Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-12-09 / 49. szám

1541 1542 hogy a protestáns lelkésznek nem az a teendője, hogy egy hulla sírjának mélységét constatálja, hantjait sacrificálja, hanem hogy az élőt vezetgesse az igazság mezején és ismeretére. Végül azt mondom, hogy a rend, az egyönte­tűség behozatala nem leend okozója „a kegyeletfo­gyásnak, a hajdani buzgóság szunnyadozásának, a templomi székek porosodásának." Óh ezeknek megint más a szülő anyjuk, nevelő dajkájuk! Mert hiszen úgy látom, hogy e fogyatkozások leginkább azokon a helyeken terjednek, hol a teme­téseknél a ceremónia minden nemével a legtulzottabban szeretnek ós szoktak tüntetni. Ha pedig az a felfogás vezérelte volna Jézust vagy Luthert, hogy „egy egy megszokott kegyeleti öltönyt, egy egy apáról fiúra átment vallási actust meg ne változtassanakakkor Jézus soha se lett volna az emberek Megigazitója, Luther pedig isme­retlenül maradt volna a zárda szögletében ; és most mi sem disputálhatnánk ezek felett a dolgok felett; hisz még Arany is elvetette — bár érzékeny búcsú szavak kíséretében — a régi kabátot. Ne érzelegjünk tehát csak azért „Mert a régi szokás kívánja! Ha mindenben követjük a szokást, A régi por söpretlenül marad S oly hegymagasra nő a rosz, hogy a jó Fölül nem múlja." (Coriolán. Shakespeare.) HETESY VIKTOR, lelkész. ISKOLAÜGY. A közelgő zsinat és a tanitók. (Felolvastatott a b.-somogyi h. h. e.-megye VI. számú népis­kolai körének Rinya-Sz.-Királyon tartott tanitói értekezletén.) Ha tiszta szivvel és jó lélekkel szolgáljuk az ügyet, melynek munkásai vagyunk ; ha őszintén óhajtjuk a nép­nevelés felvirágoztatását: akkor az iskolai ügybuzgóság; szorgalom, kitartás és a minél tökéletesebb szakképzett­ségre való törekvés mellett, kötelességünk körül is tekin­teni, hogy felismerjük és ha lehet elháritsuk azon aka­dályokat, melyek munkálkodásunkat nehezítik, önérzetün­ket bántják, az óhajtott sikert lehetetlenítik, vagy talán természetes jogainktól megfosztanak és igy elkedvetlení­tenek bennünket. Igen! mert részemről hangos ellen­mondást látok abban, hogy p. o. Önálló egyéneket neveljen cíZ j cl ki maga is nyög a subordinatio minden önérzetet elölő súlya alatt; jogok gyakorlására tanítson az, kinek csak valamivel van több joga annál, hogy kötelességeit teljesítheti ; jó kedvvel menjen az iskolába s a siker reményével munkálkodjék az, kinek vállai elhordozhatatlan teherrel vannak megrakva! Nem mondom, hogy épen mi b.-somogyi tanitók vagyunk különösen sújtva ezen elősorolt nehézségekkel ; , sőt örömmel ismerem el, hogy ezen elkedvetlenítő körül­ményekből való kibontakozás nálunk már megkezdődött. Tekintetbe véve azonban, hogy egyrészt még mi is csak kezdetén állunk a kívánatos reformnak, másrészt magyar­honi sok hitrokon tanitótársunk csak ennyire enyhített helyzetbe sem juthatott eddigelé — akiknek jólétéért, mint a tanítás sikerének egyik legfontosabb alapfeltételéért munkálódni pedig testvéri kötelességünk: — igen kívá­natosnak, sőt a tanitók és tanügy érdekében mulhatlanul szükségesnek tartom: egyetértő fellépésre buzdítani hitro­kon tanitótársainkat arra nézve, hogy a közelébb tartandó t zsinatra készen legyünk a helyzetünk javítását sürgető emlékiratunkkal. Nem kétlem ugyan, hogy a tartandó zsinat, minden sürgető felszólalásunk nélkül is enyhíteni fog egyben-másban helyzetünkön; de azt sem lehet tagadni, hogy ezen jóakaratú doktorunk is csak akkor gyógyíthatja a bajt gyökeresen, ha mi őszintén és részle­tesen elszámláljuk és megmutatjuk a fájó részeket. Itt is áll a közmondás, hogy „néma gyermeknek anyja sem i érti szavát." -Nincs szándékomban részletesen elsorolni óhajtásun­kat és kívánalmainkat, miknek teljesítését a tartandó zsi­nattól várnám ; de nem is sorolhatnám el, mert ez, egyes ember erejét nagyban fölülmúlja. Csak alább teendő indítványomnak némi indokolására hozok fel itt néhány tételt, melyek zsinati elhatározás tárgyai lehetnek s melyek — véleményem szerint -— nagyban befolynak a tanitói működés sikerére vagy annak kockáztatására. Most, midőn az előbbi rendes tantárgyak mellé még \ a rajz, testgyakorlat, faiskola, ismétlő iskola, alkotmány­tan, mértan, háziipar kezelése és tanitása is a tanitó teendői közé soroltatott s a régi négy osztály helyett hat osztályban kell tanítani növendékeinket: ha a val­lásos nevelés ügye igazán szivünkön fekszik, ezen rop­pant elfoglaltatásaink közepette, fel kell tennünk a kér-I dést elsőben is : 1. A mindennapi és ismétlő iskolásoknál a tanító tanítsa-e ezután is a vallási tantárgyakat? 2. Prédikáljon-e és mikor a tanitó ? 3. A tanitó tanitsa-e a confirmándusokat ? 4. Tandíj eltörlés a mindennapi és ismétlő iskolá­soknál. 5. A tanitó felmentése a mezei gazdálkodás alól. Fizetésének bizonyos mértékig terményekben, azontúl készpénzben való megállapítása. 6. A tanitói fizetés minimuma s fizetésének a gond­nokok ált 1 leeudő beszedése.

Next

/
Oldalképek
Tartalom