Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-11-11 / 45. szám

más tanácsot nem adhatok, minthogy vándorbottal kezetekben menjetek Rómába, ós vessétek magatokat a csalhatatlan pápa lábai elé. Ilyen egység csak ott lehetséges, a hol az igazság után törekvő lélek bilincsekbe van verve. A míg Luther lelkéből egy szellet van egyházunkban, azon lélekből, a mely az üdv- ós igazságérti küzdelemben semminemű emberi hagyomány által nem engedte magát megkötni, habár mindjárt százados hagyomány által volt is megszentelve, habár az egész akkori egyház tekintélye támogatta is, addig hiába való törekvós a szellemeket egy közös tanban egyesíteni akarni. Roszul állana egyházunk egysége és bókéje, ha ezen egység csak a betűben volna lehető; akkor reformátoraink, midőn a szellemeket a hagyományok, tantótelek kényszere alúl feloldották, egyházunk testébe a halál csiráit oltották volna be. De az apostol tud egy más egységet is, a melyre nézve a gyülekezet figyelmét felhívja, ós ez a léleknek egysége. Midőn az apostol ezen igéket megírta, akkor már a fiatal keresztyénség is meg volt ingatva nehéz küzdelmek folytán. Az első egyetértés pusztán csak egy szép reggeli pír volt az uj nap egén, a mely hamar eltűnt, és az ellentétek, melyek korán keletkeztek, nem kevésbé voltak mélyrehatók, mint a jelen napok ellentétei. Pál apostol eltelve az ő üdvezitőjének lelkétől, a keresztyéneknek felszabadulását hirdette a Mózsesi törvény alúl, és vonakodott a pogányokból lett keresztyénekre a törvény igáját erőszakolni. A megbotránkozásnak kiáltása hangzott keresztül a zsidókeresztyének egyházán. Az a szent törvény, mely egykor menydörgés közt adatott Sinain, mely egy ezrednél tovább mint érintetlen szentség tekintetett, mely a zsidókeresztyónek előtt is gyermekéveik óta a legszentebb tiszteletnek volt tárgya, az most, úgy látszik, bűnös kezekbe került, és halomra döntetett. Mérges haraggal keltek fel Pál ellen a zsidókeresztyének ; a hol ő gyülekezetet alapított, nyomban megjelentek a küldöttek ós a pogányokat a törvény alá akarták vonni, Pál apostol befolyását pedig gyöngíteni. A hamis apostol névvel gyanúsították, hazug prófétának nevezték, követőit pedig a sátán iskolájának tekintették. Nagy szakadás támadt a fiatal keresztyónségben, a melynek sürgetőleg szüksége lett volna az egységre a pogány római világuralommal szemben. És dacára ezen meghasonlásnak, bátorságot vesz magának Pál római fogsága idején az ephezusí keresztyén gyülekezetet, a melyben zsidó és pogány keresztyének vegyest valának, a léleknek egységére utalni, a melyet igyekezzenek megtartani. A harc hevében is észreveszi tisztán látó szeme, hogy a hadakozókban egy ós ugyanazon lélek lakik, álljanak bár a törvény alatt, vagy azon kivül. A valóságban úgy is volt. A szent lélek, mely Krisztustól jött ki, Jézus Krisztus lelke még is mindegyikben élő és erős volt, bár merev ellentót volt is köztök. Jóllehet az egyik versenyző fél az apák törvénye körül sorakozott, mégis mindegyikben a fiuságnak lelke lakozott, a mely által kiáltjuk: Abba, az az szerelmes atya! félénk szolgákból, kik az Istenség előtt remegve állottak meg, ezen lélek ereje által ujjjászülve, mégis az Istennek megváltott gyermekeivé lettek, kik az örök kegyelem felől biztosak valának. Es a másik, jóllehet a törvényen kivül állott, mégis mindkettőben a megszentelésnek lelke volt munkás, mely ösztönözte őket, hogy a testet feszítsék meg az ő indulatival és kívánságaival egyben, és erőt adott arra, hogy a bün sarában mélyen fekvő világ közepette is uj emberekké lehettek Isten szerint teremtve az igazságos ós szent életre. Meg volt mind egy ikökbeu, bár némely közülök a törvény külső szertartásaihoz ragaszkodott, az igazságnak lelke, a melynél fogva Istent az öröklött fonnák dacára is képmutatás nélkül lélekben és igazságban imádták. Egy volt a szeretet, mely liiindnyájok szivében égett, szeretet az Ur iránt, ki értük a keresztfán meghalt. Egy volt a remény, a mely őket azokban az időkben fentartotta, az a remény mely bizni tudott az Ur dicsőséges ujmjö vetelében, hogy az ő országát felépítse. És mivel épen az apostol az ellentétek merevségének dacára is az egy és ugyanazon lélek fuvalmát észleli a keresztyének közt, hangoztatja felójök, hogy azt az egységet, a mely a lélekre nézve köztök fenn van, ós eltölti őket, tartsák fenn továbbra is megrŐsítve a békességnek kötele által, azaz, hogy ők ezen egységet külsőleg is előtérbe lépni engedjék az által, hogy ez a béke kötele az elszakadt ugyan, de még is az egy ós ugyanazon lélek által lelkesülteket körülfonja ós összekösse. De váljon lehetséges e ezen lélek egység a mi zavargó napjainkban? Teljes meggyőződésemből állítom : Istennek legyen hála ! hogy lehetséges. Vannak teljesen inás lélek jelenségei is a mi időnkben, mint az a lélek, mely az evang. keresztyónséget betölti, úgy, hogy itt a léleknek egységéről szó nem lehet. 89*