Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-12-09 / 49. szám

1557 PÜOTJSTÍTÁNS E LJUÁZI ÉFE ISKOLAI LAP. 1553 „Tizenkét éve, liogy a „német prot. egylet" azon nagy és nehéz feladaton dolgozik, hogy egyházunkat az evang. szabadság szellemében megújítsa és korunk öszszes culturfejlődésével összhangba hozza. Egyletünknek elterjedettsége, és vándor gyűléseink iránt tanúsított részvét, valamint azoknak ellenségeskedése, kik az egyházi szabadságnak ellene vannak, vi'ágos tanúbizonyság nekünk egyletünk szükségessége és munkássága felől. A porosz tartományi egyházban előfordult ujabb jelenségek bebizonyították, hogy egyletünkre szükség van, és kötelességünk a szoros összetartás. A mik a sz. Jakab egyházban a lelkészválasztásnál előfordultak, úgyszinte egyik berlini kerületi synodusban határozati erőre emeltetett, azon indítványt, mely azt célozta, hogy a keresztyénségnek orthodox felfogása mellett századunk tudománya által támogatott felfogás a cultus- és tanban szinte kifejezést nyerjen, az orthodox párt mesterséges manőver által egy tekintetben kizsákmányolta, mintha a keresztycnséget és az evang. egyház fenállását mi fenyegetnők. Számítva a felkorbácsolt szenvedélyre, az orthodox párt azon próbát tette, hogy Poroszországban a kibékítő uniót újból szét robbantsa, és az orthodox egyházi kormányzatnak igáját újból megerősítse. Van-e szükség arra, hogy az ultramontanismus elleni harchoz még egy uj szakadás támadjon az ev. egyházban ? Az-e a keresztyénség feladata a német birodalomban, hogy a kedélyeket kibékítse, vagy pedig az, hogy mérges testvérviszály számára mérges nyilakat adjon kézbe? Némethonnak sok ideig egyenetlen törzsei népük függetlenségeért a közös harcban mindég egyek voltak. Nem látszik-e elég hatalmassá nőttnek a keresztyénség elleni ellenségeskedés, hogy egyházunk különböző pártjait közös fellépésre ösztönözze, népünk nagyon fenyegetett erkölcsi és vallási jólétének érdekében ? Azért követeli a német prot. egylet, hogy az evang. egyház különböző irányai egymást kölcsönösen elismerjék és becsüljék. Egyházunknak szüksége van az egyes áldozatára népünk sokféle szükségleteinek tekintetéből. Minden erőszaktételt bármelyik oldalról veszélyesnek tartunk egyházi életünkre. Az ev. egyház tanítótestületére nézve követeljük a jogot, hogy az evangyeliumot a tudomány okadatolt jelenségeivel összhangban hirdethesse. A szükséges, de egyszersmind elégséges korlát itt, hogy tekintettel legyenek a gyülekezet vallási és erkölcsi épülésére. Magasan lobogtatjuk mi a szabad vizsgálódás zászlaját és a német theologia iránt örömmel róvjuk le elismerésünket, hogy a keresztyénségnck kezdetét, legkivált Jézus Krisztus életét előbbi évszázadok egyházi tételei, hagyományaitól érintetlenül számunkra megnyitotta. Azok, kik az irások szabad vizsgálásában az autoritás sérelmét látják, olybá tűnnek fel, mint a kik csak külső autoritást ismernek, nem pedig a lélek azon autoritását, mely az ev. egyházban egyedül áll fenn. Tiszteletben tartjuk egyházunk symbolumait, de mint protestánsoknak nem szabad elfelednünk, hogy a hitvallási iratok egyházi bizonyítványok, nem pedig törvénykönyvei a keresztyéni hitnek és életnek. Elleneink érzik, hogy nem prot. eljárás egy fokra állítani a hitvallásokat a szent írással, azért szeretik is azt az apostoli hitvallásra vissza vezetni, midőn azt állítják, hogy ez a hitvallás mindent magában foglal, mi az üdvre vonatkozik és Jézus Krisztus életének, tanának hű felfogása, mintegy kicsiben maga az evangyeliom. Tiszteljük és becsüljük e pietást a régi, sokat használt symbolum iránt, csak hogy az igazságosság iránti kötelesség parancsolja, hogy az eféle túlhajtásnak elébe lépjünk és szabadon kimondjuk, hogy az úgynevezett apóst, hitvallás nem az apostoloktól eredett, jelen alakjában legfölebb az 5. századból keletkezett. Nem kimerítő és nem kielégitő, mit ez kifejez minden ev. keresztyén hitére nézve, és nem alkalmas, hogy kötelezze a tanitókat egyházunkban. Már Luther és Kálvin tették azon nyilatkozatot, hogy a Symbolum hozzáférhetlen részekkel bír és azért egyes tételeket átidomítottak. Hasonló meggyőződésből indulva ki, a Poroszországban egybegyűlt generális synodus 1846. azon kísérletet tette, hogy az egyház tanitói számára alkalmasabb kötelező formulát állítson fel. Maga a porosz egyházi kormányzat is tettleg elismerte, hogy a lelkészeket ezen hitvallás szempontjából elbírálni nem lehet. A mi állásunk a hitvallás tartalmához a következő : az egész keresztyénséggel egyetemben hiszünk egy Istenben, a világ mindenható teremtőjében, a mi atyánkban ; Jézus Krisztust urunknak és megváltónknak valljuk, bizodalommal vagyunk a szent lélekhez, a mely bennünket megszentel. Szívósan ragaszkodunk az általános keresztséghez az atyának, fiúnak és szent léleknek nevében, de a hitvallásnak egyenkinti felszámlálását Jézus Krisztus életéből a történethez sorozzuk, nem pedig a hithez, mely itt boldogít. Azért a vizsgálódásnak, a kutatásnak engedjük át tárgyúl. Sajnáljuk, hogy korunkban a hitbeli viszály kitört. De tekintetbe véve, hogy a fővárosban kimondott azon vágy, miszerint egyházi cselek vényünk liturgikai módosítás szerint reformáltassék, nevezetesen mint Badenben is közegyetértéssel keresztül ment, a porosz orthodox párt részéről a leggyülöletesebb eretnekítéssel fogadtati': ; tekintetbe véve, hogy midőn egyletünk azon követelését nyilvánítja, az evang. hitvallási szabadság megoldásának tekintetéből hozassanak be. parallel formák a keresztelés, confirm., úrvacsora és egyéb egyházi cselekvényeknél, ezért vallás ellenesnek denunciáltatik, tekintetbe véve, hogy Hannover gyászos példája szerint Poroszországban is egyletünkbe tartozó lelkészek ellen a hivatalból való kizárás foganatba vétetni készül, kénytelenek vagyunk a ránk erőszakolt harcot elfogadni. A ki reformatiónk nagy szabá ú gondolatairól semmit sem tud, az keresheti egy jövő egyházban a hit- és lelkiismeretbcli szabadságot : de mi megakarjuk tartani, a mit apáink a XVI. században kiküzdöttek Azért intézzük minden egyes'elvtársunk és barátunkhoz e kérést: