Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-12-23 / 51. szám

1619 1620 még ma is gyakorolnak. Ertem itt, a cathedrának, tiszteletességtek részéről való — sokszor illetékteleneknek — oly könnyű, nem akarom mondani; könnyelmű — átengedését, sőt — tán — néha — hogy ne mondjam — octroyálását. Igy volt az szokásban ez előtt is mondhatják önök. Tudom, tudom; de az a .ménkű haladás," csak az ne született volna. Mert például, tiszteletes uramat akár egy pógár atyafi, akár egy ,.nadrágos(magyarra fordítása a civilizált szónak) respectálja annyiba hogy . . . no, hát tiszteletes uram; de — minthogy a democratiában már oly nagy előhaladást tettünk — egy fiatal tanitó, rector, cantor legátus, supplicans nem arrogál magának valami nagy respeetust, sőt mennél nagyobb demokrataságot igyekszik mutatni „kedves polgártárs, urambátyám, öcsém, komám," sat. ami magában véve mind igen szép. De egyszer előjő egy keresztelő, egy kézfogó, máskor lakadalom, disznó tor, János-nap sat. hivatalosak vagyunk, s rendesen el is megyünk, miért ne ? Cánt'uram szereti a bort; hogy is ne ? hisz rég irva vagyon : „cantores amant liquores" A ki pedig meg issza, meg is látszik rajta. Szerencse hogy nincs sár, valami nehezen haza viszi ez a két ember; legalább nem hál az árokban. Rect uram más genre, heves tüzes, jó dallos, szép táncos; ugyan csak forgatja a „bokorugró szoknyás" piros pozsgás Sárikákat Közbe-közbe kurjant egyet, ihaj ! Na de menjünk haza. „Sötét az éj, messze van még a reggel ' sat szerencsésen elvégezte mig a parochiáíg ért. Ah, de még itt maradt az ifjú legátus. Gondolati mélységét ki mérhetné meg? Agyát feszitik „karakán ideák." Nézd, a pajkos mily ügyesen beszél annak a csinos kis menyecskének. Rég szorongatja karcsú derekát. No most: czupp ! (Ez csók volt, kapta a menyecske.) No még: csatt! (Ez is a volt, kapta a deák a méltán féltékeny férjtől.) Ugyan mit csinál édes János bácsi ezzel a szegény deákkal? engedje el. „Hallgass erre-arra aki tentás mivóltod van, mert mindjárt mind . . . megeszlek" sat. No és holnap, azaz másnap ünnep. A legátus már a szószéken áll. János bácsi most teszi be maga után az ajtót. A legátus nagy pathossal kezd beszélni valami „szekerest" az — erényes életről. — János bácsi kimegy a templomból. — Szónokló zavarba jő. — Tiszteletes uram oda lent lesütött fejjel, szégyenkezik. Amott a rakoncátlan fiatalság pajkos vihogással tolul kifelé a templomból. És igy épülünk a hitben, kegyességben, vallásosságban !! ? Cánt'uramra is rá nehezül néha-néha a praedikálás édes igája; hajh de a tor miatt nem készülhetett el rá, álmos is, mámoros is. No de a pópulé ismeri már őt. Rekt'uram ! ? ah, ez már más. O fungálhat, végzett ember s azután ő is pap akar lenni tehát érdekében is áll, hogy gyakorolja magát az Ur igéje hirdetésében Az estve ugyan a tisztelt tanári-kar együtt quaterkázott, de azért vagy talán épp azért megteszi ő cant uram iránti sympathiából, hogy vasárnap, elmélkedése alapjául felveszi Amos 4 r. 1 v. utósó cikkelyét. A vorschrift szerint pedig a kántornak a mennyire lehet az éneket a predikatióhoz kell alkalmazni s teszi is azt, énekelvén zsolt. LXXV. 5. v. A supplicansról — bár, kivált ha vasárnapra érkezik, igen örömest láttatik — nem is szólok. E becses lapok hasábjain többször s többen, specifice, ha jól emlékszem Papp Károly úr elég vilpgosau kimutatta, hogy I a supplicatio és legatio nem e világból való. Egy tükört szándékoztam felmutatni a tudós férfiak előtt. Tudom, sokan meglátják önmagukat benne; némelyek egészen tisztán, némelyek homályosan. Felismervén az okot, eltávolítható lesz az okozat Különben „a kinek nem inge, ne vegye magára." Röviden, kiki a maga mesterségét folytassa ; a pap prédikáljon, a tanitó tanitson, a kántor énekeljen stb. s igy hassunk közre a vallásos élet felébresztésére, ujjáteremtésére SZOBOSZLAY D. SÁNDOR. BELFÖLD. Papválasztás Pápán. A pápai reform, egyházban ma ejtetett meg a lelkész-választás. Az e.-megye részéről a választás vezetéséro Seregély György mezőlaki lelkész és egyházmegyei tanácsbiró úr (esperes ur betegsége miatt akadályozva levén) elnöklete alatt Antal Károly f. görsönyi és Kőszegi József acsádi lelkész urak küldettek ki; azonban egyik küldöttségi tag Antal Károly úr a választás kezdetéül kijelölt 9 óra után két óra múlva sem jelenvén meg, élénk eszmecsere fejlett ki a választási törvény magyarázása tekintetében, vájjon a küldöttségi elnök jogosítva van-e a küldöttség kiegészítésére, mig végre Seregély György ur a küldöttséget akként egészité ki, hogy Antal Károly úr helyett a helybeli segédlelkész Kenessey Jenő urat nevezte ki küldöttségi tagul. Ezekután felhívta a küldöttség igen tisztelt elnöke egyházunk főgondnokát a választói lajstrom előterjesztésére, mi megtörténvén, kitűnt, hogy összeiratott 358 választó, s e szerint mint egyházunk minden adózója tekintet nélkül az adóhátralékokra fel nem véve a választók sorába; mivel az elöljáróság az adófizetésben anyagi körülmények folytán beállt késedelem miatt senkit sem akart választói jogától megfosztani, mely intézkedést az egyház minden tagja helyeslőleg fogadott azzal, miszerint a szabály szerüleg közzé tett névsorozat ellen senki részéről sem adatott be felszólalás. Kérdést intézett továbbá elnök úr az iránt is vájjon a választás határideje szabályszerűen közzé tétetett-e, mire a választók igennel felelvén felhivta elnök úr a választókat jelöltjeik megnevezésére, minek következtében 10—10 szavazó által két kitűnő egyházi férfiú u: m: Kiss Gábor ur, egyházkerületi pénztárnok, tatai egyházmegyei esperes, egyházunknak