Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-02-18 / 7. szám

de mástól még is megkövetelik, hogy higyje. Egy ily hitvallás is alávettetik minden dolgok közös sorsának, megvizsgáltatik alakja és azntán tartalma szerint ; s a mi benne mondatik, azt nevezzük a tartalomnak, a miképen kimondatik, az a hitvallás alakja. Egy hitvallás tartalma a vallási anyag, az alak azon út s mód, a melyen a vallási anyag kifejezést nyer s előállittatik. Mi az ok tehát először, a miért mi nem tudunk uj alakot adni az ó ker. hit számára? Mit értünk egy hitvallás alakja alatt? Ezt azon időbeli kifejezés- és beszédmód képezi, a melyben előállott, ha praecise meghatároznom kell, azon világnézet, mely akkor létezett, mikor hitvallásunk alkottatott. A 16-dig század elejéig a ptolemeus-féle világnézet uralkodott, ezen idő óta kifejlődött, a Kopernikus-féle világrendszer. Miért nem vagyunk képesek a ker. dogmákat, az ó ker. tananyagot a Kopernicusféle tanrendszer uj alakjaiba Önteni ? Talán nem mi bennünk, hanem ezen uj világnézetben rejlik ennek oka, hogy még igen fiatal, igen kevéssé van a részletekben kifejtve, s épen azért nem alkalmas még a mi feladatunkra! Igen könnyű volna kimutatni, hogy a természettudomány, mely a Koperoikus-féle világrendszernek teremtője, azon kérdésekre nézve, melyek a második czikkre vonatkoznak, még majd semmi psychikai és anthropologiai vizsgálatot — még kevésbbé megoldást nem hozott. — Én azonban itt is megakarok adni ellenfeleimnek mindent, a mit elfogadhatnak s nincs szándékom ott mutatni hiányokat, hol még kevés munkásság fejtetett ki, hanem csak azon térre vonulok, melyet a természettudomány nagy nevű képviselői munkásságukkal meghódítottak, hogy kiderítsem miért nem teremthettünk még elő az ó-ból egy uj hitvallást. A legjobban átvizsgált tér minden bizonynyal a kosmogonia. Herschel, Kant, Laplace, Du Bois-Reymond, Virchow, Darwin nevei mind kapcsolatban vannak a kosmogonia felfogásával. Az ó orthodox felfogás a világ előállásáról Mózes I. könyvének első fejezetében található. Ez elvettetik. Miért nem használjuk fel az uj világnézetet, melyet ama nagy férfiak alkottak, arra, hogy az első fejezetnek a világ teremtéséről uj alakot adjunk! Nézzünk utána mily eredményt szülnek e természet-tudományok s váljon képesek vagyuuk e resultatumait-felhasználni s értékesíteni. A természet-tudomány ezt tanítja: kezdetben vala az anyag vagy a matéria, vagy is inkább nem is volt kezdet, az anyag örökké való. Jó, én tehát azt kérdem, ha a természettudomány a tapasztalatok tudománya, honnét jő az állítás az anyag örökévalóságáról ? Tapasztaláson nyugszik ezen állítás ? Egyetlen emberi lény sem észlelte soha az örökké valóságot. Tisztán egy theoretikus ismeret-alapelv ez: a substantia összege a világban sem nem szaporodik sem nem kevesbül, azonban épen nem természet-tudományi tény, hogy az anyag örökkévaló. A ki ismeri egy theoretikai ismeret alapelv jelentőségét, az tudja, hogy ez áll egy ember észrevételére nézve, de semmit sem bizonyít oly állapot mellett, melyre az emberek észrevevése nem gyakorolhatott befolyást. Ha azonban az anyag örökkévaló (mi mindent elfogadunk a mit ők állitnak) akkor felmerül a kérdés, mi volt ezen anyag kezdettől és öröktől fogva? Erre aztán azt feleli önöknek a mai természet-tudomány: az kosmikus köd volt. Mit értsek én ez alatt mást, mint a mi irva van: „Ékesség nélkül való és puszta volt." És ezen ködből — tanítja tovább a természet-tudomány — előállott a rotatio folytán a csillagzatok világa. Honnét ezen rotatio ? Vak eset, vagy ész, vagy mi volt, mi ezen mozgást előidézte? A természet-tudomány nem ad önöknek ez iránt semmi felvilágosítást, egyszerűen csak azt mondja : „lett", vagy ha önök egy alanyt akarnak: „ö teremté". Ki az a „mi* vagy az az „ő"? Erre igy hangzik a természet-tudomány vallomása: „Nem tudjuk mi volt az oka az első mozgásnak a kosmikus ködben", ha csak vissza nem vonulunk a tudatlanság asylumába és azt nem állitjuk, hogy a mozgás öröktől fogva volt. És miután már ezen világ elő állott, minden homályos ós sötét volt, ekkor — mondja a szt. írás — szólott az Isten: „legyen világosság és lőn világosság." A világosság egy bizonyos aether-rezgésmennyiség. Négyszáz billió rezgés egy másodpercben képezi a világosságot, valamivel kevesebb a meleget. De honnét vannak ezen aether-rezgések? Valóban világosság volt-e kezdetben minden vagy setétség, vagy melyik volt először ? Hogyan állottak elő ezen aether-rezgések? ezen kérdésre nekünk a természettudomány ismét nem ád semmi választ, ha csak atft nem, hogy „ő" a vak eset teremté. Igy a Mózes-féle tudósítás folyamatán oly képzet jőn elő a teremtésről, mely az uj világnézet biztos ismerete által már igazolva van. Azon nézet: mivel a viz az égből jön, kell lenni egy erősségnek, a me-