. _ w

Azon t. előfizetők, kiknek előfizetésük e hó végével lejár, annak_megujitására felkéretnek. Lumen de coelo. Mielőtt a zsinatolásról, melyre készülünk, tüzetesen szólnánk, szükségesnek tartjuk, e cikkben még bizonyos reflexiókba bocsátkozni. Dacára ugyanis a jelenkor nagy felvilágosodottságának, az egyházi élet terén mégis világosságot keresünk, óhajtunk, még pedig ujat, mert a lejárt idők reánk maradt hitfáklyáinak fénye napról napra homályosabb lesz. A róm. kath. egyház hívei ugyan a folyó évi február 20-kán délután egy órakor megválasztott új pápájokt ólvárják azon mennyei világosságot, mely boldog korszakot hozand nemcsak magára a kath. egyházra, hanem az egész emberiségre is. E reményük jogosultságát alapítják egyrészt a volt Pecci Joakim bibornok eddigi életére, másrészt a „Lumen de coelo "-féle jelmondatos megnevezésére, mely őt most, mint XIII. Leo pápát illeti. — Siettek is a napilapok hangoztatni, miszerint jelmondatos megnevezésének jelentését megvalósíthatja, ha magának szent hivataloskodásában példány képül elődei közül ama III.-ik Leot választja, ki 800-ban Károlynak, a frankok királyának fejére tette a császári koronát s aztán az egyház eme legfőbb védurának mint legelső hódolni sietett. Igaz ugyan, hogy oly helyzetben, mint XIIL-ik Leo, sohasem volt egy római pápa semKis-Pipin óta. Neki be kell bizonyítani, hogy amaz ősrégi tétel, mely szerint az egyházi és papi fenhatóságnak gyakorlása világi hatalom nélkül lehetetlen, a róm. kath. egyházban sem egyéb üres ábrándnál. De eltekintve attól, hogy ő ilyképen egy egészen más világgaláll szemben, mint az volt, melylyel elődeinek számolni kellett: mi nem kételkedünk, hogy a róm. pápák, bármi volt jelmondatos megnevezésük, mindig oly lumen után törekedtek, mely a túlvilágon, meglehet, nagy varázsfényt terjesztett szót, de a földi vándor életösvényét csak igen mostohán világította meg. A tizenhatodik század folyamán például csak Spanyolországban Don Gaspar-de Guiroga, toledoi érsek, bibornfk ós főinquisitornak Madridban 1583.ban kiadott jegyzéke szerint — kétszázkét vallástudományi könyv tiltatott el. Ha hasonló eseteket a többi országokban, hol a népek sorsát a katholikus klérus vezérelte, ehhez hozzágondolunk, sejtelmünk lehet, mennyi szellemi világosság oltatott ki az egyedül üdvözitő egyház szent keze által. Nekünk, protestánsoknak, kiknek a népek szellemi felszabadítását eszközölni kellene, „míg nappal van," nem annyira a „Lumen in coelo"-ra, mint inkább a „Lumen de coelo "-ra van szükségünk, azaz oly világosságra, mely a valódi üdvhöz vezető haladás útját tisztán megvilágítja, úgy hogy a vallási élet teréről minden kétkedés, ingadozás és kozönbösség eltűnjék, — és mely világosságot maga az Idvezitő eképen jelzi: v

Ego sum lux mundi, qui sequitur me, non ambulet in tenebris, sed habebit lumen vitae. * Midőn e világosság teljes fényében kezd ragyogni, mindig új korszakot alkot az emberiség történelmében. E világosság az által létesül, hogy a vallásos tudat az emberi szellem tudományos vívmányait mintegy gyúpontban összesíti s az eddigi leélt nézetek éjjeléből új napként emelkedik fel az élet 23