Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1878 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1878-02-24 / 8. szám

* Személyi hírek. Somogy megyében A n d o r k a János ev. esperes, Iharos, I.-Berény, Antalfalu, Inke, Pat, Miháld, Sand, Sz-Péter Bagola és Sz.-Miklós, —Yerbay István ref. lelkész Csurgó, Nagy-Márton, Csicsó, Szenta, Alsók, Berzence és Udvarhely községek részére id. iskolalátogatókká neveztettek ki. — Kis Péter marosvásárhelyi köztanitó és senior, a patai (kolozs-kalotai e. m.) ref. egyház lelkészévé választatott meg. * A rimaszombati egyesült prot. gymnasium a folyó tanév befejeztével, junius végén üli meg fennállása 25 éves jubileumát. Fábry János igazgató, egyike azon tanároknak, kik a magyar nemzetiség és művelődés ezen védbástyáját keletkezése óta mind e mai napig buzgón építgették: a jubileum alkalmából felhívást intéz az iskola azon volt növendékeihez, kik a társadalmi életben immár tért foglalnak el, hogy f. é. május 1-sejéig levelezo-lapon tudassák vele, hol és mily állást foglalnak el ? s egyszersmind jelentsék ki, kívánják-e a különben 1 frtot meg nem haladó áru, s az iskolai alap javára kiadandó emlékkönyv megküldését. * „Habemus Papam ! Annuncio vobis gaudium magnum : habemus Papam : eminentissimum et reverendissimum Dominum Joachim Pecci, qui sibi nomen imposuit: Leo XIII." — Ilyenformán jelenti a kath. sajtó az uj pápaválasztás végbemenetelét. Peeci J. szül. Carpinetoban 1810-ben, perugiai érsek, s bibornokká 1853-ban, pápai eamerlengová tavaly szeptemberben, s e hó 20-án pápává lett. Peeci ur a mérsékeltebb papok közé tartozott. Gyász hir. Együd István a váci ref. egyház volt lelkipásztora, és a pesti ref egyházmegyének egy időben volt alesperese, f. hó 21. meghalt. Holtteste a budapesti tébolydából, melynek ő a reá nehezedett súlyos csapások miatt bekövetkezett búskomorsága folytán a mult nyár óta lakosa volt, Vácra vitetett, hol e hó 23-án eltemettetett. Béke lengjen porai felett,*) RÉGISÉGEK. Igazítás az „újkori Sámson" történetében, A „Prot. Egyh. és Isk. Lap" mult évi utolsó számában és az 1878-ik cvre kiadott „Prot. árvaházi naptár"-ban napvilágot látott „Az újkori Sámson" cimü dolgozatra figyelmeztetve lévén, figyelmesen keresztül olvastam azt s azon meggyőződésre jutottam, hogy az Írónak Dávid Péter életének utolsó idejéről biztos adatai nem voltak. — Ugyanis azt állítja a szerző, hogy Dávid Péter nem ért nagy kort, fiatal korában halt el és hogy a cecei „akácos" temetőben nyugszik. Pedig mindezeket a dunaszentgyörgyi h. h. egyház halálozási anyakönyve, *) Bővebb nekrolog-ot kérjük. Szerk. melynek ide vonatkozó része azon időbeli lelkészt Dávid Péter vejének, a későbbi pesti h. h. lelkésznek Borgouyinak sajátkezű irása, megcáfolja ; olvasható lévén abban. „1821. apr. 20. temettetett cecei volt predicator Tiszteletes Tudós Dávid Péter ur tanítással és búcsúztatóval, a ki volt a cecei ref. eklésiának 37 esztendőkig, a simontornyai eklésiának 3 esztendeig Lelki pásztora. Kimúlt 18. április éjfélután, életének 86 ik esztendejében." Megjegyzem még, hogy sirja ma is ép, sírkövén neve olvashatóan megmaradt és hogy Dunaszentgyörgy idősebb lakosai is Dávid Péter tiszteletes urat mint nagy erejű embert ismerték. RÁCKEVI Töredék-adatok a társi ref- esperesség múltjából(Folytatás.) Lelkészekkel szemben Konc István irányában használtatott legutoljára a penitencia. Az 1803-iki kerületi végzés szerint »a tractuale consistoriumok fölfüggeszthetik ugyan a lelkészt — a kanonikus vétségek miatt —- hivatalától, de birtokon belől fellebbezhet." Ugyanezen jogkedvezmény az 1865 -iki kerületi végzés erejénél fogva — a tanítókra is kitérj esztetik. Gyülekezetekkel szemben legtöbbnyii*e a lelkészváltozás, később pedig választás megszorítása által gyakoroltatik a fegyelem. Igy p. 0. Oroszi, Szódó, Peszek 1692-ben a megállapított stólát vonakodnak fizetni, — 1707-ben Füzesgyarmat és Peszek nem a bevett mérték szerint fizetnek : azért prédikátoraik más helyre tétetnek át s a gyülekezetek lelkész nélkül hagyatnak, míg a makacskodók megtörve, a többi gyülekezetek nyomán fizetnek már a rákövetkező évben. — 1710-ben, midőn még minden évben megválhatott a gyülekezet papjától, egy bizonyos egyház, mely lelkészt nem a rendes és törvényes uton vitt, azzal fenyíttetik, hogy papját holtig köteles megtartani. — 1790-ben a hanyagul fizető lévaiakra nézve az egyházi hivatalnokoknak megengedtetik, hogy a „restánsok temetés és esketéskor impediáltassanak." — (Itt bővebben lásd e című fejezetben : „Lelkész s gyülekezet közötti viszony.a

) II. V é g k é p megszűnt egyházaink történetéből. Csank anyaegyház, Bori és Tegz e s-B orfőfiliákkal. Hogy a magyar prot. s különösen reformált egyh. nemzetiségünk legelső s leghatalmasabb bástyája volt mindenha, nemcsak saját egyh. történetíróink, hanem más felekezetű, el nem fogúit nagy történészek is eléggé bizonyítják. De ha mindezek hallgatnának is : az élet s tapasztalat fenhangon hirdetné az igazságot. Saját esperességünk múltjából is több szomorú példa igazolja, hogy a mely helyeken a ref. hit elnyo-