Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-11-04 / 44. szám

nyei között, máig fennmaradt egy aranyozott ezüst pohár, | ezzel a felirattal: „Szabó J. A(nno) S(alutis) 1638." Té- : ved azonban szerzőnk, midőn azt állítja, hogy ekkoriban a zarándi ref. egyházmegyéhez tartozott Sarkad; mert tényleg a bihari vagy váradiba volt kebelezve.* 1765 óta, évről-évre pontosan vezették a lelkészek az anyakönyveket. Nem emliti azonban szerzőnk, az ekklézsia régibb jegyzetei elpusztulásának okát. Mi való- j szinűnek tartjuk, hogy Lampe-Ember Pál mondása, mely szerint a legkegyetlenebb rác népség (crudelissima Rasciana gens), az egyházmegye községeinek levéltárait megsemmisítette : a sarkadira is vonatkozik. A sarkadi prédikátornak 1797. okt. 17-én megállapított fizetése, eDnyire ment: készpénz 70 rénes frt, 32 köböl 2 véka búza, 23 köböl 2 véka árpa, 7 szekér széna, 30 font faggyú-gyertya, elegendő tüzelőfa, kender-és dinnyeföldjét bevetik, tengeri- és árpaföldjének felét vetik be, nagy halottól 3 máriást kap, esketésért ugyanannyit, keresztelésért 12 krajcárt, kaszáló és szőllő a prédikátor költségén műveltetik. Szerzőnk a prédikátorok lajstromát 1765-től fogva szakadatlan sorozatban hozza le. 1850 óta máig Osváth Imre a lelkész, ki egyúttal a n.-szalontai e -m. esperese, mellette jelenleg káplán is van alkalmazva. Azok, kik Osváth Imrének ez évben ült papi jubileumához szerencsét kívántak — Márki úr mondása szerint — egy Sarkad város haladása körül nagy érdemekkel biró munkás embernek nyújtották a koszorút. 1857-ben megújította az egyház 9 ágú tornyát, melyre nagy büszkeséggel szokta volt mondogatni a sarkadi ember „Lincben volt a párja : azt is megütötte az istennyila." De a sarkadi templomnak is szomorú vége lett: 1866. máj. 1-én leégett. A torony még mindig egyszerű ideiglenes zsindely fedél alatt kormos falakkal meredezik az ég felé. A templom nagy tágas épület, kettős karzattal ellátva, és mindennel jól fölszerelve. Midőn 1860-ban a tiszántúli egyházkerület a népképviseleti rendszert fogadta el, a sarkadi ref. ekklézsia régi presbyteriuma lelépett az egyház kormányáról,* s attól fogva máig népképviselő presbyterium intézi a gyülekezet ügyeit. A kath. egyház a földesúr gróf Almásy-család, a vallás-alapítvány s a váradi püspök támogatásával alakult meg. Századok óta, az első kath. áldozat 1829. nov. 8-án ment végbe Sarkadon. A két egyház közti testvéries viszonyt, egy üdvös intézmény fennállása jellemzi leghívebben. Az ínséges évek szomorú tapasztalataiból okulást meritett sarkadi gazdák 1863. dec. 22-én megalakították a „sarkadi r. kath. és helv. hitv. két keresztyén egyház községi takaré k-m agtárát." A magtár elnöke a két lelkész, kiken kivül van még igazgatója, gondnoka és magtárosa. * Lampe: Hist. Eccl. Ref. in Hung. et Transylv. 635. * ,Prot. Egyh. és Isk. Lap« 1860. 48. sz. A zsidók hitközsége 1838-ban szervezkedett. Nem áll, a mit szerzőnk mond, hogy a Biharmegye minden zegét-zugát ismerő Fényes Elek, Sarkad városában egy zsidó lakost sem mutatott volna ki. Fényes szerint Sarkadon a zsidók 77-en voltak,* kiknek száma a legutóbbi 20 év alatt, a község anyakönyvei szerint, egyedül születés utján 336-tal szaporodott.. A magyar faj nem éri el e szaporaságot. Hanem azért Sarkad épen nem hajlandó igazságot szolgáltatni ama cseh és árvái tót professoroknak, kik a magyar faj közelgő kiveszéséről zengik örömtől repeső szívvel, hymnusaikat. Sarkadon 1765—1877-ig 6940 főre megy a lakosságnak születések általi szaporulata ! Bevándorlás is emelte a város lakosságát. Almásy, dohány földeinek müvelésére, 1866-ban Csabáról 61 ág. ev. tót családot telepített ide, melyek jelenleg, földes urok segélyével, külön iskolát tartanak fenn. A sarkadi ref. népiskola, a mult század óta a rendezettebb prot. tanintézetek közé tartozott. A rector 1797-ben a kántorságból 30 rénes frtot kapott, ezen kivül 20 köböl búzát, 2-2 köblös tavaszi szántást árpának és tengerinek, három kerülő coquát vagy minden gazdától 3 garast, de ebből segitojét a praeceptort koszttal tartozott ellátni, 4 szekér szénát, 15 font faggyúgyertyát s elegendő tüzelőszert. A gyermekek részéről díjazása: az ábécésektől és collectoroktól* 12 krajcár, a folyékonyan olvasóktól 24, a declinistáktól és comparistáktól 51, a conjugistáktól 68, a grammatistáktól 85, a syntaxistáktól 102 krajcár; a „sabbathale" : minden gyerektől egy kanta bor vagy egy véka árpa, ezt azonban pénzen is meg lehetett váltani; generale halottól 24, partiale halottól 12 krajcárja járt; végre megszántották a dinnye földjét. Ez tehát akkor sem volt rosz rektória! Hanem aztán nagy portiokban is mérték érte a tudományt Sarkadon, hol a rektor a latin nyelvet is tanította, s csak a tompább eszűek mentettek föl a latin nyelv kényszere alól. A Felvidék némely helységénél, a szigorú helyi viszonyokban elég mentséget találunk a régi magyarosság elhagyására. Sarkadon ellenben, kezdettől máig, tős gyökeres magyarság lakott, más fajba olvadásra tehát úgy szólván alkalmuk sem lehetett. De az ősi szokások és erkölcsöknek a kor divata mindig veszélyes versenytársa. A deákos és azután egy németes kor nemzetölő áramlata sok vidéket elborított. Nemzetiség- és hittagadás jellemzi az aluszékony időszakaszt, melynek folyamán, a kék inándlis bírótól föl a bogláros nádorispánig, mindenki deákúl végezte a maga és a más ügy ét-baj át. A korviszonyok kényszere alól Sarkad sem menekülhetett meg. Tán másként történt volna, ha a város sohasem kényszerül túltekinteni óriási határán. Igen ám, de minduntalan dolga akadt a vármegyén, az ekklézsia s * Fényes: Magyarorsz. geogr. szótára. Pest, 1851. IV. 12. * Ezek, a tanterv szerint a kis katekhizmust e kérdésig tanulták : s

Mit hiszesz te a ker. anyaszentegyházról? Felelet : A bibliát Osterwald szerént.4