Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-11-25 / 47. szám

hozás másként nem intézkedik. Miután pedig ezen állami törvényekhez és szabályokhoz a fentemiitett egyházi szabályok csak múlékony értékű pótlékok gyanánt csatoltatnának, ezeknek királyi szentesítését nem tartjuk elmulhatlanul szükségesnek. Visszagondolva már az egybetilendő zsinatnak általunk eddig elsorolt teendőire, előttünk úgy látszik, hogy az elmulhatlanul szükséges, rendszeres és tüzetesen indokolandó előmunkálatok elkészítése végett, három, sőt a végül előadandó indokoknál fogva még egy negyedik külön bizottságot vagy küldöttséget kellene már most ezen konventből kinevezni vagy választani. Nevezetesen : Az első bizottság feladata lenne véleményt adni a most következő zsinat helyéről, idejéről, tagjainak választási módjáról, számáról, a zsinattartás költségeinek honnan való fedezéséről, utazás- és napidíjakról, a zsinat mikénti megalakulásáról, egész szervezetéről, s tanácskozás rendszabályairól s különösen az utóbbiakra vonatkozólag egy rendszeresen formulázott javaslatot készíteni. A második bizottság feladata lesz rendszeres egyházalkotmányi törvénytervet dolgozni ki. A harmadik bizottság pedig fegyelmi törvényeket vagy szabályokat — ide értve természetesen az egyházi perrendtartást is — és házasságügyi pótszabályokat fogna készíteni. Ha netalán időnyerés érdekéből s a létre jöhető erős ellentétek kikerülése végett szükségesnek látszanék, hogy már most ezen konventből némi utasitások adassanak az említett bizottságoknak : akkor az első bizottság számára csekély nézetünk szerint a következő alaptételeket lehetne kijelölni: Az összeülendő zsinati tagok száma 150-nél több, 100-nál kevesebb ne legyen. Ilyen forma számot javai a budai zsinat s az 1848-ik évi egyetemes értekezlet példája és zsinati terve is. Az említett budai zsinat ugyanis, melyet a magyarországi 4 reform, egyházkerület követei alkottak, költségkímélés tekintetéből csak 100 tagból állott, a zsinattartásról szóló budai kánonok szerint is, 72-nél kevesebb, 100-nál több nem lehet a zsinati tagok száma. Az 1848. évi református értekezletet, a melyen Erdély feltűnően kevés egyén által volt képviselve, összesen 98 tag alkotta; nevezetesen tiszáninnenről 16, tiszántulról 33, dunántulról 22, dunamellékről 18, Erdélyből 9. Ezen értekezletnek nagy sietséggel s minden indokolás nélkül létrejött terve szerint 106 tag fogta volna alkotni az 1849. aug. 1-ső napjára kitűzött nemzeti zsinatot. A tényleg fennálló törvényes viszonyokat, következő egyházi törvényhozásunk által is minden lehető ponton, kellő tiszteletben tartani óhajtván, úgy véljük, hogy a superintendensek és főkurátorok a következő zsinatnak is, minden választás nélkül tagjai lehetnek. A többi tagok pedig fele részben a lelkészek, más fele részben a világi férfiak közül választanának és pedig azon arány szerinti számban a mely a conventekre I nézve az 1873. évi konvent javallott, és a mely szerint most is egybegyűltünk. E szerint már a választott konventi tagok számát 3-al sokszorozva következőleg lenne megállapítva a választandó zsinati tagok száma : a dunamelléki egyházkerületből 18, a dunántúli egyházkerületből 18, a tiszáninneni egyházkerületből 18, a tiszántúli egyházkerületből 42, az erdélyi egyházkerületből 24; összesen 120 választott tag. Ezekhez járulván 5 főkurátor és 5 superintendens s mindegyik kerületből egy-egy tanár, 135 tag fogná alkotni az összeülendő zsinatot. A zsinati költségek fedezése végett bizonyos mérsékelt adó alá vetendőknek véljük nem csak az egyes gyülekezeteket, mint ilyeneket, hanem külön a lelkészeket, tanárokat, tanítókat és énekvezéreket is bizonyos megállapítandó osztály szerint. Természetes, hogy vagyonosabb sőt általában minden hitfeleink és gyülekezeteink előtt az önkénytes adakozás utja is rendszeresen nyitva tartatik. Az első bizottság többi teendőire nézve az utasításadást mellőzhetőnek véljük, kivált miután a legfőbbre t. i. a zsinat megalakulási és tanácskozási szabályzatára vonatkozólag külföldről több oly gyakorlat által is megpróbált példányok vehetők fel, a melyek nem kevésbbé előmozdíthatják legalább a célszerű tájékozódást. Ugy látszik, hogy a második bizottság feladata lesz a legnagyobb és legnehezebb, már csak azért is, mert a mint a külföld ujabbkori példái is mutatják, az egyházszervezés mezején nem épen könnyű a vészes túlzásokat elkerülni. Lehet p. o. oly egyház-alkotmányt hozni létre, a melyben a consistoriális és bürokrát elemek rideg uralma elnyomva tart minden szabad szellemet és évtizedekre meggátolja a lehető legszerényebb fejlődést is ; de viszont lehet olyan egyház alkotmány is, a melyben nincsen semmi állandó hivatal, nincs, némely legújabb vélemények szerint még gyülekezeti lelkipásztorság sem, nincs hitközösség a vallás legfontosabb tárgyaira nézve sem, nincs aztán rend, béke, sőt szabadság sem, mert egyik tisztujjitás a másikat kergeti, s az éppen uralomra jutott, de a vallás valódi céljaival s az egyház és iskolák virágzásával minél kevesebbet gondoló egyesek és érdekszövetségek s az ezek áltál vezérlett tömegek a zaklató zsarnokság vagy a lomhaság tekintetében, elvégre még a legkonokabb konsistoriál és bürokrát hatóságokkal is mérkőzhetnek. Lehet továbbá oly egyházalkotmány is, a mely magának az egyháznak határozottan adva levő eszméjét és mivoltát figyelembe sem véve a politikai minták vagy épen social-demokrat ábrándok szerint van öntve ; de viszont lehet olyan is, a mely a XVI. századi avult példányokat akarná még a nem lényeges részletekben is hűségesen reprodukálni. Egyelőre már csak az időnyerés tekintetéből is elmúlhatatlanúl szükségesnek látszik, hogy az emiitett s más efféle túlzások eltávolitassanak; mert hogy ha a valamenyikhez való ragaszkodás folytán oly egyház alkotmányterv jőne létre ; a melyet a jövő konventnek vagy zsinatnak, tekintélyes része vagy épen többsége még