Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-12-23 / 51. szám

következtetést vonjunk ebből ? Kétségkívül azt, hogy papok és szerzetesek eltörlendők a földszínéről ; de ez aztán lemondás akar-e lenni minden vallási hitről, vagy egy másikhoz való csatlakozás ? Mert választani kell egyet, különösen a gyermek számára. Ha az efféle törekvések mellett is nem választanak más kultust, mint a katholicismus, az uj nemzedéket szükségképen azok befolyásának teszik ki, kikkel naponként ellenségeik gyanánt bánnak. Mert az emberiség nem hajlandó vallás nélkül élni és nekik maguknak is szükségük van a pap segítségére, ha nem a saját érdekükben, de legalább családjaik érdekében. — Ezen esetben gyermekjáték les^ a szabadelvűek gyengeségeit és ellenmondásait sikeresen megtámadni. íme, a helyzet következményei ; maga a párt ellenmondáson alapul, és kelepcébe jutással végződik. Tudják-e, hogy mit akarnak és akarják-e, amit tesznek azok, kik a kultus szolgáit naponkénti megtámadásokban részesítik ? Ha nem lebeg lelkük előtt tisztább és a mai polgárosodással összhangzóbb vallási eszmény, a semmi érdekében munkálnak. Magát a vallás érzelmet rontják le, kitépve legutolsó gyökereit is, az atheismus győzelmét készítik elő A positivisták örülhetnek ennek, a positivisták, kik azt hiszik, hogy az emberiség csak akkor lesz szabad és erőteljes, ha a theistikus babonákból kigyógyul. De nagyon is aggódhatnak a jövő miatt mindazok, kik azt hiszik, hogy vallási alap nélkül nincsen erkölcsi cselekedet, erkölcs nélkül nincsen társadalom. Midőn a XVI. századbeli koldusok felkeltek, hogy „megszabadítsák az országot a papok ostorától"—a kultus régi alakja helyett, melyet száműztek a Jézus tanításához közelebb álló keresztyénséget fogadták el, ezáltal vetették meg a világ legszabadabb és legboldogabb országainak, Hollandiának, Angliának, és az egyesült államoknak alapját. Ha a mai koldusok nem hoznak egyebet a küzdtcrre, koldustarisznyájokban, mint határozott tagadást, rendetlenségnél és anarchiánál egyebet nem létesítenek, mert a társadalom vallási eszme nélkül fen nem állhat. Foglaljuk össze röviden tanulmányunkat. A fenálló kultusok meg vannak támadva és megsemmisüléssel fenyegetve, mert ellentétben állanak a tudománynyal és mert minden despotismussal és kiváltsággal szövetségre léptek. Következik-e ebből, hogy a vallások el fognak tűnni ? Nem következik, mert az ember lényegesen vallási lény. Az erkölcsnek sem alapja, sem szentesitője a vallási eszmén kivül és erkölcs nélkül nincsen jog, nincsen igazság, nincsen társadalmi rend. Ha a vallásnak jövőben fen kell állania, ugy az a Jézus keresztyénsége lesz, mert ez az absolut vallás, mely helyesen alkalmazva minden társadalmi nehézséget megoldana. A liberalismus a klerikalismus ellen folytatott küzdelmében a csatatért már már vallási térre tette át. Ha hiszi, hogy a polgárosodás vallási eszme nélkül haladhat, elég ha lerontja. De ha ennek ellenkezőjét hiszi, ugy csatlakoznia kell a jövő vallásához, mely az evangelium keresztyénsége. A szabadelvűek gyengesége és erőtlensége azt eredményezi, hogy küzdenek a vallás ellen, melyet nem nélkülözhetnek, és hogy kényszerítve vannak gyermekeiket azok kezébe adni, kiket ellenségeiknek tekintenek. Egy szóval: ha a jövő az atheista materialismusé, következetes cselekedet a régi kultusok megsemmisítése, a nélkül hogy helyettesittetnének. Ha pedig ellenkezőleg a vallási eszme elengedhetetlen az embertől, az anarchia útja egyengettetik, midőn a fenálló vallás, minden társadalmi rend alapja a nélkül céloztatik leromboltatni, hogy a szükségnek és a mai társadalmak szellemének jobban megfelelő kultussal helyettesittetnék. Mea culpa. — Karácsonfa az illetőknek — Napjainkban csaknem példabeszéddé vált a vallás s általában a szent dolgok iránti közöny, hidegség, Tagadhatlan, nem is ok nélkül. E részben a feljaj dúlások általában a vallás s az egyházszolgái részéről történnek, mint kik közvetlen tanúi a szomorú valóságnak. E becses lapok hasábjain évek óta s többen igyekeztek rámutatni a baj valódi forrására és praescribáltak is gyógyirt, a mitől nézetem szerint aligha fogna fellábadozni a beteg; ámbár tagadhatlan, hogy az elzsibbadt tagokban némi vérkeringést még idézhetne elé. Nem célom az e tárgyban felmerült nézeteket sem pro sem contra taglalgatni; annyit azonban megérthettünk már eddigelé is, hogy a „mea culpát" senki sem hajlandó magára vállalni s a baj okát többnyire idegen forrásban keresi. Jelen sorok célja, a nagy horderejű theina felett^ nem tudományos értekezés csupán utmutafás kiván lenni a tapogatózni szeretőknek, a már nagyon is elharapódzott baj tágabb körű s alaposb ismeretéhez s netáni sikeresb orvoslásához. „Nincs a nép előtt semmi szent semmi isteni ; nem kell annak sem vallás, sem templom sem pap (< sat ily s ehez hasonló felkiáltásokat hallhatunk gyakorta a vallás szolgái ajkairól. Rettenetesség. Pedig ugy van. Vannak sokan, kik már annyira elfásultak, közönyösökké lettek ezek közöl, hogy az ilyeneken már meg sem ütődnek s nem tulajdonítják azt egyébnek, mint annak; a „ménkű haladás "-nak, annak a „eivilisatió"-nak. Es ebben sok igazság van. Tapasztaljuk még ma is, sőt ma még iobban mint ezelőtt, hogy e templomba járó buzgó hivek seregét csaknem a miveltség legalsó fokán állók képezik. De hát hogy lehet ez ? No, egy kis türelmet; mindjárt megmondom ; itt van egy figyelemre méltó „ok" a sok közül. Kérek engedelmet, nem akarom én a tisztelendő urakat „hivatalukban resten való eljárás-"sal vádolni éppen nem ; inkább érhetne az egy usust — melynek rég abususnak kellett volna lennie — melyet uraságtok 102