Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-12-09 / 49. szám

érzés gyorsabban váltotta fel, mintsem felszinre ne hozta 1 volna magával mindazt, amit félezreden át maga alá temetett, a gyanút, elkeseredést, az átkokat. Roppant mérvű mozgalom indúl meg a lelkek birodalmában, mely már nem csak az értelmiség és vagyon tetőpontján állókat, hanem a mindinkább emelkedő összes polgári osztályt is érdekelte. Luther a tömeghez beszélt, mint minden forradalmár, azt vitte belé mindenestül a küzdelembe, mert érzé, hogy a nagyszerű reformkérdéseket csak a tömegre támaszkodva oldhatja meg. A nyomda, mely mindeddig inkább csak curiosum volt, a világrázó mozgalomnak közegévé szegődik. Luther e nélkül aligha lett volna egyéb hires szaka,dár eretneknél. De a nyomda aegaeoni karjaival széles körben biztosítja befolyását, s diadalra segíti a papismus elleni visszahatást, a gondolatszabadság eszméjét ép úgy, mind önmagát. Mert a nyomdát is csak a reformatio emelte ki a tudósok szűk köréből, csakis az tette az emberiség közkincsévé, világ-átalakitó nagy hatalommá. Az olvasás tanítása fokozott hévvel indúl meg, s minél több tankönyv válik szükségessé. Általában véve, a protestantismus az iskolákra s a biblia olvasására fektetvén a fősúlyt, gondoskodnia kellett tankönyvekről s a szent-írás anyanyelven való készítéséről, melyek a nyomda által sokszorozva, lehetőleg széles körű elterjedésre voltak hivatva. Ennek ismét az lőn a következménye, hogy a nép nyelvéből az irodalmi nyelv alakúit meg.* Lelkesült kebelből előtörő, de igazságot visszatükröző szavak ezek, melyeket a könyv következő fejezetei érdekeltségünket egyre fokozólag, teljesen igazolnak. Im azon 28 könyvnyomtató műhely, melyek hazánkban a 16-ik század folyama alatt felállíttattak mind protestáns kézben vannak, és még a 17-ik század folyama alatt is mindössze 4 katholikus nyomda működik az országban. Im a kitűnőbb nyomdák kezelői a 16 s 17-ik században, egy Abádi Benedek, Huszár Grál, Bornemissza, Szenei Kertész Ábrahám, Breuer János, Misz-Tóthfalusi Kiss Miklós protestáns lelkészek, püspökök, illetőleg protestáns egyetemeken képzett tudósok voltak. Igy szintén a nyomdák hatalmas pártfogói, alapitói p. o. Nádasdy Tamás, Rákócy György, Lorántfy Zsuzsánna, Debrecen Szeben, Brassó, Lőcse, Eperjes és több más elősorolt városok tanácsai egyszersmind a reformatio főpártfogóiként ismeretesek. Viszont tovább menve, midőn a 18-ik században a sajtók megkevesbednek s a meglevők is bilincsekbe veretnek; ugyan ekkor a hazai protestáns egyház is legszomorúbb korszakát éli. Mig nem végre midőn 2-ik Józseffel protestáns egyházunkra s általában a szabad eszmékre, tudományos művelődésünkre szebb napok virradnak, a nyomdászat történelmének is egyszersmind egy kedvezőbb korszaka kezdődik. Valóban ezen kezünk alatti mű nem csupán a protestantismus, a tudományos műveltség, és a sajtó közötti szoros összeköttetést mutatja kí cáfolhatlan tényekkel, de egyszersmind hazai prot. egyházunknak sok tekintetben apotheozisát képezi, és már csak ezen körülményeknél fogva is nagy érdekeltséggel olvastuk végig de egyszersmind örömmel ajánljuk olvasóink figyelmébe. Mi magyar protestánsok szomorúan kénytelenfttetünk nem ritkán tapasztalni, hogy a protestáns lelkészek s az ezekkel egy categoriába eső theol. tanárok fiai lesznek a legközömbösebbek hidegek protestáns vallásunk és egyházunk iránt. Még sűrűbben tapasztaljuk pedig azt, hogy hazánk egy-egy kiváló tudósában egy-egy meteor tűnik fel a tudományosság egén, mely ragyog, mig az ég boltozatán van, de a mint letűnt, helyén -setétség támad. Ugy tetszik, minthar

az apa, utódai szellemi örökségét is anticipálta és elprédálta volna. Verebek ülnek a sasok fészkeiben. E munka olvasásakor azonban meggyőződhetnek az olvasók, hogy ezen tapasztalattal szemben vannak fényes ellentétek is. Az a nemes lelkesültség, mely az apa kebelét úgy a protestáns szabad vallásos eszmék, mint általában a politikai és társadalmi téren felmerült szabad nézetek és intézmények iránt lelkesítette és lelkesíti, talán még fokozott mértékben hevíti a fiú szivét, és az apa kiolthatlan tudomány szomja, lankadatlan szorgalma kedves örökségképen szállt át a már eddigelé is jelentékeny eredménynyel fáradozó fiúra. FARKAS JÓZSEF. BELFÖLD. Kárpátalja a magyar rónának! Minden izom és ideg feszül bennünk a bizonytalanságnak miatta, mely borong Bulgária véráztatta téréi fölött. Alig bírunk egyébről beszélni mi is itt a magas Kárpátok aljában, mint a vitéz testvérnemzet hősi csatáiról, aggodalmat keltő jövőjéről, melyhez ösztönszerűleg érezzük és tudjuk a magunkét is kötve : hát még Ti ott a magyar sík rónán lakó atyafiak és hitsorsosok, kiknek már véretek is — a talaj és éghajlatnál fogva — erősebben pezseg, hogyan tuduátok Ti ott a közelben egyébről társalogni egymás között, mint a szomszéd vitéz nemzetnek világot bámulatba ejtő hősi védharcáról, kiknek — sajnos — nem mehettek segítségére, a közös ádáz ellen letiprása végett. Oh, ha most a magyar állam független volna, kiáltjátok a nagy száműzöttel! De lia már nem mehettek szablyával kezetökben segítségökre : örömmel látjuk, miként siettek és igyekeztek különösen derék nőitek s kitűnő hölgyeitek által azoknak anyagi és erkölcsi támogatására ! Biztosítunk ugyan, hogy e tekintetben mi sem maradunk hátra, de más részről bármennyire népszerű legyen is az adományok gyűjtése a török sebesültek számára, kockáztatok egyházközségünk tótajkú hivei érdekében egy esdő szózatot én is Ti hozzátok ! „Proximus ardet Ucalegon" az igaz : s az okos ember siet kigyuladt szomszédja segítségére, de csak miután megtette hamarjában itthon is az óvóintézkedéseket, 8