Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-02-04 / 5. szám

kezet faházába léptem, csak akkor láttam át: hol vagyok és hol leheték vala. E váratlan megérkezés ünnepi mozgásba hozta a híveket. A templomi harangszóra össze szedköződött az árva nyáj, s beszélve hozzájok e következő alapigék nyomán: „Szerelmesim kérlek, hogy mint jövevények s bujdosók e földön, megtarttátok magatokat a test kívánságaitól, melyek vitézkednek a lélek ellen" — az Úr asztalához álltam s elvittem a szent vacsorát egy beteg nő ágyához is. Azt hivém, hogy most már, legalább három hónapig, egy sem látja közűlök a korcsmát, melynek az a ves/.edelmes tulajdonsága van nálok, hogy a mit keresnek, mindazt ez a bálvány eszi meg. S ime alig végzém teendőimet közöttük, midőn utam vissza felé a korcsma mellett hozott el : örege-apraja mind úgy potyogott le a pálinkás üvegek szájáról, mind a nadály az emberi testről, mikor tele szivta magát. Rémséges elhagyattatás! Pedig ha a Pruth vize környékén, Húszban, Beszarábiában, ezrekre megy azok száma, a kik elvesztették előbb a hitöket, később nemzetiségöket: még e maroknyi nép mai napig is a miénk. S szégyenére válnék a magyar sionnak, ha erősebb támogatás nélkül, e félszázados egyházat kidűlni engedné. Domnest, 1876. dec. 20. Szászkútról a közelfekvő Domnestre betérve, Bem egykori vitéz trombitását, Mészáros Sámuelt kerestem fel. A fogfájás ostromolta : e romjaiban is respektábilis erődöt. S ime nem csak magna ingenia, de a dentis magni dolores is conveniunt a mint látom. Engem is a fogfájás vett elő, mit Bachus lámpája mellett adomákba fulasztottunk. Si fueris Romé, romano vivito more. Hozzánk járulván még egy sarkadi származású kovács, Biró János hazánkfia : szerencsém volt mind a kettőt a szászkúti egyház részére megnyerni. S ha még, a mint tőlök értesültem — Adzsudon is lakik egy gyógyszerész, a ki szinte református: a pusztulásnak indult szőlőtő is szépen kinőheti magát. Felfogtam itt egy fénysugárt a vandalok dicsőségéből is. Említésbe hozván az egykori bajtárs, hogy a falcsi kerületnek Husz nevű fővárosában, a Pruth vizéhez nem messze lakik egy magyar korcsmáros, kinek a házánál 40 darab könyvet talált, melyet a gyászos emlékű szabadság harc után, Nagy-Enyedről a kollégiumból raboltak el Gladston barátjai. Egy egész kocsi derékkal volt nálok az e fajta könyvekből. Tüzet raktak és csájt főztek velők. A korcsmáros által jutányosán meg vett negyven darab : ma is kézre keríthető. Komolyan ajánlom az illetők figyelmébe. Brai'a, 1876. dec. 22. Galacon még száraz időbén is nehéz bátrau járni. S mikor a sártenger a népes utcákon, Európa és Ázsia lázas szemei közé csap, képzelhetni milyen világ van ott. Hol annálfogva ezúttal templomi szolgálatokat nem teljesíthettem s csak az újból kinevezett s megválasztott tanitóra né2ve közöltem a felső utasítást. Éjszakára átmentem Brailára, a moldva-oláh országi vándor apostolok e nyájas kikötőjébe, Csiki János barátunk házához. Megérdemlé tőlem e következő sorokat: Ha neved napjára nem lehetek jelen S nem üdvözölhetlek a mint elgondolám : Legyen a pásztorsíp akkor is itt ha én Brailától messzire járok Fulton lován. Fényes honszerelmed olthatatlan lángja A missió tartott földén arany halász. S nem a te hibád az, ha magadhoz méltót A román ég alatt oly keveset találsz. De mit mondjunk a mit magad is szeretnél, Bár ha nem óhajtasz Mathuzsálem lenni. Lelked porhüvelyét még számos évekig Ne merje az idó' vasfoga megenni. Hasonlót kivánok a külföldről is üdvözlött Nostradamusnak is, ki ódon, megható és ellenállhatlan irályánál fogva, azt hiszem hogy uem lehet más : mint a Krisztus tábori dobosa, kit szinte Jánosnak hívnak. Pitest, 1877. Január 9. A magyar karácsonyt nem Kalaráson tölthetém a mint szándékom volt. Miután a szembe fekvő Szilisztria minarettjeire Bellóna csillaga ragyog s a hajók az Aldunáról mind haza parancsoltattak. De főleg, miután a ploesti atyafiak egy ifjú házaspár megesketésére vártak s az ünnepi szolgálatokat is ott kellett végeznem. Innen tértemvissz a pitesti állomásomra, hogy az ó naptár szerinti Karácsonyt ünneplő hivek, a missió székhelyén leljenek. Pitesten az isteni tisztelet mind a három ünnepnapon példás buzgósággal folyt le. Eljöttek még olyanok is, a kik némi feltűnést okoztak, hogy megtanulják ama szép, angyali éneket, melynek nem ez a szövege : Káromlás a magasságos menyekben istennek, a földön háború és az emberekhez rosz akarat — hanem épen megfordítva, mint a bethlehemi mezőkön megzendült. Megkell itt jegyeznem a harmadik ünnepnapról, hogy ezt a néhai Dr. Székely Károly emlékezetére szoktuk évenként szentelni, a mint végrendeletében maga is meghagyta; mert egyházunk telkét és szőlejét — mely 12 és Ya holdra terjed — ő adományozá. „Gyógyulást hozok te reád s meggyógyítlak a te tájdalmidból" — e prófétai szavakra fektetém az alkalmi tanítást. Hasonlítva a pitesti csemete egyházat, egy oly kis vándorhoz, a ki szüleitől, házától elszakadva, árván, végtelenül bolygott e városban; utcáról utcára, egyik házból a másikba. S miután gyönge, beteges, hányt — vetett leány-gyermek volt: nem kellett senkinek, be sem bocsátotta senki. Egyszer a véletlen egy orvos elébe veté. Ez megszánta, befogadta és meggyógyította. S szép örökséget hagyván rá, a neveltetéséről is híven gondoskodott, hogy majd idővel boldog nő és jó anya legyen.