Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1878 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1878-03-17 / 11. szám

Haszonegyedik évfolyam. 11. mm. Budapest, 1878. március 17, PROTESTÁNS KOLAI LAP. Szerkesztő- és KIADÓ-HIVATAL: VIII. ker. Mária-utca 10. sz. I. em. Előfizetési díj: Helyben házhozliordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 ft. 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál ; helyben a kiadóhivatalban. Hirdetések dija: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásnál 5 kr., egyszeriért 7 kr sorja. — Bélyegdij külön 30 kr. Teljes számú példányokkal mindég szolgálhatunk. Azon t. előfizetők, kiknek előfizetésük mult hó végével lejárt, annak megújítására felkéretnek. A szerencsétlen gondolat. „Mi ok indította ref. egyházunkat arra a szerencsétlen gondolatra, liogy az igehirdetést legátusoknak és rektoroknak is megengedje ?" E kérdést veti fel a „Böngészet" enyelegve nagyon is komoly dolgokról beszélő irója. S a felvetett kérdésre, azonnal megadja a f leletet is, mondván : „Fizikai lehetetlenség az, hogy a népesebb egyház lelkésze, egymaga végezze az ünnepi szolgálatokat, ön megrontása nélkül." Hogy e felelet általános visszhangot keltett, s nagyon szomorú gondolatokra hangolta a prot. lelkészi kart, senki sem fogja tagadni. „Templomaink, alig egy pár ki étellel, a jó akusztika figyelembevétele nélkül vannak építve", — és az is igaz, a mit a haldokló atya tanácsolt theológas fiának ; „Fiam ! — mondá a jó öreg — ha majd papságra segit a jó Isten, el ne feledd, hogy csak ugy élhetsz békesség és szeretetben a te hiveid között, ha kiabálva fogod az igét mindenkor hirdet ni." „Ez aztán a pap, komám, a traktusban egynek sincs ilyen hatalmas jó ekhója," — hallottam nem egyszer magam is. Mindezek felett mosoly vonul el ajkainkon : de valósul rajtunk az irás szava is: nevetés közben is fáj az ember szive. „A prot. kultusz nagyon száraz, hideg és szegény!" — suttogja nem egy lelkész, kínosan érezve, hogy e nagy szárazságba életet, hidegségbe meleget, s szegénységbe gazdagságot vinni, legfőbb mértékben, az ő boldogtalan egyéniségének csaknem emberi erőt felülmúló hivatása. Hányan megtörnek s roskadnak össze pályájuk delén, ós — lesz nem egy prot. papi család irtóztató öröksége „kínzó nyomor s céltalan bolyongás." „A ki még nem próbáit egy népesebb egyház templomában, két nap alatt négyszer prédikálni, kétszer úr vacsorát szolgáltatni: ám tegyen kísérletet, s én százat teszek egyre, hogy a száraz köhintést, a mellcsontot érzéketlenné tevő zsibbadtságot, vagy az ágyék táján rendesen jelentkező tompa fájdalmat, szóval egyiket vagy másikat ezek közül kétségkívül érezni fogja," mondja Csepeli lelkésztárs úr is. Bizony vannak egyházak és körülmények, melyekben és a melyek között, a testben ós lélekben kimerült szegény prot. pap, oly „utolsó koldusa a nagy világnak", ki nemcsak az első ünnep délutánján, de heteken keresztül sem csinálhat jó órát magának. Példával is igazolom állításomat. A 9654 lelket számláló gyomai ref. egyházban, minden 12 éven felüli halottat a templomban prédikálunk el; s ez ősi szokáshoz annyira ragaszkodnak híveink, hogy a legközelebbi cholerábau sem engedték imával temetni halottaikat. Igy történt ezután, hogy junius hó 7-től semptember 16-áig, 173 pródikációs temetésünk volt, melyhez ha még hozzászámítjuk a vasárnapi prédikációkat, keresztelési beszédeket sat., az összeg valóban megdöbbentő! Ennek fele ón reám esett. Templomunk belvilága, hol a funkciókat végeznünk kellett — szélesség: 18.37 m.; hosszúság: 40.22 m. Hogy tehát mimódon kinlódtuk át a fentebb jelzett 14 hetet és y •• napot, ehez ugy hiszem, nem szükséges bővebb n g arázat, 21