Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-12-09 / 49. szám

ság az előkelő osztályok kiváltsága, a nép sorsa pedig a babona. Ma már ki ringathatná magát efféle csalódásban ? A népies sajtó és a politikai küzdelem áthatja korunkban a társadalom minden osztályát. Maga a demokratia elohaladása ülteti át a műhelyekbe és kunyhókba ama kérdéseket, melyekkel a salonok és a parlamentek foglalkoznak. A társadalmi és vallási kérdés számtalan kötelékkel van egymáshoz fűzve. A keresztyénség ismertette meg a világgal az egyenlőség eszméjét, mely forrása lett a tényleges társadalmi rendet fenyegető egyenlőségi aspiratióknak ; de viszont a keresztyénség befolyásának tulajdonitható, hogy e mindent felforgató erők még nem törtek ki; valamint szintén helyesebben felfogott és helyesebben alkalmazott tanai vannak hivatva, hogy a társadalom békéjét lassanként helyreállítsák. A polgárosult népek jövőjéről gondolkodva, ama fontos kérdés á!l előttünk: túl fogja-e élni a vallási eszme ama krízist, melyen korunkban keresztül megy, és ha túléli, minő alakot fog magára ölteni? A vallási eszme sohasem volt olyan rettenetes próbára téve, mint ma. Ellenséges szelek fújnak a világ mind a négy sarkáról, melyek mélyen megingatják és megsemmisítésére törni látszanak. A római birodalomban is mélyen meg volt rázkódtatva a vallási hit. Fennállott ugyan az antik kultus, a ritusokat is lelkiismeretesen gyakorolták, de a felvilágosult lelkek nem hittek abban többé és általános volt közöttük az óhaj egyik vagy másik bölcsészeti rendszernek a magaviselet és a vigasztalódás valamely szabálya és az emberi rendeltetést megfejtő elmélete után. A magasabb osztályokban a skepticismus uralkodott és az érzéki gyönyörök által igyekeztek feledtetni az erkölcsi és szellemi elfogultságot. Már-már ugy látszott, hogy a vallási eszme végképen eltűnt, pedig a nép még erősen ragaszkodott hozzá. Tudatlansága válaszfalat vont közte és a felsőbb osztályok között. A falusiak vagy máóképen p a g a n i oly sokáig maradtak hűek a régi cultushoz, hogy a p aganismus elnevezés, melylyel ezt illetjük, ő róluk származott. Egyik oldalon barbarok, parasztok, rabszolgák, másik oldalon a platonismus és stoicismus által megtisztított, emelkedett lelkek : ez a képe ama roppant népességnek, mely az uj kultus elfogadására előkészítve vala! Ma mindez másképen van. Semerről sem jelentkeznek uj fajok, melyek elöregedett társadalmainkat megifjithatnák. A felső és alsó osztályok között nincsen többé korlát; skepticismus ragadta meg az egyiket ugy mint a másikat. A bölcsészeti tanok nem képezik ma már, mint az ó-korban az élet fegyelmét és a magaviselet szabályát; ma mint a vizsgálódás tárgyai csakis a tudósokat érdeklik és a müveit osztályoknak nem nyújtanak többé szellemi táplálékot. Yan-e korunkban olyan tömeg, mely kész volna egy uj vallást elfogadni ? Lehet-e még csak gondolni is a mai században, melyből minden költészet kialudt, ahoz hasonló vallási mozgalomra, mely a világot a keresztyénség hatalmába kerité ? ! A föld már kiszáradt, a vallás isteni fája nem szívhat belőle táperőt gyökerei számára ! Három mozgalom ássa alá korunkban a vallási eszmét. Elsőben is a természettudomány és rendszere, mely már a bölcsészetre is alkalmazást nyert. Ama két tudományos irányzatot értem, melyet a darwinismus és positivismus neve alatt ismerünk. A szemléleti tudományok minden tüneményt természetes okokból magyaráznak ki és igy még egy természet feletti hatalom közreműködését is visszautasítják. Ez a felfogás nem szükségképen ugyan, hanem nagyon gyakran még az istenségléteiének is kétségbevonására vezet, vagy legalább azon állításra, hogy semmit sem tudhatunk felőle, mi majdnem ugyanannyi. Más oldalról ugy látszik, hogy az emberiség eredetére vonatkozó tanulmány annak kimutatását tette feladatává, hogy az emberinem kiválás utján a legelemibb állati anyagokból* vagy pedig épen szervetlen anyagból származik, minek következménye, hogy az embert teljesen assimilálják az állattal és a halhatatlan lelket megtagadják tőle. Ez az eszme-folyam nem csak a tudományos körökben van elterjedve; behatol a társadalom minden rétegébe és megingatja a spiritualismus két I lényeges princípiumát: az Isten hivését és a lélek halhatatlanságát. G-yöngiti továbbá a vallási érzelmet a jólét szenvedélye és a vagyonosság utáni túlságos törekvés is. Kétségkívül minden időben törekedtek az emberek, hogy szükségeiket és élv-szomjukat kielégítsék, csakhogy mai napság ez a törekvés minden embernél rohamosabb és lázasabb, mivel a társadalom organisatiója nem jelöli ki minden egyes helyét, mint hajdan. Ma a munkás hirtelen felemelkedhetik a legmagasabb polcra, de az ipar rohamos krízisei rögtöni bukását is okozhatják. A kinek ma semmije sincs, holnap a szerencse kedvezéséből milliomos lehet. Hajdan mindenki megmaradt azon helyzetben, mely születésénél fogva megillette; helyzete nem tette ki a létérti küzdelem számtalan eshetőségének, mig korunkban ez már általánossá vált. Korunk jelszava igy hangzik : mindent elérhetek, de mindennek ki is vagyok téve ; ez oly kínokkal és izgalmakkal teljes életet eredményez, melyben a siker vágya és a bukás félelme minden vallási érzelmet szükségképen elöl. Ma a tudósok és a papok sem ismerik már a nyugalmas, zavartalan életet, mely az elvont és minden érdek nélküli tanulmányozás gyö* E tárgyban sajátságos ellenmondások constatálhatók. Azok, kik leghatározottabb ellenfelei a természetes kifejlődés elméletének, még a legegyszerűbb fajokra való alkalmazásban is, midőn visszautasítják a természetes kiválási elméletet, kénytelenek elfogadni az emberre nézve a természetes kifejlődés elméletét, mely szerint az ember a föld gyomrából fejlődött, ki. A természetes kiválás elmélete több valószínűséggel bir. En e helyen csak a materialismus rendszerének a társadalmi tudományokra való alkalmazását utasítom vissza, mert ezekben az erkölcscsel és a szellemi dolgokkal kell számot vetni.