Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-02-11 / 6. szám

szerint tette meg az átdolgozó a javításokat és kihagyásokat. A minek sem erkölcsi, sem vallási tekintetben semmi hasznát nem veheti a növendék : egyszerűen kimaradt.— A zsidók történetéből azonban, véleményem szerint, még többet is lehetne kihagyni; a mi úgy történhetnék meg, ha nem kérdések- és feleletekben, hanem élet- és jellemrajz alakjában tárgyaltatnának az egyes főemberek történetei s a neveikkel öszszeköttetésben lévő események; talán épen úgy, mint Bánhegyi teszi.— Az évszámok, nagyon helyesen, szintén kimaradtak, mint a melyek szükség s haszon nélkül terhelik a gyermek emlékező tehetségét. Dicsérettel s az új kiadás előnyéül kell még felemlítenem, hogy a ref. egyház történetét kétszerte nagyobb terjedelemben tárgyalja, mint a régi kiadás.— Az irály tiszta, szabatos. A körmondatos feleltetést, mi a 3-ik elemi osztálynál csak érthetlenséget, zavart okozhat, mindenütt • j gondosan kerüli. Szóval az átdolgozás, az új kiadásnak határozott előnyére van s a kis könyvet nyereségnek tekinthetjük iskoláink- s vallásos életünkre nézve. GÖRÖMBEI PÉTER. [Vége következik.] Szellőztetése a tiszántúli ref. egyházkerület által az | Énekeskönyv tárgyában kinevezett küldöttség jelentésének, párhuzamosan énekeinkre tett rövid jellemzések és észrevételekkel. (Váge.) 196. Dics. a 3. és 5. v. is maradjon ki. 197. 199. Dics. kihagyható, elég ez alkalomra 3 ének. 200. Dics. az 5. 6. 9. 10. v. föl nem vehetők, a 7. v. pedig megmaradhat. 204. Dics. dallamáért nélkülöztessék, marad még 2 ének, s ez elegendő. 207. 209. 210. 212. 214. Csak a tért foglalják hasztalan. 211. 213. Dics. fentartható. A többi általam nem emiitett dicséreteknél jelzett módosítások, ideiglenesen meghagyhatók. Mielőtt e szerény észrevételeket bezárnám, legyen szabad bizonyos figyelemre méltó dolgokat komoly figyelmeztetésül közölnöm. Kilátásba van helyezve, hogy a zsoltár énekek eredeti rithmusa modernizáltatik, kárhozatos dolog volna ezen eredeti s a szerző által célba vett rithmust megsemmisíteni, mint szintén a dallamok eredeti alakzatán is önkénytes változtatást tenni; tudjuk, hogy egy hanglépcső kicserélése is már más jelleget ad a dallam-tételnek, s miként a legbájolóbb arckép kinyomatát egy oda nem illő ecsetvonással megsemmisíthetni, épen ugy tönkre silányithatni a dallam képleteket oda nem illő hangmódositásokkal; reformált egyházunk ezen ősi kincseit tartozunk eredeti valóságában híven megőrizni. Egyébiránt meglássuk mily hűséggel lesznek visszaadva a dallamok, fog-e azokon e lá'szatos művészet rombolni vagy nem ?! Az énekeskönyv belbecse azzal sem hatványozódik, ha a régi hangjegyzést a maiakkal cseréljük föl akkor, midőn egy teljesen uj énekes könyv készítéséről van szó, ez csekély mérvű s épen semmit nem érő elohaladás e téren, a használaton kivüli versek s énekek kihagyása, a könyv belterjedelmének kevesbitésére már előnyösebb, de anyagilag is csak ugy, ha a felveendő dallamok a régi hangirásban hagyatnak, mert a mennyivel kevesebbe kerül a szöveg újbóli kiadása az eddiginél, annál többe jő az uj hangjelzés szerinti nyomatása a dallamoknak, főleg mozgó betűkkel, úgy annyira, hogy lesznek oly dallamaink, melyekből kettőnek hangjegy szedetése annyiba kerül, mint egy ív tiszta szövegéé, tehát a mi nyereség a réven lenne, a vám után leend fizetve. Ha csakugyan komoly szándék majdan egy uj énekeskönyv kiadása, akkor a revideált zsoltárkönyvből tisztán csak a soha nem használt versek és énekek hagyassanak ki, a régi hangjelzés pedig kijavítva maradjon meg. Igy fog anya gilag valami haszon háramlani, másként nem. Átalában ez ügyre vonatkozólag jelenleg ennyit kívántam fölhozni, hogy észrevételeim a küldöttség nézeteivel nem találkozhatnak, vagy hogy eljárását magasztalólag nem emelhetem ki, az a dolgok természetében rejlik, a mit tett, meg vagyok győződve, hogy azt nemes szándékkal tette, de más részről tudom azt is, hogy ha behatóbb tanulmányozással, ugy a dallamokra, mint a szövegekre nézve, vagy a mivelt prot. egyházak énkeirodalma ismeretével, azonkívül reformált magyar népünk vallásos életfejlettségének kellő figyelembe vételével kezd a revideáláshoz, akkor nem ily felületes jelentéssel áll elő. — Népünk vallásos látköre már jóval tisztultabb, fogalma, elve, meggyőződése, nézete, gondolkozás módja a vallásos dolgokra nézve egészen kimagaslik a régi homályos ködös légkörből, fogékonyabb, s hajlandóbb minden korszerű javítások és módosítások iránt, mint sem ilyen átmeneti újításokkal beérné, tudván, hogy*egy roskadozó avult épület fentartása többe kerül, mint annak teljesen újbóli kiépítése. • Jelenben tehát az énekeskönyv teljes átalakítására határozott föllépés, biztos alapokon nyugvó kivitel, szakítás a régi ódonszerű nyelvezettel a nélkül, hogy a zsoltár szöveg magasabb tételei az által szelleméből veszítenének, szükségesek. A revideált énekeskönyv csak oly helyeken használható, hol diktándo éneklés van, de hol az előbbi el van terjedve, s mintegy biblia gyanánt kegyeltetik, ott tért egy könynyen nem foglal. Ha tehát a célba vett Énekeskönyv csak is ideiglenes használatra és csak is átvezető hidul szolgálna egy teljesen nagyobb belbecsűnek létrehozásáig, akkor Pál Imre lelkész úr nézetét helyeslem és pártolom, s azt mondom, hogy vagy maradjon a régi, vagy egy teljesen uj énekesköny szer-12