Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-12-16 / 50. szám

azt ismerheti meg, a mi van, nem pedig a minek lenni kell. Ha a kézzel fogható anyagon kivül nem . létezik számunkra a jó és jogosság eszményképe, hogyan törekedhetnénk feléje ? Ha csak anyag vagyunk és semmi más, bámulatosabb vegyületfí és szerkezetű anyag, mint más, nem tudjuk megérteni, hogy a széneny, légeny és éleny részecsek eme vegyülékeinek miképen lehet betöltendő kötelességük ? Mi a kötelessége az oroszlánynak, puhánynak, vagy moszatnak, mi a kötelessége a kőnek, mely aláesik, a szélnek, mely fú'? A materialismus soha sem lesz képes alapot adni az erkölcsi törvénynek. Képzelni tudom az erkölcsöt, mely egyik vagy másik kultustól független, de hogy az Isten és a lélek halhatatlanságának hitétől függetlenül is létezhessék, azt nem tudom képzelni. E két eszmén kivül nincsen észszerű ok, mely visszatartson, hogy jólétemet és gyönyörélvezetemet mások rovására is ne keressem. Saját előnyömért habozás nélkül áldoznék fel másokat, de mi célja, mi értelme volna annak, hogy magamat áldozzam fel másokért ? Ha a földi élettel mindennek vége, mely elfogadható ok miatt tenném ki magamat embertársaim vagy a haza védelmében a biztos veszélynek ? Mit nyernék azért kárpótlásul? A becsület, dicsőség, az utókor hálája semmi előttem, mivel mitsem fogok azokról tudni. Ezek az eszmék csakis a vallás és a szellemi bölcsészet által képzett embereket lelkesíthetik, kik akaratuk ellenére is a szellemi dolgokhoz vannak kapcsolva; de beszéljünk csak róluk egy következetes és gyakorlati matérialista előtt: 1 vállat von reájuk és saját szempontjából igaza van. Azok nyilatkozata, kik nem hisznek a jövő életben e szavakban nyert legközelebb kifejezést: „Egy élő kutya többet ér, mint egy holt oroszlány. Mert az élők tudják, hogy meg fognak halni, de a holtak semmit, semitsem tudnak és semmiresem számolhatnak többé, az ő emlékük a feledékenységnek van átadva . .. Adjuk át azért magunkat az élvezetnek, mert az emberre nézve nincsen jobb dolog e földön, mint enni inni és élvezni." Horatius, Epicurus tanítványa hasóonlóképen nyitatkozik : „Élvezzük és éldeljük a gyönyört, mielőtt megöregednénk és meghalnánk !" A helyesen gondokodó atheista sohasem fogja életét kockára tenni, hogy megvédje embertársait vagy hazáját, mert ha a testtel vége mindennek, miért áldozná fel azt, melylyel élvezetet bíztosithat. Szerinte az átadás ostobaság és a feláldozás bolondság. A szellemiség tagadása megfoszt bennünket mindazon észszerű okoktól, melyek jogosságra és becsületességre ösztönöznek. Miért ne gazdagodnám meg, ha ezt megtehetem a büntetőtörvény kijátszásával ? Milliók és milliók tapsa mindent meg fog bocsájtani ! Semmi helyes okot nem látok, hogy visszatartóztassam magamat valamely gyöngédtelenségtől, vissaéléstől vagy lopástól, ha tudom, hogy büntetetlen fog maradni és egyszersmind haszonnal jár. A vallási eszmén kivül minő rugó ösztönözhet még arra, hogy tegyem a jót és ne tegyem a rosszat ? Rendesen kettőt szoktak felhozni: a becsületet és a lelkiismeretet. De a becsület oly érzelem, mely a lényegesen szellemi életet élő társadalmakban szülemlhetik meg és a mely azokon kivül teljesen i>meretlen. Az oly országokban, melyek a matérialismust vallják, mint China, egyáltalában nem létezik és ha léteznék is, nyomtalanul meg kellene semmisülnie, mert nincsen alapja. Kináljuk csak meg az embereket egyfelől az élet minden élvezetével, másfelől a becsülettel, vagyis a becsültetés vágyával: bizonyos, hogy a legtöbb ember az első tételt fogja választani. Az az elégtétel, melyet a becsültetés szerez az embernek, csakis képzeletbeli, míg a gazdagság, még a bűnösen szerzett gazdagság is az érzékekhez szól és az egész anyagi embert hatalmába keríti legyőzhetetlen erővel. Ha rosszat teszek, azt szokták mondani, becstelen élet várakozik rám. De ha megváltoztatom tartózkodási helyemet, cipőim uti porával a becstelenséget is lerázhatom magamról, s ha van elég pénzem hozzá, máshol minden élvezetet fellelhetek, még a becsültetés élvezetét is. Más oldalról az érzékiség tökéletesen el tudja fojtani a becsület legutolsó szikráját is, feltéve, hogy még ennyi is van és boldogan képes élni, a nélkül, hogy a megvettetést észrevenné. Hát a lelkiismeret semmi ? — fogják többen kérdeni. Kétségkívül nagy hatalom a lelkiismeret, de ha megfosztjuk azon ei'őtől, melyet az Isten eszméje, vagyis a jó és a rosz absolut mintaképe ád neki, milyen ingadozó, gyenge lesz ! Ha csak egyedül az anyag létezik, viszonylagos lesz minden, jó és rosz, jogosság és i jogtalanság egyaránt. Valóban e szavak elvesztik minden értéküket, csak az marad meg, a mi állati : az érzékiség. Más oldalról, mily könnyű megcsalni és elaltatni a lelkiismeretet, ha a vallási érzelem nem működik. Hihető-e, hogy a zsebmetszőt, ki fosztogatásaiból meggazdagszik és élvezi mindazon gyönyöröket, melyeket a nagy városok nyújtanak, hihető-e kérdem, hogy zavarná őt a lelkiismeret hangja ? üres kifejezés ez, semmi más, a szónoki hatás elkoptatott kifejezése ! A munka és az élvezet annyira igénybe veszi az ilyen gazember minden percét, hogy a szemrehányások meghallgatására nem marad ideje. Mit keressen nála a lelkiismeret, midőn ő nem ér rá kihallgatást adni ! A kötelesség Isten és a jövő élet nélkül nagyon szép szó ugyan de üres, jelentés nélküli. Ha a jó érdek nélküli szeretetét teszszük az emberi cselekedet rugójává s mi ebből önkényt következik, a társadalmi élet alapjává, -— visszamegyünk az érzéketlenség ama tévedéséhez, mely Isten szeretetét önmagunk szeretete nélkül kívánta. Minden időben hasznos olvasmány lesz ama vitatkozás, melyet Bossuet és Feneion e tárgyban folytattak. Feneion volt a legyőzött fél, és pedig méltán ; ő olyan embert képzelt maga elébe, minő nem létezik. A valóság tanulmányozása semmi kétséget nem hágy fel e tekintetben. Az ember épen úgy, mint minden szerves lény, tehát még a növény is, saját javát keresi. Minden egyes faj fenmamdásának alapja az önszeretet; ezen ösztön nélkül, mely uralkodó a többi felett, lassanként mind kivesznének. Gyermekes ábránd és semmi más azon re-