Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-12-09 / 49. szám

^Ne hagyjátok el a reformátio egyházát, nehogy ő is a német egység elleneinek gyülhelyévé váljék; sőt inkább megsokasított erővel legyetek segítségül, hogy a szellemi szabadság és kultúrára irányzott munkánk az evang. ke­resztyénséy alapján elősegíttessék.( i Berlin, 1877. okt, 10. Techow elnök, Stönig W. és Manchot E. jegyzők. BOGNÁR ENDRE. A jövö pápa és az Antikrisztus. Bár korunk sok csudát lát, s a pórias babona nem­csak szűz Mária vagv az ördög megjelenésében gyönyör­ködik és sokasítja a kisebb-nagyobb mértékben a természet­feletti gyógyitásokat.; hanem egy más sajátságos alakot is szenveleg. Előre látni a jövőt, előre megmondani a következendő dolgokat, még napjainkban is sokaknak elfogultsága. A kik nekünk a jövő időkről beszélnek, kétségkívül ők maguk sem állítják, hogy prófétai ihlett­ségiik volna, hanem csak kimagyarázni képzelik a pró­fétai tiszteletre méltó iratokból. Gyakran azoknak az iratoknak, melyekből a jövendő eseményeket kitalálni vélik, épen semmi értékük sincs; gyakran meg nem is azoké a szerzőké, a kiknek tulajdoníttatnak. Jelenleg sok ilyen próféta-féle ember elfogultsága Rómára vonatkozik; a pápa napról-napra hanyatló egés­sége a közel véget mutatja, s kérdés, ki fog utánna következni, minő szellem —- békülékeny vagy erőszakos­kodó — fogja lelkesíteni a prelatust, ki felteendi a hár­mas tiarát ? A római népben élénk az elfogultság s jö­vendölgeti, hogy a szerencse melyik bibornokot fogja érni, s mint hiszi, IX. Pius utódának neve már századok előtt kinyilatkoztattatott Maiakiás próféta által abban az iratban, mely régóta ismeretes a római nép előtt Nem is kell mondanunk, hogy Malakiás nem irt soha egy betűt sem, hogy egyik zsidó iró sem gyanította vagy jelentette meg, hogy egykor a világon lesz egy katholikus egyház, melynek feje, pápa név alatt, Rómá­ban székelend. A profétia azonban csakugyan létezik, csakhogy az nem Malakiás idejéből való, hanem a XVI. századból, s szerzője csak azért tulajdonitotta azt Malakiás­nak, hogy annál nagyobb hitelre tegyen szert. Ez irat a pápák katalógusa, mely II. Celestinnel kezdődik (meg­halt 1144.) s végetlen messzeségű jövendő századokig folytatódik. Mindegyik pápa ki van benne jelölve, — jól megértsük, — nem neve, hanem egy allegoriai jel­mondat által, melyből hogy a nevet ki lehessen találni, előbb jelentését kell kikeresni. E furcsa lisztában IX. Pius utódja számára e jelmondat áll: »Lumenin coelo.* Ebből a rómaiak azt következtetik, hogy a közelgő conclave szavazata arra a bibornokra esik, a kire e jelmondat legjobban ráillik s ez nem más, mint Panebianco. A „Lumen in coelo" jelmondatból ekként következtetik ezt: az ég tiszta világossága, — mondják az ilyen rebus szeretők, — a szent ostya ; az ostya pedig fehér kenyérből (pain blanc) van. E szerint IX. Pius utóda Panebianco (betű szerint Pain blanc) leend. Ugy tetszik nekünk, hogy ez az okoskodás egy kissé eretnekségre vezető ; mert ha az ostya az ég tiszta világossága is, de nem az, mihelyt meg van szentelve ; mert a megszentelt ostya a tridenti zsinat s az egész kath. egyház tanai szerint nem kenyér többé, hanem : maga az Istenség. Az ájtatos rómaiak okoskodása tehát vétkes alapon nyugszik \ no de mindenki tudja, hogy Róma nem épen orthodox. A francia klérus sokkal inkább az. Igaztalanok lennénk azonban, ha kinevetnok a hi­székeny rómaiakat. Hiszen protestánsok is vannak ilyen fajták ; nevezetesen Angliában az orthodoxok között van egy csupán profétia magyarázó iskola, kevesebb szellem­dússággal ugyan, mint a rómaiak, de épen annyi hiszé­kenységgel. Az emberi szellemben rejlő természeti gyön­geség az, hogy fősúlyt fektet arra az időre, a melyben • él; azokra az eseményekre, melyek a jelenben történnek. ; Igy ezek az angolok az ó- és uj-testamentomi úgyneve­zett látnoki könyvekből hiszik fölfedezni a jövő dolgát; I azt képzelik, hogy azok az események mindig csak a . jelenre vonatkoznak s azokban ezt megjövendölve talál­hatják- ők azokban a holnap történelmét keresgélik, most élő embereknek képzelik, a kik ott szerepelnek, épen ugy, mint a hogy a rómaiak Panebiancot megtalálják a Lumen in coeloban. Az angolok között legismertebb ilyen látnoki magya­rázó Rev. Baxter. A múltkoriban Manchestex-ben olvasott fel az Association Hall-ban egy értekezést, melyben az ő magyarázatát ismerteti Dániel és Zachariás némely profétiáiról. Miután megmagyarázta, hogy Nagy Sándor hős tetteit fölül múlják, elhomályosítják a nagy Antikrisz­tus hőstettei, bizonyosan meg is fog ez jelenni a közel jövőben. Baxter úr hozzá teszi azt is, hogy ez az Anti­krisztus az ő meggyőződése szerint nem más, mint Na­poleon (Jeromos) herceg. Ilyen formán pedig III. Napo­leon fia föllépend az ultramontánok által támogatott trónra Eugénia excsászárné segélyével; úgy a napoleoni dynastia vérző sebe be lesz gyógyítva. Ekkor egy dara­big uralkodván a fejedelem ,a két ország, melyek Cae­sar Augustus birodalmát alkoták* szövetkezni fognak. Ez homályos ; nem lehet látni, hogy a szerző, mely or­szágokat. értett. Francia és Olasz vagy Francia és Orosz­ország vagy más? Itt a Baxter úr, ki oly jól tud min­dent, egy kissé jobban meggyújthatta volna gyer­tyáját. Akárhogy is, de ily szövetség leend gyümölcse a mostani orosz-török háborúnak vagy pedig a közel jövő­ben levő francia-német háborúnak. E szövetség megkö­tése után azonnal megjelenend az Antikrisztus Jeromos herceg. Az ő hirteleni fölemelkedésére befolyással lesznek a demokraták, a sociálisták, a communisták. Látni való, hogy Baxter úr az Antikrisztust, az Apocalypsis fene­vadját nem azonosítja a pápával. De a kettő között mé­gis bizonyos rokonságot állit föl. Szerinte IX. Pius utóda Panebianco nem lehet, hanem sokkal valószínűbb, hogy 1 Bonaparte Lucián bibornok fog fölemeltetni a főpapi

Next

/
Oldalképek
Tartalom