Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1878 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1878-03-17 / 11. szám

protestánsokét lehet csak és kell — a törvényjavaslat szövegéből kirívólag — érteni) egy kalap alá vonja a hazaszerte tényleg alig létező „törvényhatósági, községi, társulati" tanintézetekkel, sőt annyira nivellirozza, hogy egy oly nagy s erkölcsi alapon álló hazafias testületnek — minő a magyar protestáns egyház — történelmileg kifejlett, jogilag mint tényleg létező, külön érdekei, igényei, sajátlagos céljai s mindezeknél fogva, kellő politikai tekintetet, egy hazafias minisztertől méltán várható helyzete dacára csak annyi jogot enged, mint bármely más magános embernek, aki lehet bár honpolgár, de nem mindig hazafi is, — aki gymnásiumával és reáliskolájával missiót is gyakorolhat — mint fájdalom! van példa reá :

— ránk nézve idegen, hazánk- és nemzetiségünkre nézve veszélyes érdekekben is. Ugylátszik, mélyen tisztelt képviselőház ! hogy a beterjesztett törvényjavaslatban, azon alkotások egyikével állunk szemben, a melyek, a h lyett, hogy a történelmileg kifejlett, positiv tényezők egymásra hatását gondosan mérlegelnék, a létező hazafias érdekeket s érzelmeket kellőleg méltatnák s igy a nemzet géniusának röptét követnék, csupán theoria után indul, azon hiszemben talán, hogy a magyar protestáns egyház, mely 1848-ban egy teljesen hazafias kormánynyal szemben csak ugy, mint 1859-ben Thunnal szemben, mint egy férfiú ragaszkodott, békekötések s országos törvények által biztosított, autonom jogaihoz : valaha, bárminő körülmények közt, bármily áron, s bármely irányban, elfogna állani, fonnebbi jogaival kapcsolatos iskolai s vallási szabadságának lényeges alkatrészét képező autonómiájától ; holott a magyar protestáns egyház jól tudja, hogy uj meg uj megpróbáltatásokat nem egyszer fog még hozni az idő reá. Távol van tőlünk, mélyen tisztelt képviselőház! még csak árnyéka is a szándéknak : állam lenni az államban ; ezen elv a múltban sem kisértette egyházunkat; a modern állami törekvésekkel szemben, hiu kisérlet is volna, ép oly távol van tőlünk, a közoktatási téren akadályverseny létesitésére irányuló törekvés. Elhisszük, hogy a törvényjavaslat jó intentióval készült, hogy emelni fogja a középtanodai oktatás ügyét, s hogy nyomán, ugy le- mint fölfelé, áldás fog terjedni. De nem akarjuk, hogy némely rendelkezései túllépjék azon Rubikont, melyet autonómiánknak nevezünk, mert azon vonalon belől egész a centrumig, nincs többé törvényes biztositékunk, netáni — előbb vagy utóbb bekövetkezhető kormányi túlkapások ellen; holott a protestáns egyházra nézve a tanügy, vallási elveink rationális irányánál fogva, — életkérdés. E szempontból indulva ki egyházkerületünk mulaszhatatlan tisztének tartja a középtanodai s reáliskolai törvényjavaslattal szemben, jelezni az elveket, a melyekre a mélyen tisztelt képviselőháznak becses beható figyelmét kivánjuk fölkérni. Mindenek előtt szükségesnek látjuk, fent kifejtett álláspontunkhoz híven, hogy a protestáns hitfelekezetek tanintézeteinek — sajátságos álláspontjuk kellőn méltathatása s ennélfogva az áttekintés könnyebbé tétele szempontjából — külön fejezet nyittassák a törvényjavaslatban. Ebből kifolyólag mellőzhetlennek látjuk, hogy a demarkátionális vonal, egyrészről a protestáns hitfelekezetekn e k iskolai ügyeikre is kiterjedő a u t o n o m j o g a, másrészről az államnak főfelügyelési joga között, a k k é p vonassék meg, hogy egyik a másiknak c i r k u1u s á t ne zavarhassa. Mi tiszteljük az államnak főfelügyelési jogát, azon határig, hogy őrködhessék : „n e q u i d detr. iménti r e s p u b-1 i c a c a p i a t . . ebből folyólag, természetesnek tartjuk jogait „c i r c a s a c r a", de nem „in s a c r a", mert az autonomia, az autonom jogkörön belől, önkormányzatot, önrendelkezést jelent. Megkívánhatja az állam, hogy iskoláink, az állam érdekeit ne veszélyeztessék, s a mennyiben netán mégis veszélyeztetnék: vetőt mondhasson. Megkívánhatja, hogy tanodáink a közművelődés érdekeire nézve szolgálatképesek legyenek, tehát azt is, hogy a törvényhozásilag megállapított képzettségi minimum, azokban és azok által, elérhető legyen. De semmi szükség arra, hogy első esetben mást, mint tényleges tulkapást sújtson, s alig lehető — ha csak az autonom testületnek tevékenységét megzsibbasztani nem akarja (mit pedig nem tehetünk föl törvényhozásunk bölcsességéről;) — hogy a tanitás célját elősegítő, inkább erkölcsi, mint physikai eszközöket s tényezőket, minutiákra is kiterjeszkedve sikerrel szabályozhassa, mint azt a beterjesztett törvényjavaslat célozza. Azon éber érdekeltség — melyet a protestáns hitfelekezetek — a jelennek nyomasztó anyagi viszonyai közt is, iskoláik iránti áldozatkészségükben, folytonosan tanúsítanak ; azon gondoskodás, melylyel iskoláik fölött, jó ugy mint rosz időkben, őrt állanak, azon hév törekvés, melylyel ismeretes szegénységök mellett is, mindeddig sikerült versenyképesekül megmaradniok, — s a tapasztalat : hogy erkölcsi és szellemi tényezők ezreket kipótolnak, s hogy a közvetlen hatás mennyi erőt takarít meg, és a tudat, hogyha közvetlenül mienk egy intézet, mennyi erélyre serkent annak szeretete: mig egyfelől biztosítékot nyújthatnak az államnak, hogy a magyar protestáns egyház létérdekét te-