Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1878 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1878-03-03 / 9. szám

sat. Ezután erkölcsi szabályok, bibliaismertetés, agenda, zsidó régiségtan egészítik ki a tantervet ; tehát : biblia­történet, erkölcsi szabályok, káté, bibliaismertetés, ének (pedig mennyi?!), egyháztörténet, agenda, zsidó régiségtan szolgáltatja a népiskola vallástananyagát, összesen nyolc tantárgy. Ezek azon vallási tantárgyak, melyeknek tudása egy elemi iskolás növendéktől váratik. De megkívántatik még az is, hogy a tanitó is a tananyag teljes birtokában le­gyen, s a mi fő : el is tanitsa, elmagyarázza, a növen­dék pedig értse. Egyszerű dolog ! — gondolják a nép­nevelés szekerének kormányozói. Aki azonban lelkiisme­retesen áttekinti a vallás tananyagát, s arányba állítja annak mennyiségét a többi tantárgyak eltaníttatása mel­lett a reá fordítható idővel ; a ki rá gondol a tanulók szellemi fejletlenségére ; aki elgondolja, hogy a tanitó mindennap, néha-néha kétszer is köteles templomlátogató, néha-néha temetgető, néha-néha családatya, utoljára pedig hébe-hóba emberré is kénytelen lenni: az befogja látni, hogy ilyen kívánalmaknak megfelelő sikert arató tanitó alig van ; a szép cél — „buzgó és felvilágosult keresz­tyének képzése" — cél marad. Vagy ha van ilyen két­sorfoggal született csodatanitó, ki szerencsésen keresztül vitte a tantervet, képezett buzgó, felvilágosult keresztyé­neket, az azután tanitó ám ! Koszorút neki ! ! Azonban félre ne értessem. Ne úgy tessék felőlem gondolkozni, hogy én az iskolát vallás nélkül akarom hagyni. Nem ! A vallásra nagy szükségünk van. Az ve­zérel bennünket Istenhez. Az emberiség céljára, a bol­dogságig is ez munkál közre parancsolataival, Ígéretei­vel. Ha az iskolából eltávolitanók a vallást, akkor az megszűnne lélekuemesitő intézet lenni. A vallást a nép­iskolában tanítani kell. A vallást tanítani kell, de úgy, hogy azért a mai kor kívánta más tudnivalók háttéíbe ne szoruljanak, vagyis : a népiskolai vallástantárgyak kiszabásakor te­kintet legyen arra, hogy csak a mulhatlanul szüksége­sek vétessenek fel, s a mennyiség meghatározása s fel­osztásakor tekintet legyen a másféle tantárgyakra fordí­tandó időre, hogy egyikféle tudomány ne a másik árán szereztessék meg, nehogy oly eredményre jussunk, mint br. de Manx viaskodó farkasai, melyek tökéletesen fel­falták egymást. PERE-TAKÁCSI-I GYÖRGY MIKLÓS, mocsai főtanitó. Gymnasiumi philosophiánk­(Vége.) Ideje azonban, hogy a gymnasiumi philosophia irá­nyáról szóljunk. Mennyiben a bölcsészet gymnasiutnainkon nem mint »tulaj donképi szak/ hanem asak is mint annak prope­deutikája izelintőül, de mindenesetre mint olyan fontos tantárgy adatik elő és taníttatik, mely egyrészről hatal­mas eszköz a nevelés kezében a növendék lelki tehet­ségeinek fejlesztésére, másrészről a jellem .és akaraterő ébresztése s teljes mérvbeni kijegecedésére; annyiban a gymnasiumi propedeutika - philosophia tanitási s elő­adási iránya sem leliet más, mint határozottan vallás­erkölcsi. Mintha hallanám mélységes tudományuk s meg­mérhetetlen ismereteik imposans nagyságában elbízott modern philosophusaink bősz felkiáltását: „mi köze van a bölcsészetnek a vallással ? hiszen ez egészen ellentétes, egymást fölelemző, kizáró két divergens dolog". No, mi ugyan tiszteljük philosophiájukat, de nem kérünk belőle, s egyátalában nem volnánk haj'andók reájok bízni az ifjúság neveltetését. Hogy azonban félre ne értessünk, sietünk kijelenteni, miszerint mi a vallási irány alatt, egyátalában nem értjük a positiv irányt, melyről már | Cicero megírta, hogy : ^quae commenta humana delebit I dies" ; midőn azonban egyrészről álláspontunk igazolása s tisztázása végett ezeket egész határozottsággal kijelent­jük, ugy másrészről tudjuk, még pedig tapasztalásból azt is, hogy van bölcsészet, mely tagadja az öntudatos végtelenséget, azaz Istent, mint minden dolgok végokát. Pedig hát valamint kívülünk van, váljon nincs-e ép ugy bennünk is egy végtelenség ? Váljon e két végtelenség ; közül (si fas est de magnis ita fari ?) nem áll-e egyik a másik felett? Váljon a második végtelenség nincs-e, úgyszólván, alávetve az elsőnek ? váljon ez nem tükre, visszfénye, visszhangja-e ? Bir-e értelemmel e második végtelenség, gondolkozik-e, akar-e, szeret-e ? Ha mind­két végtelenség bir értelemmel, akkor mindegyikben van egy akarattal biró elem és van egy é n, a felső vég­telenségben épen ugy, mint van egy é n az alsóban. Az alsó é n a lélek, a felső én az Isten ! E végtelennek, mint absolutnak, mi emberek vagyunk re'ativjai. Bizo­nyára e mély meggyőződés mondatta a nagy apostollal ama még mélyebb jelentőségű szavakat: „Tov yc<Q VML \ yevög €úU€vC Í ) miket a római bölcs erkölesbiró így fejez ki: „est Deus in nobis, agitante calescimus illo !4 Mindez okoskodásra azonban azt feleli a bölcsészet ama neme, mely a végtelenséget tagadja : „minden alapot nél­külöző fictio, és merő önátnitás az egész !" Lám, lám, mily j apodictice mondják ők ezt elbizakodottságukban ! De hát van egy orvostanilag osztályozott bölcsészet is, mely a napot tagadja. E bölcsészet nave a vakság. A vakok ügyességei közé tartozik, hogy az igazság forrásául állí­tanak fel egy érzéket, melylyel nem bírnak. Legkülö­nösebb azon fennhéjázó, fellengző és szánakozó modor, melyet e tapogatódzó bölcsészet követ, azon bölcsészet irányában, mely látja az Istent! Mert hát a költővel is „léte világít, mint az égő nap, de szemünk bele nem tekinthet." Mintha egy vakondot hallana az ember kiáltani : sajnálom a szegényeket, akik azt hiszik, hogy létezik nap ! Tudjuk, hogy vannak nagynevű és hatalmas isten­tagadók. Eze':, akiket önhatalmuk visszavezet az igaz­sághoz, tulajdonképen nem is egészen bizonyosak benne, váljon istentagadók-e csakugyan, náluk csak az értel­mezés forog kétségben: s habár nem is hisznek Isten-

Next

/
Oldalképek
Tartalom