Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-12-09 / 49. szám

7. A tanítónak hivatalába való beállitása: szabad választás vagy rendelés mellett? 8. A tanitók szavazatjoga az iskolaszéknél, a presbyteriumban, egyh.-megyei és egyh.-kerületi gyűléseken. 9. A tanítók képviseltetése az e.-megyei és e.-kerületi tanügyi bizottmányi gyűléseken. 10. A köznap délutáni istenitisztelet megszüntetése. 11. A búcsúztatók eltörlése. 12. Egy szóval: a tanitók jogainak és kötelességeinek határozottan körvonalozott megállapítása az iskolai templomi és temetési szolgálat, s a lelkész, egyház, egyházmegye és egyházkerület irányában. Már csak az általam itt felhozottak is fontos kérdések s nagyon megérdemlik, hogy behatóan foglalkozzunk velük. Indítványozom tehát: 1. Nevezzen ki ezen értekezlet a maga kebeléből egy bizottságot, mely a jövő értekezletre egy, a zsinatra terjesztendő emlékiratot készitsen el. 2. Bízza meg ez értekezlet a kinevezendő bizottság elnökét, hogy az elkészítendő memorándum közlése mellett, szólitsa fel hirlapilag a hazai hitrokon tanítókat és helv. hitv. tanitói egyleteket a hason célbóli működésre. Irta s az értekezlet megbízása folytán közli : SZALÓKY DÁNIEL csokonyai ev. ref. tanitó.* * Tisztelettel kérem az „Evangy. Prot. Lap® és a s

Neptanitók Lapja4

szerkesztőit, szíveskedjenek e közleményt becses lapjaikba átvenni. Sz. D. ____ A ______ 'JL' ZEF2 C A polgárosult népek vallási jövője. Irta: Laveleye Emil, a lüttichi egyetem professora. Fordította F ele ki J ó z s ef foktői ref. lelkész. Korunk utóbbi éveiben két kérdés tartja heves izgatottságban a kedélyeket; ez egyik a vallási, a másik a társadalmi kérdés. A vallási kérdés két alakban jelentkezik. Elsőben is ugy áll előttünk, mint egyfelől a kormányok, másfelől a népek küzdelme a római katholicisraus ellen, mely világi hatalmáról nem mond le és a mely sokkal nagyobb odaadással, mint valaha, korunkban mindenfelé arra törekszik, hogy valósítsa a középkor ama nagyszerű eszméjét, mely szerint az egyes államok a souverain főpap határozatainak és akaratának alá rendelve vannak. Ez a sokat emlegetett dráma külső képe. Másod sorban ugy jelentkezik, mint a tudományos szellem küzdelme minden természetfeletti hit ellen, vagyis más szóval, a vallási eszme ellen. Ez lassú és észrevétlen munka, de azért nem kevésbé mélyreható és gyökeres. A társadalmi kérdés azon uj egyéniség fellépésében áll, kit a német nemzetgazdák „negyedik rendnek" neveznek, mely tulajdonképen nem egyéb, mint a munkás osztály. Franciaországban, a mult század végén feltámadt a polgárság és Siéyessel azt kérdezé: „Mi a polgári rend ? Semmi. Minek kellene lennie ? Mindennek. Es feltett kérdése és felelete valósításához kezdett, mely magában foglalta az egész torradalmat. Ma már a munkásosztály nem csak Franciaországban, hanem Angliában, Németországban, sőt többé kevésbé mindenütt hasonlóképen gondolkodik. Majdnem minden államban megadták a polgároknak a szavazati jogot, még azoknak is, kik napi keresményökből élnek; ők ezt helyzetük javítására használják. Megnyerték a politikai egyenlőséget, most már társadalmi egyenlőséget követelnek és számos olyan reformról álmodoznak, mely a tényleges társadalomnak egészen uj kinézést fogna adni. Tocqueville mondja, hogy Franciaországban sohasem volt a nép boldogabb, mint a forradalom kitörése előtt, tehát ugyanazon percben, melyben elégedetlensége felforgatta a régi rendszert, melynek visszaélései lassanként tűnni kezdtek. Azt hihetné az ember, — mondja e híres iró, — „hogy a franciák azon mértékben találták helyzetüket elviselhetetlenebbnek, a mely mértékben javult." Ugyanez áll mai napság a munkás osztályra is. A munkások helyzete sohasem nyújtott kevesebb okot a panaszra, mint épen ma napidijuk rohamosabban emelkedett, mint az élelem ára: jobban táplálkoznak, főképen kényelmesebben laknak és öltözködnek, mint annak előtte és mégis, nagyobb türelmetlenségnek jelét sohasem adták. És nem is a falusi munkások a legelégedetlenebbek, kik keresményökből alig tudnak megélni, hanem az iparosok, kik kettős napidijat húznak. Két évvel ezelőtt Amsterdám homok partjain gyémánt csiszoló munkásokat láttam ; naponként 20 franktól egészen 30-ig ment keresetük. Nem messze onnan a mezei munkások másfél frankért dolgoztak naponként és még sem békétlenkedtek. Mennél inkább közeledik a munkás helyzete a polgáréhoz, annál nehezebben tűri ama kis távolságot, mely tőle elválasztja. Ide is alkalmazható, mit Grladstone Irlandra vonatkozólag mondott: „Akkor lázad fél, mikor szabaddá teszszük!" A társadalmi és vallási kérdés mindinkább súlyosabbá válik, mert szüntelen szaporodik azoknak száma, kik e két kérdés által előidézett mozgalomban részt vesznek. E tényt szemeinkkel láthatjuk mindennap. Voltaire a XVIII-ik században azt hitte, hogy a vallástalan-