Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1877-12-23 / 51. szám
Szükséges dolog, hogy minden tan világosan meghatároztassék, főképen ha az élet cselekedeteit szabályozni van hivatva. Az emberi léteit és a társadalmat lehetetlen a kétely vagy a tagadás elvére alapítani. A bölcsész szünet nélkül kutathatja az igazságot, de a népnek főképen a gyermeknek, határozott és világos állításokra van szük sége. A mindennapi tapasztalat a kultus szükségét bizonyítja. Az az érzelem, melyet külső nyilatkozatok nem táplálnak, lassanként erejét veszti és kivész. E tekintetben a külső és belső elengedhetetlen egymástól. Ha azt akarjuk, hogy a vallási érzelem élő erő legyen és gyümölcsöket teremjen, serkentenünk és buzdítanunk kell a beszéd, az egyetérzők gyakori összejövetele, a művészet nyilatkozatai és közös symbolikus cselekedetek által. A szabad kőműveseknek is van ritusok és Észak-Amerikában az atheista congregatiók is birnak kultussal. E tárgyra vonatkozólag Quinet E. igy nyilatkozik: „Az ember sohasem fogja magát arra határozni, hogy áthaladjon az életen a nélkül, hogy semmi beszéd ne kösse a halhatatlan lények társaságához • sem a világba belépni, sem abból távozni nem óhajt, mint a falevél, mely elő áll és megszűnik a nélkül hogy valaki tudná. Az embernek tanura van szüksége, mely felőle bizonyságot tegyen az élők és holtak társasága előtt. Természetét erő, nagyság vagy gyengeség jellemzi. Mi ezt nem változtatjuk meg.( < Laurent az „Emberiség története" cimű nagy művének utolsó kötetét azon kérdés fejtegetésére szentelte, mely bennünket ezúttal foglalkodtat: hogy milyen lesz a jövő vallása ? Azon iró véleménye, ki korunk egyik legkitűnőbb történésze és legtekintélyesebb jogtudója, érett megfontolást érdemel, annyival is inkább, mert e kényes tárgyat állandó elmélkedése tárgyává tette. Laurent kimutatja, hogy ha a dogmák és a kultus külső alakjai mindenfelé megtámadtatnak és aláásatnak is, maga a vallási eszme és az általa előidézett küzdelem mind inkább nagyobb és nagyobb tért foglal korunk eseményeiben. Mindenfelől hangzik a vallásujjitás szüksége, a világ megmentése érdekében. Oly hitet sürget mindenki, melyet az ész nyiltan elfogadhat. Az emberiségnek vallási hit kell. „Vegyétek el ezt tőle, halála bizonyos lesz, dicstelen halála az anyag rothadásában !" A katholicismus nem képes megfelelni a felvilágosult lelkek hitbeli szükségeinek. Az által, hogy proclamálta a pápa csalatkozhatlanságát, ellentétbe tette magát az állam eszméjével és összeütközésbe jött a modern ember minden aspiratiójával. Túlterhelte magát dogmákkal, melyek csak a mysticismus sötétségében tarthatják fen magukat és a kritika itélőszékét nem képesek kiállani. Constant Benjámin bebizonyítja, 1) hogy a vallás a civili-1) Laurent emiitett kötetének méltánylása olvasható Froschammer Z. müncheni kitünó' tanár egyik ilyen cimű legújabb mürében : •>U eber die religiösen und kirchenpolitisehen Fragen derGegenwart. 1) Mélange de litterature et de politique 1. E. C sz. satio átalakulásával folyvást átalakult ; hasztalan törekvés tehát a vallást fejleszthetlenné tenni akarni. A fejleszthetlen kultus, mely a világosság haladási színvonalán nem áll, nem sokára oda jut, hogy csakis a műveletlen osztályok szükségeit elégíti ki. Es ekkor babonává fajul, mig a felsőbb osztályokban a hitetlenség harapódzik el' Ez a tényleges helyzet, főképen a katholikus országokban. Laurent szerint a jövő vallása a keresztyénség lesz, ama keresztyénség tudniilik, mely a protestantismus egymás után következő átalakulásai által Jézus eszményére vezettetik vissza. Véleményének támogatása céljából oly tekintélyekre hivatkozik, kiket túlságos vallássosággal nem igen lehet gyanúsítani: Goethére, Straussra, Renanra és Tainere. Hogy az értelmi kultura tovább haladhasson, — mondja Goethe — bogy a természeti tudományok növelhessék ismereteinket, hogy az emberi szellem nagyobb hullám-gyürüket vethessen, nem fogjuk túlhaladni a keresztyénség ama nagyságát és értelmi fejlettségét, mely az evangéliumokból felénk sugárzik." Strauss egyik müvében vizsgálat alá veszi, hogy mi az elmúló és maradandó a keresztyénségben 1) és a következő következtetésre iut. „Az emberiség sohasem fog ellenni vallás nélkül, mert sohasem fog ellenni a Krisztus nélkül; hiszen vallást akarni a Krisztus nélkül, annyi mint a költészetről beszélni, a nélkül hogy számot vetnénk Homérral és Shakespearrel. Jézus elválaszthatatlan a vallási mozgalomtól, mertő ismeretette meg az emberekkel az igaz vallást. Krisztus sem nem Istenség, sem nem mythos ; történelmi személy ő, mindenek közt a legnagyobb és legpáratlanabb, de nagy átalakulás történik a kultusban, melyet az emberiség ő neki szentel. Sok századon át halálára, feltámadására, csodáira volt függesztve minden szem ; ma Jézushoz minket életadó tanítása, uj parancsolata a szeretetről és nagyszerű önfeláldozási példája köt s jövőben méginkább ezek fognak hozzákötni. Ezekben van maradandó igazság, mely a keresztyénséget döntő vall ssá teszi. Renan következtetései majdnem teljesen egyezők Strausséival. Renan Jézusnak a Samarita nőhöz intézett szavait idézi : „Monda néki az asszonyi állat: a mi Atyáink ez hegyen imádták az Istent, ti pedig azt mondjátok, hogy Jeruzsálemben vagyon az a hely, hol az Istent kell imádni. Monda néki Jézus: asszonyi állat elhidjed, hogy eljő az óra, melyben sem ez hegyen, sem Jeruzsálemben nem imádjátok az Atyát. Eljő az óra és az most vagyon, mikor az igaz imádók imádják az atyát lélekben és igazságban." (János IV. 19—23 ) „Jézus — folytatja Renan — akkor bizonyitá be magát Isten igazi fiának, midőn e szavakat kimondá; ezekben tette le az alapot, melyen az örök vallás épülete fel fog épülni; megalapitá a tiszta kultust, melyet idő és egy haza szük határa nem határol, mely mind az időknek végéig eltarthat; a tiszta lelkek menyoi'szágát teremtette meg ezek által, mely-1) Ueber Vergaengliclies und Bleibendes iin Christenthum.