Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-12-09 / 49. szám

nj őrében áll, pedig ok hivataloknál fogva csakis az igazság kutatói és terjesztői tartoznak lenni. A gép is, mig egy felől hasznos szolgálatot tesz, másfelől elnyel és megemészt bennünket. Hány becses órát tesz semmivé a posta, mely közlekedésünket szaporítja, hány drága napot rabol el tőlünk a vasút, mely az utazás könnyüségének varázsával a családi tűzhely mellől messze röpit! Ma mindenki haladni, emelkedni óhajt, innen a szünet nélküli küzdelem mentől több földi javak után. És e sok munka és élvezet hajhászat közepett megsemmisül a szellemi élet és a vallási érzelem művelése. Nézzük csak meg a vallás szolgáit, mennyire elfoglalja őket az anyagi érdek, ha nem is saját, de az általuk szentnek vallott ügy érdekében ; lelkük mennyire elmerül a politikai küzdelemben ; milyen csorba ez mennyei hivatásukon ! A mai ember a földhöz van szegezve, és szenvedélylyel törekszik annak javai után, mintha örökké itt kellene élnie. Rá nézve az ég üres, jelentés nélküli szó. E száraz és hideg légkörben erejét veszti és lassanként elmosódik a vallási eszme! A harmadik ok, mely a vallási eszmét aláássa, a munkásokban található fel. Megborzadunk, ha elgondoljuk, hogy a socialismus Angol, Német, Franciaországban és mindenütt, a hová csak a munkás osztály közé behatol, az atheismus magvait hintegeti. E tekintetben sajátságos balfelfogás észlelhető. A munkások egyenlőséget követelnek, s visszautasítják a keresztén vallást, mely az egyenlőség eszméjét a világgal megi^nertette. Jézus azt tanítja, hogy „az elsők utolsók lesznek" és lanitását épen azok támadják meg, kiknek felszabadítást ígér. Nem kevésbé sajátságos ellenmondás rejlik ama körülményben is, hogy a demokratia legtöbb híve korunkban a darwinismus és positivismus követője. Caro nagyon helyesen fejtegette a Revue des Deux-Mondes egyik legújabb füzetében, hogy ha a darwinismust a társadalom kérdéseire is alkalmazzuk, megsemmisítjük az egyenlőség eszméjét és a legerősebb és legügyesebb diadalát dicsőitjük. Tudjuk, hogy a darwinismus szerint a különböző állati fajok a létért küzdenek egymással, az erősebbek és ügyesebbek e küzdelemben győznek, a gyengébbek legyőzetnek és lassanként eltűnnek a föld színéről. Igy megy végbe a természetes kiválás, mely a fajok átalakulását ós ez által a haladást eredményezi. Most már a társadalomban is érvényre kell emelni a törvényt. Hadd vesszenek el az emberi nem azon fajai és egyesei, kik kevesebb tehetségekkel rendelkeznek, hogy helyet adjanak a nagyobb fajoknak és családoknak. Ez az egyedül helyes, ennek meg kell történni. A szeretet és jog üres szavak, nem használnak semmit, sőt ártanak a mennyiben a természeti törvény alkalmazásának akadályai. Hadd uralkodjanak a legerősebbek, hadd legyenek ők a társadalom urai, az lesz csak a boldog társadalom ! Akkor haladni fog az emberiség, épen ugy, mint haladott az állatvilág e törvény alapján. Jog helyett erőszak, szeretet helyett hatalom, ez kell az emberiségnek, hogy haladjon! Imé ez a darwinismus társadalmi elmélete ! Könnyen észrevehető rajta, hogy nagyon is aristokratikus. Csakis tudatlanságnak, vagy vakságnak tulajdonithatjuk, hogy az egyenlőség és a demokratia követői az efféle elméleteket magukévá teszik. Különben van ennek érthető oka is : azon ellenszenv, melylyel minden vallási eszme iránt viseltetnek. Hogy a munkás osztály a keresztyénségnek, sőt mondhatni minden vallásnak ellensége s a socialismus zászlója alá szegődik, még ama körülmény is okozza, hogy a vallás szolgái, kik rendszerint a magasabb osztályokhoz tartoznak, magát a vallást a fennálló társadalmi rend védelmére, ugy szólván megszentelésére használják. Hirdetik a szegényeknek: tűrjétek nyugodtan a nyomort, ez az élet rövid és csak készület az örök életre. Jutalmatok nem fog elmaradni, mert a tűrőké és a szenvedőké a mennyeknek országa ; a szegénység és a türelem út a mennyekbe. Mig az efféle nézetek mélyen gyökereznek a nép lelkében, nyomasztó sorsát önmegadással tűri. A vallási eszme tehát megakadályozza a lázadó szellem és a socialistikus követelések explosióját. De a demagogok mindenfelé arra törekszenek, hogy gyengítsék és ha lehetséges kitépjék ezt a nép lelkéből. A német socialisták nyilatkozatai nagyon jellemzők e részben. „A socialismus — mondja a Further demokratische Wochenblatt m. é. 51. száma — az atheista kultus nagy korszakának kezdete. Kell, hogy mindnyájan előmozdítsuk diadalát, mely ezredévekig fog tartani." „A despo- j tismus és a theismus minden időben kezet fogtak egymással a népek elnyomására; ezek tehetetlenül görnyedtek meg előttük s a helyett, hogy követelték volna a boldogságot már e földön, megelégedtek a jövő élet boldogságának reményével. Az utolsó theistával el fog tűnni a földszínéről az utolsó rabszolga is. A jövő az atheismusé lesz. Ennek fogják köszönhetni a népek felszabadulásukat és boldogságukat, mely drága kincseket oly hosszú időkön keresztül egy ábrándért áldoztak fel."* Angliában a munkáspárt legradikalisabb vezetői hasonló módon hirdetik az atheismust. Ha a vallást továbbra is a fennálló rend bástyájának és a tényleges társadalmi szervezet szentesitőjének használják, világos, hogy az ellenséges érzület minden vallási eszme iránt azon mértékben lesz általánosabb, mint a mely mértékben terjed a társadalom reformjának Óhaja. (Folytatása következik.) KÖNYVISMERTETÉS. „A magyar nyomdászat történelmi fejlődése 1472—1877." Irta Dr. Ballagi Aladár. Budapest, Franklin társulat magy. irod. intézet és könyvnyomda 1878. Ara 1 frt 40 kr. 248. I. „Panem et circenses." A régi Róma népe ezen két szóval fejezte ki azt, a mi után leginkább sóvárgott, a * Die Deutsche Arbeiterpresse der Gegenwart. 59, 1. Dr. Held A. Lipcse 1373.