Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-12-16 / 50. szám

ménység, hogy az ember kötelessége betöltése céljából le fogna mondani a rá nézve érdektelen vagy épen érdekébe vágó kellemeiről. Az emberben a vadállat az állatiság ingerével mindig feltalálható; és ez csak ugy fékezhető, ha a vallás vagy a szellemi bölcselet kiragadja az érzékek hatalma alól és cselekedetének rugójául szellemi érdeket kölcsönöz. 0 épen azon természeti törvény alapján keresi boldogságát, a mely törvény szerint a kő alá esik, hasztalan hirdetik tehát neki a teljesen érdektelen kötelességet és a jó érzéketlen szeretetét. E tekintetben csakis a vallás nyithat olyan örök kilátást, melynek reményében megveti a földi javakat és mindent áldozni kész, még az életet is. Több atheistát idéznek, kik koruk legjobb emberei között foglalnak helyet; igy az alázatos és jótékonyságáról hires Helvetiust, így Mill Jamest, az erkölcsiség, szigorúság és hidegség e bámulatos példányképét, kinek tisztasága az antik márványéval vetélkedik ; de feledik, hogy e kivételes e A berek oly bölcsészek valának, kik minden érzéki kísértés hatalma alól felszabadultak és ezenkívül keresztyén társadalom kebelében, keresztyéni nevelésben részesültek. Kétségbevonhatatlan tény, hogy tetteinkre nem annyira a saját eszméink gyakorolnak elhatározó befolyást, mint kortársaink eszméi és érzelmei. De képzeljünk egy népet, melynél minden vallási eszme kárhoztatva van ; ismeretlenek lesznek e népnél az erkölcsiség, az önfeláldozás, és a kötelesség eszméi is. A darwinismus azt tanítja, hogy a létérti küzdelemben a legerősebbek és legügyesebbek uralkodnak és élnek a többiek rovására ; hogy ez az állatvilág törvénye és hogy ez nagyon helyes törvény, mert ezen az uton történik a természeti kiválás. E szerint tehát igyekezzünk minden áron legerősebbek és legügyesebbek lenni, és mások helyét elfoglalni ; ez által töltjük be kötelességünket, mert ez által szerzünk diadalt a természeti törvénynek, mely a fajok tökéletesedését mozdítja elő ! A vallási eszme megsemmisülése az alsóbb osztályok követeléseinek irgalmat nem ismerő durva jellemet kölcsönözne. Nagyon is jól vannak sugalmazva a forradalmi communismus vezetői, kik a társadalom ellen folytatott háborújok kitűzött zászlójára az Istenség tagadását írták. Mennél mélyebben sülyed az ember az érzékiekbe, mentől inkább megfosztják a túlvilági meg jutalmazástól, annál türelmetlenebbül fogja elviselni a társadalmi egyenlőtlenségeket, melyek őt a rá nézve egyedül létező világ örömeitől fosztja meg. Es ha azt tapasztalja, hogy célt nem érhet, kész megtámadni az intézményeket, melyek felett a pokoli gyűlölség ós irtózatos vadság vegyülékével diadalmat ülni remél. Ezen érzelem hatása alatt lobbantotta lángra a commune Páris emlékeit, melyek a fenállt hatalom symbolumai valának. Ducamps Maximé befejezve Párisról és nevezetességeiről irt jeles könyvét, megdöbbentő mély bánatának ád kifejezést, hogy a fényes város, a civilisatió e remeke, melyet részletesen leír, egykor majd a lángok martaléka lesz 1 Bizonyos, hogy az atheismus fogja meggyújtani ama fáklyát, melylyel a forradami communismus mindent megsemmisíteni céloz, midőn mint legyőzött nem reméli többé valósithatni ábrándjait a társadalom ujjáteremtéséről ! A naturalismus a szabadság fogalmát teljesen megsemmisíti. A nagy világegyetemben szükségképeni törvények határoznak mindent; ha az ember egy parány anyag, végzetszerűen engedelmeskednie kell e törvényeknek ; mi lesz ekkor a felelősség és a büntethetőség elvéből ? Megtarthatjuk e szavakat, de semmi jelentőségük sem lesz ! Ha le kell mondanunk a jövő élet minden reméményéről, minő szomorú sorssá válik az emberi létei ! Mennyi gond, mennyi bánat, mennyi testi és lelki szenvedés néhány pillanatnyi örömért, néhány napi boldogságért ! A halál közelgetése minő zord és minő vigasztalan ! Mennyivel boldogabb az állatok sorsa ! Ők nem ismerik a betegséget, mert ösztönükkel egyezőleg élnek; nem ismerik az erkölcsi fájdalmakat, félelem és bánat nélkül élik az életet. A mit mi léleknek, eszmének nevezünk, csak fájdalmat szerez, s megismerteti ama létei keserűségét, mely szük korlátok közé szorítva, nem kecsegtethet jövendő élettel; a mit mi léleknek, eszmének nevezünk, átkozni való ajándékok, és az ember birtokukban nem tökéletesedett állat, mint állítják, hanem egy eltévesztett, szerencsétlen teremtés, kit szünet nélkül kielégíthetetlen vágyak é^ csalárd remények kínoznak. Helytelenül mondja Lamartine „hogy az ember bukott angyal, ki visszaemlékezik az egyekre," — sőt inkább tévesztett lény, kinek sajnálnia kell az iszapot, melyet elhagyott ! Röviden ismételve, Isten és a lélek halhatatlanságának hite nélkül hiányzik az erkölcs alapja és szentesitője, miből következik, hogy a társadalmi rend, mely a jogosság, igazság és kötelesség fogalmain nyugszik, alapjában van megtámadva. Ha tehát a vallási eszmének meg kell semmisülnie, a kezdetleges kor vadságába való visazasülyedés elkerülhetlen. Tagadhatlan tény : a vallás a civilisatió feljődésének mindenütt előtte járt.1

) Ha tehát a Lássuk csak, mit mondd Voltaire helyes érzéke. Hajdanta könyv nélkül tudták az ilyen szép verseket, a mai időben már nem is olvassák. Consultez Zoroastre et Minős et Solon, Et le martyr Socrate et le grand Cicerón ; Ils ont adoré tou3 un maitre, un juge, un pere. Ce systeme sublime á l'homme est necessaire; C'est le lien sacré de la société, Le premier fondement de la sainte équité, Le frein du scélérat, l'esperance du juste. Si les eieux dépouillés de son empreinte auguste, Pouvaient cesser jamais de le manifester, Si Dieu n'éxiatait pas, il faudrait l'inventer. Que le sage l'annonee et que les rois le craignent ! Hellvald Frigyes egyik munkájában, melyben a mult evberi megjelent ilyen cimű munkámat cáfolja: A protestantismus és katholicismus a nemzetek szabadságához és jólétéhez való viszonyában" (: Magyarban megjelent i Derczenyi M. Sándor fordításában, Debrecen, Telegdi K, Lajos bizo-