Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1878 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1878-03-17 / 11. szám

pen már egyik leggyönyörűbb jellemvonása, hogy a tan, a melyet hirdet, a legmagasztosabb értelemben emberi, melynek megfelelő lehet tehát kultusza is. Éppen ezért tehát a megterhelt prot. lelkészek ajakain suttogó panasz, a müveit világiak szivéből is kitört, ós hangosan kiáltja, hogy a prot. kultusz helyesebb szervezésének ideje, immár elérkezett. Ez a kegyes lelkek kiáltása! Vajha a majd talán már nem sokára megtartható zsinat vezérféríiai ne ignorálnák ezt. Jelszavunk ez legyen: az erejök felett megterhelt szegény lelkészekért és egyházunk jobb jövőjéért! Nekem e helyesebb szervezéshez fűződik minden óhajtásom, s ettől várom a legáldásosabb következményeket. Még csak néhány sort záradékul. Az elmúlt év utolsó napjai egyikén, egy országszerte ismeretes róm. kath. irodalmi férfiúval beszélgettem „a ker. kultusz felett." És mondhatom, meglehetősen érdekes volt eszmecserénk. „Önök istentisztelete — uram! — nagyon rideg," monda ellenfelem. „Az Isten lélek — feleltem én — kit nem tömjénfüst és túlságba vitt szertartások kábitó mámorával, de lélek ós igazságban tartozunk imádni.* „Jaj! de emberek vagyunk ám; ós talán emberek önök protestánsok is, mert ellenkező esetben a templomban nem é n e k e I n é u e k. * Finomabb ós súlyosabb vágást nem adhatott volna ! Melyre aztán kénytelen voltam, a két egyház közötti konfesszionális különbség azon erkölcsi jelentőségére hivatkozni, melynek alapján, az eszmény és valóság közötti viszonyt, egymástól eltóröleg határozzuk meg. És vitánk véget ért. Előttem, ezután több napon keresztül, a m agasabb értelemben vett protestantizmus eszményképe lebegett, mignem végre egy szörnyűmódon prózai ötlet, egészen ellentétes világba szállított alá Egy szobor tűnt fel ugyanis előttem, melynek felső törzse teljesen hiányzott, s feje a gyomor felett állt. Mi ez ? hiszen ilyen ember nincsen a világon. Bizony nincs! Csak a ki a prot. kultuszból kizárta a szivet, tekintett bennünket olyanokul, mint a minőt a fentebb leirt szobor habitusa mutat. Vájjon nem volna-e célszerű majd, egy ily szobrot a kálvinista zsinat asztalára tenni — intőjelül? a falra pedig képeket, melyek árván maradt papi családokat ábrázolnak De már Isten velünk! (TARZÓ GYULA. ISKOLAÜGY. A dunántuli ref. egyh.-kerület felirata a gymu. és reálisk. oktatásra vonatkozó törvényjavaslat tárgyában. 1. A magyarhoni ref. egyház, mely speciális magyarságánál fogva, létezése századain át sohasem helyezte magát ellentétbe hazája érdekeivel, faja törekvéseivel, nemzete aspiratióival, sőt törekedett mindig, mindazokban előljárni, azt hiszi, hogy a történelem mint megvesztegethetetlen tanú bizonyít mellette, midőn múltjából ez irányú némi szerény érdemeire is önérzettel hivatkozik. S miként érzülete hazafias volt mindig, ugy közmi velődési törekvései is nem csupán egyháza, de hazája érdekeinek is voltak szentelve. I A bécsi és linci békekötések, — melyeknek kiküzdésében pazarul omlott vére — nemcsak egyháza, de hazája és nemzete jogaiért, e jogoknak biztosításáért is vívattak. Egyháza és hazája érdekeit solidárisoknak tartotta mindig. S egy századokra hivatkozható mult, biztos kezesség a jövő iránt. S ugy látszik mégis, mélyen tisztelt képviselőház ! hogy a vallás- és közoktatásügyi miniszter urat — midőn a gymnasiumi és reáliskolai oktatásra vonatkozó törvényjavaslatot készítette, mig egyfelől a magyar protestáns felekezetek iránt féltékenység vezette, másfelől nem bizott ő annak életképességében j mert csak ezekből kifolyólag magyarázhatjuk meg magunknak, mi a dunántúli hdv. hitv. egyházkerület közönsége azt, hogy a fent hivatolt törvényjavaslat, történelmileg kifejlett, véren szerzett s ép ezért reánk nézve máig is, a legbecsesebb s jövőre is — és ha kell, áldozattal is — fentartani kivánt, föladni pedig semmi körülmények közt sem szándékolt jogainkat, élő alaptörvényeinket egész teljességökben, benső szerves egybefüggésökben nem méltányolta. Az idézett törvényjavaslatnak már 1. fejezete bemutatja az irányt, mi az egészen végig vonul. Mert midőn külön fejezetet szentel az állami, s ismét külön fejezetet a szerzetes rendek által ellátott gymnasiumok és reáliskoláknak, állítólag külön tekintetet igénylő viszonyaik szem előtt tartásából, addig a hitfelekezetek tanodáit (holott azok alatt tényleg ép a 21*