Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1878 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1878-03-17 / 11. szám

kintvén iskoláiban, azoknak a folyton előrehaladó kor színvonalán megtartásától, meg nem feledkez hetik; másfelől szeme elé tárja nyitját azon talánynak , a melylyel a szegény protestáns felekezetek, iskolai háztartásukat akkép rendezték be, és vezetik, hogy azok a haladást nemcsak nem hátráltatják, de sőt egyszer s másszor úttörők gyanánt is szerepelhettek. Teljes bizalommal reményli, mindezeknél fogva, a helvét hitvalló dunántúli egyházkerület közönsége, miszerint nem fogja a mélyen tisztelt képviselőház szükségesnek tartani, a protestáns iskolákra nézve, kimondását annak, hogy a kitűzendő eredményt, hány tanítónak alkalmazásával (63. §.), egy-egy osztályba hány tanulónak fölvételével (24. §.), minő térfogatú tantermekben (25. §.), az év mely időszakára szabandó s minő tartamú szorgalom és szünidő alatt (27. §.) tartoznak elérni ? Nem fogja bármely növendékek fölvételének kötelezettségét (61. §. 3. p. a. 15.) reá róni; ellenben a tanárképesitésnek — az iskolai önállóságot lényegesen biztosító jogától (mert felfogásunk szerint a tanár az iskola lelke) a protestánsokat elütni (18., 19., 63. §§.); a tankönyvek fölölt nem csupán állam ellenesség, de a nagyon is széles magyarázatot tűrő „ártalmas" és „alkalmatlan" jelzőknek ürügye alatt igen messze mehető miniszteri censurával a tanszabadság fejlődését és a tudomány vívmányainak érvényesülését akadályozni (67. §. 5. p.); a tauodai vagyon miként kezelése fölötti őrködési jogot, az oktatásügyi miniszternek akkép engedélyezni (67. §. 5. p.), hogy belőle később még központi kezelés s a tőkék elhasználása is származhatnék. A 65. § a minisztérium közegének, a tanfelügyelőnek jó vagy rosz akaratától, felfogásától és a közoktatási miniszternek kegyétől teszi függővé a felekezeti gymnázíumok és reáliskolák lételét, nyilvánossági joguk fentarthatását, — s a magyar protestáns egyház történelem annyi szomorú példáját mutatja föl roszakaratu kormányok visszaéléseinek, hogy lehetetlen aggályának legélénkebb kifejezését nem nyilvánítania a 65. §. miatt, nehogy középtanodáinak nyilvánossági joga oly könnyedén konfiskáltathassék. S a fönnebinél még aggályt keltőbb a 69. § , mely a hitfelekezeti tanintézetek fölött egy nihilista vagy ultramontan oktatásügyminiszter alatt, valóságos damoklesi kardkép függ, azon rendelkezésével, mely szerint a kormány erkölcsi bajok, vagy államellenes irányok miatt, az intézetet bezárathatja, anélkül, hogy az illető felekekezetnek valami cautélát nyújtana e baj elhárithatására, holott államelleneseknek politikai pártállásokat is nyilvánított már nem egyszer a pártos elfogultság : minélfogva ama lehető önkénynek tág tért nyitó s szabad teret engedő kifejezésnek szabatos és tárgyilagos meghatározását kéri egyházkerületünk a mélyen tisztelt képviselőháztól, s egyúttal praesumtiv jogvédekezhetésnek is megállapítását ellene. Hogy a tanfelügyelő a protestáns középtanodák tanári értekezletein is elnököljön — a mint azt a 80. 2. pontja szerint értelmezhető s tán értendő is, nemcsak iskolai önkormányzati jogunk iránt indokolt féltékenységből nem engedhetjük; de tanügyi szempontból sem helyeselhetjük. Ugyanazon kategóriába tartozik a 82. §. azon intézkedése, hogy közép'anodáinknak érettségi vizsgáin, ne csak jelen lehessen, hanem elnökölhessen is a tanfelügyelő, minthogy ez egyházhatóságunkuak főfelügyeleti jogába ütközik. Íme, mélyen tisztelt képviselőház! a fönnebbi pontok azok, a melyek iránt — a föntebb érintett indokok — melyeknél fogva komoly aggályaink vannak ; melyek ugy autonom jogainkat, mint középtanodáiuknak mozgási képességét fenyegetik; sőt existenciájukat megtámadják ; keservesen gyűjtött filléreinket, az atyáskodás révén veszélyeztetik; magának az államnak pedig semmi előnyt nem nyújtanak, sőt az egyház és állam közötti — a miénknél sokkal erősebb, konsolidáltabb, egyöntetűbb államokban is — veszélyes zsurlódásoknak előidézésére hivat vák Minélfogva, midőn a föntérintett pontok mellőz ését — illetőleg átalakitását s ennek folytán történelmi fejlődés — békekötések — országos törvények által sankcionált és biztosított önkormányzati jogaink keretén belől eső tanügyünk a legfőbb felügyeleti jogon túl nem terjedhető érintésének mellőzését, a mélyen tisztelt képviselőháznak bölcseségétől s komoly megfontolásától, hazafias bizalommal kérjük, reméljük és várjuk, teljes tisz tclettel vagyunk : a dunántúli helv. hitv. egyházkerület közönsége s ennek megbizásából. . . T Á R C A. Tapasztalataim, Több évi tapasztalataimat az egyház terén óhajtom ezen lap olvasóival megismertetni, miután a tapasztalat az igazság kútfejének tekinthető. Közlöm pedig a prot. templomok, — a melyek szinte az egyházhoz tartoznak — továbbá a prot. isteni tisztelet s végül a prot. lelkészek felőli tapasztalatimat. Az előveendő első tárgy tehát a protestáns templomok felőli tapasztalatom Tapasztaltam ugyanis Európában tett utazásaim közben, hogy a római kath. atyafiaknak mindenféle nagyszerű s pompás templomaik vannak, míg a protestánsokéi legtöbbnyire kisszerűek. Innen van az, hogy a milliókra menő különféle utazók — még a prot. utazók is — az egyes városok prot. templomaira rá se néznek, ellenben a róm. kath. templomokat bámulják. Ez arra mutat, hogy még a mivelt protestánsok is kedvelik az épületben a szépet s a nagyszerűt, — míg a rideg egyszerűségnek senki sem barátja. De ne gondoljuk azt, mintha csak a külföld mivelt publikuma lenne nagyszerű és szép templomnak