Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1878 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1878-03-03 / 9. szám

Belgiumban a klerikális párt nem bástyázta magát körül olyan elő vigyázatokkal, mint Franci aorsságban, mivel nem kell neki ott a hatalomért küzdeni, bírja azt; a ház többségével több év óta Ő rendelkezik ; az ő fejei kormányoznak, mint egy olyan király felelős ministerei, aki — mint mondják — szabadelvű ugyan, de aki független alkotmányosságában meghajlik a többség határozata előtt. Belgium lényegében szabadelvű alkotmánynyal van megáldva, olyannal, mely a lelkiismereti szabadságot, a sajtó-szabadságot, a gyüldei és egyesületi jogot minden polgár számára biztosit] öbj S £t hatalmat kezökben tartó klerikális párt fejei jól tudják, hogy ha ők e szabadság feláldozását megkisérlenék, megsemmisülnének ; hogy legalább még most effélét csak érinteni is lehetetlen De azért minden olyan alkalommal, melynél a törvény egy kis egér-utat hagy fönn, protestálnak a szabadság ellen. Legújabban a kamra megnyitása s a követek háza által a kormány előterjesztéseire válaszolandó emlékirat szerkesztése alkalmával a maga teljes meztelenségében feltárult ez az érzelem. A klerikálisok kereken kimondták kívánságukat, mi nem egyéb, minthogy az állam minden tekintetben vettessék alá az egyháznak s hogy a belga alkotmány helyettesíttessék a Syllabus által. Hogy túlzással ne vádoltassunk, idézünk néhány sort. Itt van legelsőben a belga püspökség közlönye, a „Courrier de Bruxelles. * Ez meg nem foghatja, hogy a kl. többség hogy szavazhatott meg egy olyan emlékiratot, melyben a szabadelvű alkotmány dicsőítése foglaltatik. „Lelkesítni, nyíltan proclamálni az alkotmány tökéletességét, azt mondani, hogy az minden kivánságot kielégit, hogy az egy „becses raktár* ; változhatlan cultust fogadni neki : előttünk föltétlenül incompatibilisnek látszik az egyház által oly világosan kárhoztatott azon állítólagos elvi szabadságok ellen, melyek nemcsak nem a mi jövőnk, sőt a mi romlásunk változhatatlan zálogai." Ilyen a szemrehányás; no itt legalább a hang mérsékelt. De egy másik újság, a „Croix" igazibb hangon beszél , titkolódzás nélkül kifejezi a párt célját. »Hogyan! egy olyan katholikus tartományban, melyben a kormánynak, — ha csak eredetét és nevét elhazudni nem akarja, — katholikusnak kell lenni, a klerikális többség minden tagja a senátusban és a kamrában, egyetlen kivétel nélkül, arca pirulással írjuk ezt, az egyház által örökre száműzött sz abadságokhoz való változhatlan ragaszkodást vall. Kevélyeknek mondják magukat a cultus szabadság cimére, mely halálos sebet ejt a kath. valláson, mely nem egyéb, mint őrültség, borzasztó rendszer, romboló szabadság, kevélykednek a sajtószabadsággal, a leggyászosabb szabadsággal, ez utálatos szabadsággal, melytől sohasem lehet eléggé iszonyodni, mely bizonyos romlással fenyegeti a hitet és az erkölcsöket. Hogyan ! ők megfogadták, hogy azokat érintetlenül hagyják, mivel abban a mi jövőnk zálogát, a trón támaszát, a rend biztositékát látják ; mintha az, a mi felszabadítja az embert az isteni tekintély alól, a mi mindenféle tévelyek előtt széles utat tár föl: adhatna a népeknek jólétet, haladást és dicsőséget ; holott ellenkezőleg ez emeli azokat a gyászos hullámokat, melyekben az államok elmerülnek." „Aztán mire való ilyformán a pápa ? . . . Miért és kinek beszél ? kinek szólnak igy a történelem leckéi, melyek századokon keresztül a főpapi jóslat beteljesülését bizonyítják, kinek szól a sajnos tapasztalat, melyet 1830-ban szereztünk s mely bennünket a mostani nyomorúságra juttatott ! S ezen utálatos szabadságok — melyeknek oltalma alatt kilátásunk lehet a Gandi Congressusban, a guillotine uralmához s a királyi palota oromzatán a veres zászlóhoz — miként idézhetők, mint a trón támaszai ?" „Ti, kik egyszerű szivetekkel igazán hisztek a Péteri csalhatatlan méltóságban; ti, kik naponként alázatos hittel ismétlitek, hogy az egyház sem magát, sem titeket meg nem csal; ti, a kik átkozzátok azokat, kiket a pápa átkoz ; kik nem szeretitek azt, a mit ő utálatosnak nyilvánít; kik nem akarjátok megtartani azt, a mit ő eldob ; kik nem vagytok kevélyek abban, a. mi a ti vallásotok gyalázata : ily esztelen nyilatkozatok ellen velünk együtt protestáljatok ; könyörögjetek és tartsatok poenitentiát e nyilvános bőn megjavításáért. Ha ti nem hárítjátok el a vihart, ha a vakok szemeinek megnyitása végett, tettekkel is kell igazolni a pápa szavait; ha- a féktelen vélemény-szabadság, a nyilvános beszéd-szabadság. az ujitási buzgalom, mely a legvirágzóbb államok romlására vezetett, Belgiumra is elhozandják a végromlást ; legalább is tegyétek kötelességeiteket s hárítsátok el magatokról a felelősséget. Dixi et salvavi animam meam!" íme, hát ez a klerikálisok igazi gondolata, illetőleg a főtekintélyé, a pápáé; az ő encyclikáit kell törvénynyé tenni és nem az alkotmányt. Kárhoztat minden modern szabadságot s minden katholikus kormánynak kötelessége volna azt láb alól eltenni. S már most lehetünk e jó reménységgel, hogy a mi francia klerikálisaink más alapon állanának ? Ok kezökbe ragadták a hatalmat s mig azt birják, mindig követelményeiket léptetik előtérbe; mert ha a közvéleményt nem merik is maguk ellen zúdítani, — azért a pápa kevésbé csalhatatlan előttök, mint belgiumi hitsorsosaik előtt ? Nem százszor ismételték-e, hogy ők annak engedelmességgel tartoznak s hogy ő előttök s minden katholikus névre méltó előtt a Syllabus a tekintély ? Nem annyi-e ez, minthogy az egyház az állam fölött van s hogy az állam az egyház rendelvényei szerint tartozik szervezkedni. VII. Gergely sem kivánt többet. A cél ma is csak az, a mi volt az ő idejében, csupán a felé törekvő eszközök különbözők. O használta az interdictumot, az excommunicatiót; ezek a fegyverek kicsorbultak ; a modern klerikalismus mást használ, kevésbé zajt gerjesztőt, de valósággal rettentőbbet, s nem lehet elég sokszor