Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-02-11 / 6. szám

midőn itt a rosz, a gonosz személyiséget nyer, a gyermek j az ördög személyében magán kivül keresvén a bűnnek okát, képzelgésre, babonára vezettetik ?! Az uj kiadás azt kérdezi: „Mi vitte az embert a parancsolat megszegésére?" F. „A tiltott dolgok után való gonosz kiváltság, mit ördögnek is nevezünk." E kérdés formulázásával pedig javitó, a modern theologiai felfogás szerint jár el s e pártnak e tárgy róli nézetét ismét elismerésre méltó tapintatossággal viszi be a könyvbe és azzal együtt az iskolába, s lesz vele a tiszta, józan vallásosság terjesztője. Ugyancsak az első szakaszból kimaradtak az özönvíz előtt élt patriarchák; meg Énoknak életében való égberagadtatása, mihez bizony nagyon erős hit kell. Miután e szakasznál elég részletesen kimutattuk a javítások szükséges, célszerű s hasznos oldalát, úgy hiszszük felment az olvasó bennünket attól, hogy az egész munkát ilyen apróra szedve mutassuk be. Annálfogva, hogy a téri el is gazdálkodhassunk, melyet a t. szerkesztőség rendelkezésünkre bocsáthat, csak egyes meg jegyzésekre fogunk a többi szakaszoknál szorítkozni, a legutolsó szakaszig, mely egészen újonnan van felvéve. A II. sz.-nál a Bábel tornyának meséje ismét kimaradt. Az embereknek a földön való elszéledése, fajokra, törzsekre oszlása pedig ismét a mai természettani, égalji, élettani s nyelvészeti búvárlatok eredménye szerint van feltüntetve. Érdekes s tanúlságos is e kérdés: „Mi következett abból, hogy az emberek külön tájékon telepedtek le?" F. „Az, hogy az emberek különböző éghajlat alatt különböző szint és alakot nyertek; különböző 1 nyelvűek és szokásuak lettek ; külön néptörzseket alkottak ; más-más Isteneket alkottak, vagy bálványimádásba merültek." A harmadik szakasznál Sodorna, Gomorah és Lót históriája kimaradt. Az pedig igen szép lélektani fejtegetéssel van igazolva pár kérdésre adott felelettel, hogy Mózes miként maradhat hű a királyi udvarban is a zsidónéphez, melyet az egyptomiak és a királyiház gyűlöltek ? A 4. szakasznál kiemelendő az átdolgozó azon eljárása, melyszerint a Mózes példájában igen szépen ülteti be a gyermek lelkébe az Isten iránti háladatosság érzelmét, midőn azt mondja, hogy Mózes az Egyptomból való szabadulás emlékére egy igen szép hálaadó éneket irt s ünnepet rendezett. Ezzel aztán megfelel azon kérdésre is, mit gyakran tettek már fel a vallástanitásnál, hogy : „Kell-é az ó-testamentomi történeteket is tanitani ?" Az V. és VI. sz. ugyan rövidre össze vannak húzva az igaz ; de mégsem eléggé. Itt ugyanis nem az a cél, hogy a hazafias, nemzeti érzületet felköltsük és fejleszszük; mert erre idő itt nem jut s a hazafiságot a polgári történelem kapcsában keli tanulni növendékünknek. E kérdések pedig : Izráel országának ki volt első királya: Hány esztendeig állott fel Izráel országa; továbbá: minő sorsa lett annak ? Hát Juda országának — mint folytak dolgai s minémü kimenetele lett ennek ; valamint ezek: Kiknek uralkodása alatt voltak a zsidók ; mint bánt Antiókhus király a zsidókkal , kik voltak a hadakozásban a zsidók vezérei s visszanyervén szabadságukat , kiknek igazgatása alatt éltek ? egyébre nem valók, mint hazafiúi érzelmek ápolására. Ezekkel vallásos érzelmet nem fejlesztünk ; tehát bátran kimaradhattak volna a többiekkel együtt, az én véleményem szerint. A VII. szakaszban van egy uj kérdés, mely méltó a felemlitésre. A régi azt kérdi: „Csudatételei minémüek — t. i. a Jézuséi." Az uj kiadás : „Cselekedetei minémüek." A felelet ugyanegy reá minden könyvben; de az értelme egészen más lesz így az egész feleletnek. Az pedig, hogy: „ezen csudákkal mit mutatott meg a Jézus" — egészen kimarad. Szerintem helyesen, mert Jézus nem csudatételei által mutatta meg, hogy ő Isten fia, hogy Messiás s hogy Istentől vagyon az ő tudománya ; hanem megmutatta mindezeket tiszta és felséges tudománya, bűn nélkül való élete s magasztos, felemelő, sokszor bámulatra ragadó nemes cselekedetei által. A VIII. számnál dicsérettel kell felemlítenem azon eljárást, hogy átdolgozó, István első vértanúról igen ügyes élet- és jellemrajzot ír valamint Saulról is. Azután ennek s az ő belőle kifejlett Pálnak működését és tevékenységét igen alaposan lélektanilag rajzolja. Végül leirja az általa alapított gyülekezeteket, a melyek mind nincsenek érintve sem a régi kiadásban. A IX. és X. sz.-ról csak annyit jegyzek meg, hogy az átdolgozó szakértő kezének nyoma ezekben is, minden egyes kérdés- s feleletnél szembeötlik. A Xl-ik már az az újonnan felvett szakasz, a melyről fentebb futólag említést tettem. „A keresztyén vallás megújításától vagy a reformátiótól a jelen időig". Különös előszeretettel Kálvin alakja van kidomborítva. A magyar reformátorok közül pedig: Sztáray, Kopácsi, Szegedi, Juhász, Dévai és Hontér jellemzése s működése említtetik fel. Továbbá elő van adva a Luther és Kálvin követőinek különválása Magyarországon. A Rudolf király alatti üldözés, templomok, iskolák elvétele. Bocskai, Bethlen és I. Rákócy György küzdelmei s harcaik a vallásszabadságért. Az I. Lipót alatti kínos állapotok : a gályarabság, az eperjesi vértörvényszék, stb. Legközelebbről ott vannak tárgyalva a szeptemberi pátens és az erre következett küzdelmek. Végül hogy mennyi az európai protestánsok száma Hányan vannak különösen Magyarországon ? és hogy a külömböző felekezetek dacára is mi a jó keresztyénnek kötelessége? Im ez az új kiadású szent történet tartalma, dióhéjba szorítva. — Miután az egyes szakaszok-, sőt egyes kérdéseknél részletesen elmondtam véleményemet, most nincs egyéb tennivalóm, minthogy némely általános észrevételeket is előadjak, melyek a könyv átnézése alatt lelkemben felmerültek. Mindenek előtt megjegyzem, hogy a nem mai keltű i ugyan, de vallásos tankönyv iróink által eddig figyelembe nem vett didaktikai, methodikai és paedagógiai szabályok