Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-02-11 / 6. szám

Mint szegény tanuló Lőcsén töltött ideje alatt is folytonosan nevelősködött. Miután hitjelöltségi vizsgát tett, utazási vágytól ösztönöztetve bejárta Magyarország nagy részét, Alsó- és Felső-Ausztriát, Salzburgot, Stájert, és azelőtt még Tomasek tanára társaságában Galliciát. Utazásai után Pesten állapodott meg, hogy a természet tudományok kedvéért az orvosi tudománykarba irassa be magát, a midőn b. Prónay Albertnek Elek nevű fiához nevelőül hivatott meg, hol 1836—1839-ig időzött. 1838-ban a pesti nagy árvízben Wesselényi Miklós, Ráday Gedeon és Prónay Albert oldalán tevékeny mentő részt vett. 1839. október havában a németországi egyetemekre indult. Jénában töltött egy téli félévet, s ezután ismét beutazta Hamburg, Bréma stb. városokat és Helgoland szigetét. Visszatérve a göttingai egyetemen töltött egy nyári félévet. Azután a Rajna vidékén történt utazása után a h a 11 e i egyetemnek teljes két éven át volt bekebelezettje. E közben néhány hónapig időzött a berlini egyetemen is. Németországban töltött egész ideje a'att főképen a nevelői tanári pályát tartotta szem előtt, s Breznyik János, Burgovszky és Tatay István társaival hetekig és hónapokig látogatott mindennemű tan-és nevelő intézeteket. A triennium academicum lefolyta után megszerezte magának a jénai egyetemen tett vizsga alapján a bölcsészet-túdori oklevelet, s 1842-ben őszszel visszatért hazájába, elfogadva Szirmay Ádám hétszemélynök és evang. egyetemes másod felügyelőnek István nevű fia mellett a nevelői állomást. Az 1843-dik év tavaszán dr. Taubner, a pesti ev. gymnasium igazgatója, elhagyván Pestet, a pesti evang. gyülekezet Tavasit választá a hat osztályú gymnasium V. és VI. osztályának ideiglenes s 2 év múlva állandó tanára és igazgatójául. Ez időszakra esik főleg irodalmi működése is. Mily lendületet vett vala ez időszakban a hazai tanügy az ő közreműködésével is, azt e szük téren kellőleg leirni vagy méltányolni nem lehet; csak annyit lehet általánosan megjegyezni, hogy 1848. előtt a hazai nevelés- és tanügy egyik tényezője volt. 1849. január 5-én, Windischgrátz bevonulása napjának reggelén ő is elhagyta Budapestet a kivonuló magyar sereggel, s lett a nevelőből honvéd százados. 1849. aug. 18-án Dévánál a Bem táborával rakta le a fegyvert, újból békés állomás után sovárogva. Ez óhajtása azonban nem teljesült. Besoroztatván a cs. k. hadseregbe mint újonc, Olaszországba vitetett, hol a Paskevics nevü gyalogezrednél 3 vagyis tulajdonképen csak félévig szolgált, mert 2 és 7a évig G r a w e r t Károly cs. k altábornagy Hugó nevü fiánál nevelőnek alkalmaztatott s ez idő alatt Velencében, Milanóban, legtovább pedig Bolognában időzött, s utóbb még a maga költségén Italia egyébb részeit is beutazta. — 1851-nek őszén, növendéke a klosterbrucki katonai intézetbe küldetvén, Tavasi a Grawert családtól elbúcsúzott, s miután végleges elbocsájtatásáig szabadságoltatott, Pestre jött. De ! innét b. Gehringer által szülővárosába, Iglóra, belebbeztetett, hol csaknem egy évig tartózkodott minden segédforrás nélkül. 1852-ben a katonaságtól végkép elbocsáttatván, b. Bánffy Miklós, belső titkos tanácsosnak György fia mellé nevelőül menvén, e családnál Budapesten, Erdélyben és Bécsben két évet töltött. 1854-ben ismét visszajött Iglóra, hol magán-tanitással kezdett foglalkozni. Az iglói evang. egyház akkor kezdte a Thun-féle kényszer következtében progymnásiumát 4 különosztályú algymnasiummá átalakítani, s a felügyelőség Tavasit is felszólitá néhány tantárgy előadására, mely felszólításra hetenkénti 7 órára vállalkozott, bizonytalanságban lévén különben még akkor, vájjon nem fogják-e hatóságilag akadályozni, hogy nyilvános tanárúi működhessék. Semmiféle kifogás nem történvén, az iglói egyház 1856-dik évi szeptember havában rendes tanárul | választotta. Néhány év múlva az iglói algymnasium a Trangous testvérek hagyatéka alapján főgymnasiummá kezdett fejlődni, úgy hogy 1865|6-ban a teljes 8 osztályú gymnáj siumok sorába lépett. E szervezkedő munkában Tavasi természetesen nagy részt vett A terhes igazgatói hivatalt egy évig viselte 186718-ban. Nagy buzgóságot fejtett ki a tápintézet felállítása körül, melynek két évig volt gondnoka. Különben pedig tanári kötelességeit lelkiismeretesen és lelkesen teljesité mindvégig, áthatva a leglángolóbb hazafias érzelemtől. Tavasi 1875-ig jó egészségnek örvendett; — de a mondott év január havában a téli vizsgák befejeztével tüdőgyulladásba esett, s azóta tulajdonképen régi erejét többé nem kapta vissza. Junius hóban még átvette tantárgyainak egyik részét, hogy az érettségi vizsgákban még részt vehessen, s az 1875/6. tanév első felében szinte tanított még; de ismét a téli censurák végén kijelenté, hogy tovább nem birja. Kívánságára az egyházközség egy évi szabadságot adott neki pihenésre és egészsége helyreállítására. Igy vegetált egy évig, mig f. é. január közepén ereje annyira elhagyta, hogy kénytelen volt ágyba feküdni, melyből többé fel nem kelt. Mintegy 700 kötetből álló könyvtárát mu t öszszel az iglói főgymnasiumnak ajándékozta, s azon felül végrendeletileg 1000 frtot ösztöndíj-alapul, 100 frtot pedig az iglói tanár-özvegy gyámegylet alapjának hagyományozott. Legyen áldott emléke ! Tisztelendő Bátky István ns. oroszi lelkész úr nincs többé.Folyó évi január hó 11-én reggeli 3 órakor hoszszas sorvasztó betegség után bevégzé 64 éves földi pályáját s nyughelyére tette vándor botját.— Benne a barsi egyházmegye egy tudományos és szelid lelkű papját, gyülekezete melyben 29 évig ápolta gondos kezeivel az | Úrnak szőlejét, buzgó lelki tanítóját, a gyászoló özvegy, kivel 26 évet, a szeretet köteléke által egybe fűzve töl-