Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1877-11-04 / 44. szám
A vizek, mint mindenütt, ugy itt is befolyással voltak a község művelődésére. Némi okleveles nyomokon kivül, főleg a hagyomány igazolja, hogy itt a halászat hajdan élénk részvétnek örvendett. A malomiparnak is tág tere nyilt, s egy 1801-iki térképen 9 hely volt a hajdan rajtok állott vízimalmok után elkeresztelve, melyek közül esak egyet hajtott a Fekete-Körös, a többi erekből és fokokból táplálkozott. Hogy pedig a hajózás is gyakoroltatott, bizonyítja a „Régi hajóút" s a „Varga Mihály réve" elnevezés. Sarkadtól Gyuláig terjedt az a nagy hanság, mely kivá! ó tért nyitott a vadászatnak. Ez ingoványos tájon tömérdek szárcsa, kócsag, vadkacsa, vadlúd, bíbic, batla, gólya tanyázott, néha napján társul szegődött hozzájok a pelikán, mely a városnak 1677-iki pecsétjén, már címer gyanánt szerepel. S a Kis-Körös mellékén fentúszott a gyermekek felséges csemegéje, a súlyom. Régi emlékek, tovatűntek egytül-egyig. Üljünk csak föl az alföldi vasútra s Gyulától Sarkadig csak békatenyésztő pocsolyák tűnnek szemünkbe. Az egykori zsombék fölött barmok legelnek, vagy a gazda ugarolja földjét. A halászoknak magva szakadt, a hajót a vasút pótolja, a vizi molnárokból hírmondó sem maradt, s a lisztőrlést néhány száraz és két gőzmalom végzi. A vadak gr. Almásy Kálmán vadaskertjébe szorultak, a pelikán a ref. templom karzatain s a város pecsétjén szívja saját vérét \ az utolsó 1863-ban vitte sirba famíliáját. Még a súlyom is megérzi a civilizatio pusztítását : a sok vizszabályozás egyre jobban vonja el tőle élete föltételeit, a mocsarakat. Sarkadot, régi veszedelme, az árviz, most is gyakran fenyegeti, de a civilizationak róvhatja föl, hogy egy ujabb réme is támadt: az aszály. Ennek oka részint a vizszabályozás, mely miatt a határ sokat vesztett vizenyősségéből 5 részint az erdőpusztitás. A tölgy, kőris és szilfák hatalmas erdeje, régenten benyúlt egészen a város alá. A „Dombos-erdŐ" a város közvetlen közelében fekszik; s manap bizony szomorú egy erdő, mert nincs benne egy szál fa sem. S a város jelenleg egy óriási sivár mezőség kellő közepén gurnyaszt, mig az erdőség csak határcsipkézetét képezi. A legnagyobb mérvű erdőirtás a mult században történt. Nem csodáljuk, hogy akkoriban, midőn éppen az volt a sarkadiak baja, hogy torkig úsztak a tócsában, s alig tudtak szántóföldet csikarni ki Neptun birodalmából: a hátasabb térségeket boritó erdőkre vetették szemeiket. Akkor bizony senkisem gondolt arra, hogy tán jó volna meghagyni az erdőket, mert azok megőrzik a nedvességet s kipárolgásuk által a környék növényzetére is nagy befolyást gyakorolnak. Még a régi gyümölcsösöknek is tövére vetették a fejszét, hogy szántóföldekké alakítsák. Hozzájárult, hogy e század elején a vármegye azon kezdte a Körösszabályozást, hogy a mellékén viruló erdőket rendszeresen irtatta. A rablógazdaság keserűen fizetett. Az erdőpusztitásra Munkácstól Csáktornyáig mindenfelé összegyűlt areopágok működése teremtette meg az Alföldön az iszonytató aszályt. Az aszálylyal szemben aztán, gyenge vigasztalás, hogy a nádasok is kipusztultak a vizszabályozások s az erdőpusztitás következtében ; minélfogva pl. Sarkad lakossága nem sokára rá fog szorulni, hogy a költségessé vált és a tüz ellen mégis oly csekély biztositékot nyújtó nádfedél helyett, cserepet vagy fazsindelyt alkalmazzon. A vidék természetes képének megváltozása e szerint befolyással volt a város csinosodására. Részünkről a városok piperéjét alárendeljük az anyagi jólétnek, melyet nem a levegőbe épített boulevardok, hanem intensiv goudolkodás, s okszerű gazdálkodás mozdítanak elő. Szemeink előtt folyt le Sarkad vidékének másik átalakulása. Az Alföld minden községe nagy mezőség közepén terjeszkedik, s igy a művelt földek szinte visszavonulnak az emberek társaságától. Sarkad is igy feküdt egész 1869-ig, de akkor beköszöntött a tagositás, | mely a legelőül szolgáló mezőséget távolibb düllőkre szórta szét, s a szántóföldeket behozta a „kertek" alá. A szántóföld lett a Mammon, melyet bálványoz a föld népe. Ennek kedvéért irtotta az erdőket, s ennek rovására fogyasztja most a rétet és a legelőt. Régen volt az, őszbeborúit már a feje annak a földmivesnek, ki elregéli előttünk, hogy „az ő idejében" ha valaki „valamilyes" kaszálót emiitett, olyat értett alatta, melyet ötöd-magával egy hónapig megülhetett. Mostan kaszáló név alatt csip-csup földeket találunk itt-ott, elszórva a határ minden részén. Sarkad határa jelenleg 21.228 kat. hold, a mi bizony rengeteg nagy, 7400 lakosra, A török korszak előtt vidéke kisebb lehetett. Sarkad-Ősi és Lehel-Ősi ma már puszták, hajdan falvak vo'tak,* A törökjárás azonban, mint a tűzvész a juhokat, Összeterelte az embereket, s igy alakultak meg, leginkább biztonsági szempontból, alföldi nagy községeink. A török uralom alatti portyázások szükségessé tették, hogy egyes kedvezőbb fekvésű helyeken sáncokat és erődített telepeket készítsenek, hova vész idején a környék lakosai menekülhessenek. Gyula eleste után, az összefutott népség Sarkadon vonta meg magát, mely ettől fogva, mint másodrendű végvár, a törökök kalandozásainak határt szabni igyekezett. A katonai és egyházi szervezet a magyar községek életére nagy befolyást gyakorolt. A városi ügyek legtöbb vonatkozásait csak ugy értlietnok meg tökéletesen, ha e község liajdú-korbeli történetét apróra ismernők. Viszont bizonyos intézményekben a vallásos, főleg a reformá'us hitelvek nagy befolyását szemlélhetjük. Sarkad már a XVI. században a legderekabb ref. községek sorába emelkedett. A ref. ekklózsia szent edé-* Lampe Ember P.: Hist. Eccl. in Hang', et Transylv. Trajeeti ad Kh. 1728. p. 635. — Acta Resid, Jesuit. Varad. 2 ca. 1. 14. sz. Ruppnál Helyr. III. 130.
