Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-12-23 / 51. szám

sokkal inkább uralkodik a többiek felett, mint valaha. A XVIII. század befolyása következtében még néhány évvel ezelőtt is azt hitte mindenki, hogy a lefolyt theologiai hitvitákkal együtt maga a vallási kérdés is letűnt. Ez már a mult — mondták az emberek, — és csakis történelmi érdeke van. Pedig nézzük csak mi történik ma az egyes országokban ; maguk a vallási vitás ügyek szítják mindenütt a pártok küzdelmeit. A liberalismus küzdeme az ultrarnontanismus ellen, melynek eddig csak Belgium volt színhelye , ma már általános elterjedést nyert mindenfelé a földön ; észlelhetjük Német- és Franciaoszágban, Hollandiában, Spanyol- és Olaszországban, Angliában, Canadában, Braziliában, Mexikóban, Chiliben, La Platában, sőt még az Egyesült Államokban is, a hol az ellentállás a katholikus papság erőszakos túlkapásai ellen a választások jelszava kezd lenni. És ez helyesen van így. A vallás az egész életet kezdi áthatni. Romának, miután azt hiszi, hogy a csalhatatlan igazság birtokában van, akarnia kell uralkodni a polgári társaság felett. Ha ez nem adja meg magát, megkezdődik az ellentállás és fokozódik a küzdelem. Belgiumban azon törekedtek, hogy a vallási kérdések ne zavartassanak össze a politikai kérdésekkel. Küzdeni akartak a papság ellen, a nélkül, hogy érintették volna a dogmákat, melyeknek nevében követeli a papság hatalmát. E megkülönböztetést ma már lehetetlen többé fentartani. A klerikalismus és liberalismus közötti küzdelem mind világosabban uj jellemet és vallási színezetet ölt, hiszen épen az egyház elvei azok, melyek ellen a küzdelem irányozva van. Anversben felköltötték a XVI. század emlékeit, és az utóbbi választások alkalmával hangoztatták a történelmileg hires koldusok (gueux.) refrainét: „Mentse meg Isten hazánkat a pápa nyü veitől.® Legközelebb Gandban olyan lap vezette a választási mozgalmat, melynek főelve, hogy a küzdelmet a vallási térre is ki kell terjeszteni és a megválasztott hivatkozott Marnixra, Német-Alföld reformációjának e hősi alakjára. Ha ez a mozgalom tovább tart, és éle az egyház ellen ekképen irányul, szükségképen fel kell tennünk eme kérdést: melyik vallási és philosophiai eszme nevében óhajtják legyőzni a csalatkozhatlan egyházat és ha a koldusok éneke szerint „meg akarják az országot a papoktól szabadítani," mivel fogják őket helyettesíteni ? Van-e bátorságuk Voltairrel így felelni: Megmentem Önöket a vadállattól és még azt kérdezik, hogy mivel fogom helyettesíteni ? vagyis más szavakkal, hajlandók-e fenhangon hirdetni minden vallási eszme megsemmisülését ? Nem, ezt nem tehetik, és ha tennék, nem lennének követőik. A koldusok refrainjének semmi értelme sincs tehát, hacsak nem felhívás akár vallási reformra, akár atheismusra. Ha nincs bátorságunk választani e kettő közül, és határozottan az egyik mellé állani, az egyház megtartja hatalmát, és győz ellenfeleink ellenmondása felett. A határozott tagadás is ezen eredményre vezet, mivel a családot kielégítetlen hagyja. A liberalismus bizonyos tekintélyes fejeinek nem régen szemére vetették és nem minden ok nélkül, hogy gyermekeiket papi intézetekbeadják, azon papság intézeteibe, melyről a legnagyobb szenvedélylyel minduntalan azt hirdetik, hogy szabadságellenes törekvéseik vannak. Ezen ellenmondásnak meg van a maga magyarázata. Laurent tökéletesen helyesen azt kérdezi :'*) »Miért tes/.nek ők így ? Mert egy benső hang azt súgja nekik? hogy nincs erkölcs vallás nélkül. Elhagyták az egyházat, melyben születtok, férelökték maguktól és kárhoztatták a római katholicismust, ellenállhatatlan ösztön vitte őket erre; de bármilyen következetlenek legyenek is önmagukkal, óhajtják, hogy gyermekeik vallási érzelmekkel, bírjanak és ezeket csak az egyház költheti fel bennök. Ezért adják fiaikat és leányaikat minden ellenszenvük dacára is, az egyház keze alá. Avagy tehetnének. egyebet? Ki adhatna gyermekeinek vallási nevelést, melyet elengedlietlennek tartanak, a vallás szolgáján kivül? Az atya nem adhatná, mert neki magának sincs többé hite; az anya még kevésbé adhatná, mert babonában nevelné gyermekeit, melynek maga is rabja. A gyermekeknek e szerint semmiféle hitük sem volna. De ez ismét csak egy ujabb veszélyt rejtene méhében. A minden kultus nélkül nevelt gyermekeket magával ragadná, hatalmába kerítené a közpélda • találkoznának egy téritővel vagy téritőnével és szülőik akarata ellenére is katholikusok lennének.® Ez a helyesen felfogott igazság* Mennyi példát lehetne felhozni Laurent mellett ! Belgiumban a liberalismus épen ugy mint más országokban olyan járatlan útra tért, melyből a kibontakozás felette nehéz. Hajdanta tiszteletben tartotta az atyák hitét, s programmjára a polgári hatalom függetlenségét irta. Ma a koldusok vakmerő refrainjét hangoztatja és a dogmákat támadja meg. A csalatkozhatatlan pápa legfőbb hatalmat követel magának mindabban a mi az erkölcsre vonatkozik ; igen, de az oktatásügy, a polgári törvénykönyv, a politikai törvények mind feltételezik az erkölcsöt, tehát mindenben alá kell vetnünk magunkat a pápának, mint az ultramontanok, vagy nyíltan ki kell kelnünk a dogmák ellen, melyeknek nevében akarja az egyház hatalmát megalapitani. Lehetetlen lesz jövőben a liberalismusnak a vallási térre is át nem vinni a küzdelmét. De ekkor világosan tudnia kell, hogy hová akar eljutni. Ha azt hiszi, hogy az emberiség élhet vallás nélkül, nincs más teendője,, mint a régi kultus megsemmisitéséi'e törni; ennnek romjain uralkodni fog a szabad gondolkodás, megtisztulva az Isten lételének és a lélek halhatatlanságának ábrándjaitól. De ha hiszi, hogy a társadalomnak szükségképen vallási alapra van szüksége, bíinös munkát folytat, midőn a katholicismust a nélkül tamádja meg, hogy annak helyettesítéséről gondoskodnék, A szabadelvű lapok mindennap tele vannak történetekkel, melyek a papok és szerzetesek gonosztetteiről, erőszakoskodásairól, bűneiről, babonáiról tanúskodnak. Minő * A jövő vallása cimü müvében. 534 1.