Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-02-11 / 6. szám

ságától fogva utolsó lehelletéig a nemzeté, a hazáé volt ő. Hunyta után is hat nemzetére. Magasztos eszméi vezér csillagokként világítják be a magyar nemzet művelődésének lassú folyamát. A kérdés, melyet az ország törvényhozóihoz intézett, 1848. augusztus 3-dik napján, egy évszázadra szóló intésül szolgálhat nemzetünknek: „Kérdem a háztól, akar-e mindent elkövetni, hogy e pár szó : „szabadság és egyenlőség" valósággá váljék ? Nevelés nélkül az egyenlőség semmi; nem egyéb, mint puszta szó ; a nevelés az, mely által az alsó néposztálybeliek az állam által nekik adott jogok élvezetére képesekké tétetnek!" A munka, melyet e kérdéshez képest ő kezdett meg a magyar nemzet jövőjét biztositni képes intézmények alapja. A magy. nemzet elismerése követte nagy fiát a sírba s a nemzet legszerényebb napszámosai, a néptanítók, emléket emeltek nevének. Nem áll ezen emlék fényes helyen, nem alkotta azt művészi ihlettel mester keze ; de meg van benne a nagy férfiú iránt való kegyelet és az arra való képesség is, hogy egykoron B. Eötvös József nevéhez méltó lehet. A magyarországi tanítók által B. Eötvös József emlékezetének szentelt szobor leleplezésének ünnepét üljük ma szerényen. Vajha jövőre nagyobb sikerrel tehetnők ezt! Lássátok hát hazánk néptanítói az emléket, melyet hálátok alkotott : Pályázat. Az „Eötvös-alap "gyűjtő központi bizottság alapszabályaink értelmében az 1877-ik évi január közepéig begyült adományok és rendes évdíjak összegének feléből egy kétszázforintos, három egyszázforintos ösztöndíjt, egy egyszázforintos és egy ötvenforintos segélyt alkotott, s felhívja az illetőket, hogy ezek elnyerése céljából „a magyarországi II. egyetemes tanítói gyűlés 50-es bizottságához" címezendő folyamodványukat f. 1877. é. március 25-éig alulírotthoz küldjék be. A 200 forintos ösztöndíjra pályázhatnak egyetemeinken tanuló azon ifjak, kiknek szülőjök népiskolában, polgáriskolában, képezdében vagy kisdedóvóintézetben, mint tanítók v. tanárok működnek s az alaphoz évdíjaikkal hozzájárultak. A száz forintos ösztöndijakra a főgymnasiumokban, főreál tanodákban, képezdékben vagy akadémián tanuló fenn jelzett jogosultak gyermekei pályázhatnak. A száz forintos és az 50 forintos segélyért, szegény sorsú, keresetre képtelen tanítók, vagy ezek özvegyei, esetleg nyomorék árvái folyamodhatnak. Az ösztöndíjakért folyamodók mellékelni tartoznak 1-ször tanulmányaikról szóló s az illető tanintézet által kiállított bizonyítványaikat; 2. azon tanítói egylet ajánlatát, melynek szülőjök tagja; 3. arról szóló okmányt, hogy szülőjök az „Eötvös-alap"-hoz évdíját befizette. (Ezért az illető gyüjfőbizottsághoz vagy alulírotthoz fordulhatnak.) A segélyért folyamodók szegénységi bizonyítványnyal az illetékes tanítói egylet ajánlatával tartoznak folyamodványaikat felszerelni s azt igazolni, hogy vagy maguk vagy övéik az „Eötvös-alap*-hoz rendesen hozzájárultak 1 frt évdíjukkal. Budapesten, 1877. február 2. PÉTERFY SÁNDOR, az » Eötvös-alap*-gyűjtő közp. bizottság elnöke. (Deáktér 3.). N E C K, O L O Gr. Dr. TAVASI LAJOS. Az iglói ev. főgymnasiumi épület erkélyéről e napokban gyász lobogó hirdette, hogy a tanintézetet fájdalmas veszteség érte. Dr. Tavasi Lajos, a hazai nevelés-ügy egyik úttörő veterán bajnoka, előbb a pesti s 1855 óta az iglói ág. h. ev. gymnasium tanára, f. évi január 28-án végezte be becsülettel végig küzdött, munkás életpályáját. — Temetése jan. 30-án történt nagy számú tisztelői jelenlétében. A szomszéd lőcsei kath. főgymnasium és állami főreáltanoda, valamint a kézsmárki ev. lyceum és a szepesi néptanitó-egylet is képviseletileg vettek részt temetésén. Tavasi Lajos, született Iglón, 1814-ben aug. 1-én, édes atyja Teichengraber Márton, mészáros volt, anyja Scholtz Mária-Anna. Atyját már első gyermekéveiben elvesztette, 16 éves korában pedig már egészen árva volt. Az első elemi oktatást Iglón kapta, azután egyik rokonához Losonc-Tugárra kerülvén a losonci ref. iskola egyik latin osztályába járt. Innét azonban már félév múlva hazajött. A fiút gondos édes-anyja, ki őt minden áron csak iskoláztatni akarta, most Abaujmegyébe a Kandó családhoz adta, hol a családnak egyetlen fia mellé játszó-és tanulótársul, s német nyelven való társalgóul alkalmaztatott. E társával S.-Patakon járt iskolába, hol 3 évet töltött. Az alatt édes-anyja meghalt, és a fiú hazajötte után a közel fekvő lőcsei ev. lyceum rhetorikai osztályába került. Egy év múlva visszakívánkozott Patakra, mert itthon rokonai mészáros mesterségre akarták erőltetni. Patakon Majoros tanár alatt a logikai osztályt látogatta. Azután ismét visszatért Lőcsére, hol 5 év alatt a bölcsészeti és theologiai tanfolyamot végezte. Hálásan és kegyelettel emlékezett meg mindig, volt lőcsei tanárairól Kupetz, Müller, Tomasek és főképen Hlavacsek Mihályról, kinek több évi ingyen tanítása mellett az angol és francia nyelvet sajátjává tevé, az olaszt pedig Tomasektől tanulá.