Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1878 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1878-03-03 / 9. szám

remtő lételére, csakhogy erre persze szülei tapintatos, j ügyes eljárás s bánásmód kívántatnék. De hol tennének erre szert a szülék? Hol tennének szert kivált az anyák, a kikre leginkább vár a kicsinyek vallásos s erkölcsös nevelése ? ! Egy csekély része a szüléknek szert tesz erre, még i pedig meglehetősen, a szülei háznál, — azcn szülei háznál, hol az atya, anya életök, tehetségök, vagyonuk legnagyobb részét a gyermekeket átölelő szülei szeretet oltárán áldozzák fel magzataik boldogságáért, s a magzatok ott vannak, ahol a szülék, a szülék pedig legtöbbet és legörömestebb ott, hol gyermekeik vannak. A legnagyobb része azonban a szüléknek a szülei hivatás betöltésére a legegyszerűbb képzettséggel bir, mely az ugy nevezett „szülei szeretet "-bői áll; mely szülei szeretet értéke egy határozatlan parány. Hogy kevés a szülei állapottal járó kötelességeket ismerő s érző szüle, azon ne csudálkozzunk. Mindenféle pályára éveken át készítik az embert, hogy annak megfelelhessen ; a legnemesebb, legfontosabb pálya, a szülei pályára való készités parlagon hagyatik. Nézzünk meg egy ifjú anyát. Még tavaly iskolába járt. Az iskolában megtanult egyet-mást ; most ide haza részt vesz egy pár mulatságban, beoktattatik a társadalmi szólások és szokásokba, közbejő egy ismeretség, — s rá lép a szülei pályára. Nemde, nem így van? Mit várjunk az ilyen szüléktől ? Hisz még magokat, testi, szellemi erejöket is alig, sőt meglehet, hogy nem is ismerik ; hogy ismernék most már az ifjú sarj érzelmeit, az érzékek ós tehetségek fejlődés meneteit ? az ész tüneteit hogy tudnák figyelemre méltatni ? Vannak azonban kivételek, hol a kicsinyek szülei gondos figyelem tárgyai, s a szülék készitnek oly alapot, melyre az iskolában könnyebben lehet épiteni ; de többnyire a tanitó kezdi el lerakni az ismeretlen talajra az alapot. Hogy miként ? .... Különböző módon. A vallásos nevelés további fejleszthetőségének egyik nagyon fontos segédeszköze a gyermek utánzói haj 1 a m a , ezzel összefüggoleg a szülők példaadása. A gyermekben legnagyobb részben megvan a mások utánzására való hajlam. — Ha az atya, vagy anya valami dologhoz fog, ott van azonnal a jövő kor leendő embere, parányi erejével, szorgalmas erőlködéssel elakarván a dologban kerülni a nemzőt. — Vagy ha a szülők nemtelen tettek gyakorlása által mételyezik meg a családikör levegőjét: azon mód beszívja azt a táplálékot kereső gyenge növény, s mint kiállhatatlan szénenyt bocsátja vissza magából. — Vagy ha esténként, vagy reggel a család száján megzendül egy eget kereső ének, , ott a gyermek figyel, ajka észrevétlenül megnyílik és gőgicsélését bocsátja a többi szívhang közé! — Ha a család őrei a templomot látogatják, vallásukról, egyházukról kegyelettel, tisztelettel szólnak : néma tisztelet keletkezik a gyermek fogékony keblében a ' szülei által is szeretett és tisztelt minden vallási tényező iránt. Igy keletkezik és fejlik a vallásos nevelés a szülei háznál, A milyen vallásos körben kezdi és fejleszti a kis világpolgár mennyei polgárságra készítő lelki életét, azon mértékben lesz ő további híve a vallásnak. r En azt állítom, hogy a családi élet szülője, ápolója, fenntartója a kegyes vallásosságnak. A nép- és felsőbb iskolák nem annyira a vallásosság fokozására hatnak, hanem inkább a vallástananyagának tükörlapként keretbe foglalt hitágazatai és parancsolatai száraz magyarázatába bocsátkoznak. Persze, azért közbe-közbe az erkölcsös élet, a kegyes és jóságos cselekedetek gyakorlása ajánltatik, a mennyire csak lehet. Dd kérdem : van-e a puszta szónak és ajánlásnak olyan hatása, mint a példának ? Bizony, nincs ! Az iskola sohase teszi és neveli a gyermeket vallásossá, ha a szülei hajlék elfeledé azt azzá nevelni. Példát mondjak ? — Itt az orthodox zsidó ! Fiai mindenfelé szétszórva más felekezeti iskolákat látogatnak, némelyek alig részesülnek egyebütt vallásos nevelésben, mint a szülei háznál, és mégis : van-e vallásáért, hiteért áldozni és tenni készebb nép ez anyagi haszonért mindent felkutató és kizsákmányoló nemzetiségnél? Ifjainak vallásossága, hite lazult-e a más vallásúak között ? Nem! megállt az mint a Sión, nem ingadozott. Ez is bizonyítéka lehet annak, hogy nem az iskola, hanem a családi kör a vallásos élet tenyész mezeje, a kegyes vallásosság kútfeje • ha itt nem található fel, nem kell akkor a vallásosság nemlétezése okát a népiskolában keresni. A régebbi időben, lehet, hogy más hatása és szerepe volt az iskolának a vallás- és vallásos élet fejlesztésére nézve; mert a vallás szülte az iskolát, az iskola is tehát egészen a vallásnak élt; de ma, midőn ki van mondva, „hogy a népiskola többé nem egyházi, hanem polgári intézet s célja a földi életre való előkészítés, mely a valláson kivül még sok más tudnivalót tételez fel" : ma már a népiskola nem lehet a vallástananyagának bőmértékbeni feldolgozó műhelye, s nem kell a népiskolai vallástudományok szaporítása s azok eltaníttatásának szigorú követelése által a mai kor vallástalanságán segíteni akarni. Szerintem, tévesen gondolkoznak, kik sok s uj vallásos tantárgy behozása által hiszik sikeressé tehetni a vallástanitást. Csak egy tantervet nézzünk komolyan át, p. o. a ft dunántuli egyházkerület által kiadottat, s látni fogjuk mindjárt, hogy felettébb sok az a vallási tananyag. A régibb (vallásos) ker. korban a vallás tananyaga bibliatörténet, káté, ének és ima volt. Később ezekhez adva lett az egyháztörténelemből a reformátorok munkája, persze, szorosan véve, csak a külföldi. A mai időben pedig már az egyháztörténet kinőtte, vagy ki akarja magát nőni általános egyháztörténelemmé, felölelvén az ősker. korszakot, a reformáció munkáját künn, benn, mindenütt; a ker. egyház mai állását felekezetek szerént