Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-11-25 / 47. szám

tanácskozási alapul sem fogadhatna el: múlhatatlanul előálland egy vagy két, egészen uj egyházalkotmányi terv készítésének a szüksége, a mi ismét nagyon sok idő- és költségvesztegetést vonna maga után. — Ennek eltávolítása érdekéből szükségesnek tartjuk a második bizottság számára legalább néhány sorban a konventből némi utasítást adni, kimondani p. o. hogy a tervezendő alkotmány mérsékelt zsinat-presbyteri legyen, a nálunk eddig kifejlett s üdvösökül és szükségesekül elismert elveknek és intézményeknek mint p. o. a minden fokozaton keresztül vonuló kettős elnökségnek s a lelkészi és világi elem paritásának fentartásával s minél kevesebb tisztujitásokkal; mert a gyakori s egész néptömeget hullámzásba hozó tisztujitásokat, sem az egyházi élet fogalmából és céljából következőknek, sem a béke, rend és szabadság biztosításának érdekéből szükségeseknek miként nem tapasztaltuk, úgy nem is gondoljuk. Elmulhatlanul szükség továbbá mind most előre utasitásul, mind későbben magában a törvényben kimondani : hogy az uj egyházszervezet által egyházunk és iskoláink hitvallási és államjogi positiv-alapjai illetetlenül hagyatnak. — A hitvallási alapra nézve rendszerint kimondják ezt és pedig mindjárt a legelső cikkek egyikében a legújabb idők legtekintélyesebb külföldi protestáns egyházszervezeti törvényei is 5 igy p. 0. a poroszországi 6 régibb tartomány egészen szabadelvű protestáns egyházalkotmányának éppen a közzsinatra vonatkozó s mult évi jan. 20-ára szentesitett törvényeiben, mindjárt a legelső ' pontban kimondatik, miszerint „a hitvallási alap és az unió ezen alkotmányi törvények által nem érintetnek" 5 szintúgy a raj na tartományi és westfáliai igen tekintélyes egyházszervezeti törvények első pontjában is nyilván kimondatik, „hogy a hitvallások folyvást érvényben vannak" s. a. t. De ki is kell ezt mondani általában minden szerves egyházalkotmányi törvénykönyvben, mert az egyház alkotmányát rendezni és megállapítani nem lehet az egyház mivoltának tiszta és szabatos felfogása nélkül; az egyház mivoltának vagy fogalmának pedig ; egyenesen lényegéhez tartozik bizonyos hitközösség, vagy közös hit vallási alap, és ezen létező közös hitvallási alapot az egyes hívektől, vagy gyülekezetektől elvenni s azokra valami más hitvallási alapot parancsolni semmiféle zsinatnak nem áll jogában, úgy hatalmában sem. — A hitvallási alap lehető módosításának nem az egyház- j szervezeti törvények alkotásánál, hanem a vallástan! kézikönyvek, liturgiák, és énekes könyvek átnézése és javítása alkalmával lehet némi helye. — ' De azért is ki kell ama tételt világosan mondani, mert az államhatalomnak a nálunk fenálló alaptörvények szerint bármikor is ugyan, de különösen akkor, midőn valamely egyház alkotmányát szentesíteni akarja, jogában és érdekében áll tudomást szerezni arról, hogy váljon az az egyház azon hit vallási alapon áll e ? a melyen aunak számára a szabad vallásgyakorlat s a nyilvános corporátió joga államjogilag biztosítva van, — j A mi sajátságos viszonyainknál fogva nálunk azt is szükséges lesz már most nyilván kimondani, hogy az életbelépendő egyházalkotmányi törvények egyházunk és iskoláink államjogi alapjait s viszonyait sem fogják érinteni; és ez nagyon természetes, mert a szervezkedés voltaképen belügy levén, ellehet azt végezni úgy, hogy az államhoz, s más felekezethez való jogviszony semmi lényeges ponton nem érintetik. — Általában pedig eleitől fogva nálunk is tudva volt az, hogy az emiitett jogviszonyok ügyében egyoldalulag s törvényhozólag semmiféle zsinat nem intézkedhetik maga. De ha törvényt nem hozhat, felterjesztést még is tehet ez ügyben a zsinat mind a királyi felséghez, mind az országgyűléshez, s ezen felterjesztésnek minél előbbi megtételét a folyton felmerülő kellemetlenségek, aggályok és sérelmek nagyon is indokolják. — Ily okoknál és érdekeknél fogva nem látnók feleslegesnek, hogy ha már ezen konventből kineveztetnék egy negyedik bizottság, a melynek feladata lenne egyházunk és iskoláink államjogi viszonyai ügyében az említett előterjesztést elkészíteni, hogy az a következő konvent s majd a zsinat által is elfogadtatván, az illető helyekre még a zsinat kebeléből felterjesztethessék. Ezen felterjesztés fogná tüzetesen tárgyalni az egyházi és iskolai autonómiának, a felség legfőbb felügyeleti hatalmának, a polgári házasságnak, polgári anyakönyveknek s az állam általi kárpótoltatásnak és javadalmaztatásnak kérdését ; az 1848-dik évi vallásügyi törvényekhez mikénti állásunkat, a más felekezetekhez való jogviszonyoknak még függőben levő kérdéseit és más eféléket. A mindezekre való részletes kiterjeszkedés részünkről ez úttal annál inkább nélkülözhetőnek látszik 5 mert az elsorolt kérdésekre vonatkozólag miként több egyházkerület úgy a tiszántúli részéről is terjesztetett már be az 1867. évi decemberi konventbe egy véleményjavaslat, melynek lényeges pontjaihoz most is folyvást ragaszkodunk. A harmadik bizottság működésére vonatkozólag csak azt jegyezzük meg utólagosan, hogy az kivált a fegyelmi ügyekre nézve csak akkor kezdődhetik meg, midőn a második bizottság munkálata már készen lesz. Egyébiránt és általában a bizottságok működésének módozatát és sorrendét körülbelül ők magok állapíthatják meg legcélszerűbben. Annyit azonban mindenesetre óhajtanánk kimondatni most, hogy mindegyik bizottság, mihelyest munkálatával készen lesz, azt tüstént nyomassa ki, a konvent minden tagjának küldje meg ; s viszont ezek saját észrevételeiket és javaslataikat formulázva, a bizottsági elnökhöz zárt határidő alatt küldjék be stb. Végül szükségesnek látjuk az említett javaslatok és tervezetek minél szélesebb körben megvitathatásuk szempontjából azoknak több példányban kinyomatása iránt is intézkedni. Tiszteletteljes véleményünk előterjesztése után mély tisztelettel maradtunk Budapest, 1877. november 13. napján a főtiszteletű és nagyméltóságú konventnek alázatos szolgái: RÉVÉSZ BÍLINT superintendens, gróf DE-