Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-11-04 / 44. szám

én akarom!" — „Bocsáss meg nekiek atyám!* — Ez Af, Krisztusnak ezen életet adó evangeliuma képezi prot. hitünknek tartalmát. És ezen evangéliumot nekünk nemcsak a bibliában keli kutatnunk, hanem az egész életben, mert ennek magasztos nyilatkozatai, igazságai viszhangoznak lelkiismeretünkben is, melynek helyeslésére pedig nekünk szükségünk van, melynek helyeslése által megszerezzük lelki boldogságunkat és üdvünket. És ezzel eljutottunk 3-dik kérdésünkhöz, hogy prot. hitünknek mi képezi a célját? A felelet erre is igen egyszerű: az evangeliomi prot. hit célja a ker. élet. Igen! a ker. élet, mert a hit életteljes, az életből származik ós ez életbe tér vissza. De e szónak Af! itt még egy szűkebb és különösebb értelme is van. Azt akarja mondani, hogy az- evangeliomi hit, ellentótben a kath. egyházéval, megfelel a mindennapi életnek, magában zárja annak minden feltótelét ós kivánalmát; az egész érzéki világot, az egész érzékiséget; a világgal szemben nem idegen ós ellenséges, hanem azt áthatja és megnemesiti. Azt akarja mondani, hogy az evangeliomi hit megragadja az egész embert, magában foglalja a teljes ós tökéletes erkölcsiség vógcsiráját, míg a kath. egyház hite, mint legmagasabb célt, az üres önmegtagadást, egy természetfeletti szentséget prédikál. Ti igen jól tudjátok, hogy a kath. egyház mennyire felül becsüli a közönséges életnél a zárdai életet, mely az önmegtagadáson, mint a keresztyénség koronáján nyugszik. Azt is tudjátok, hogy mik feltételei a keresztyénség ezen állítólagos koronájának, t. i. a nőtlensóg,szegénység s feltétlen engedelmesség. A prot. egyház ezen természetellenes szentséggel szemben helyre állította a természetnek, a valódi erkölcsiségnek jogát. A nőtlenséggel a házasságot, a kolduló szegénységgel a munkát, a becsületes keresetmódot, az akarat nélkül való engedelmességgel a szabad, férfias önelhatározás jogát állította szembe! Valóban ez ellentét magasztos és következményeiben áldásdús volt. Ezen ellentét alapján sikerült a reformatio létrehozatala, ez által nyerte meg Luther a népnek s a ker. világ egy nagy részének rokonszenvét. Midőn Luther azt mondta, hogy „egy becsületes gondos háziaszszony, ki a maga házára gondot visel, gyermekeit tisztán tartja, többet ér, mint a kath. egyháznak minden apácája ós szentje" akkor a természet ós erkölcsiség jogait védelmezte az erkölcstelenséggel szemben. Valóban ez igy igaz! De valamint a ház, a családikör szentség, a valódi erkölcsiség alapja, a jó szokások rendes tűzhelyen, épen ugy a munka is, a kijelölt hivatalos kör a maga kötelességeivel, bármily szűkek ós korlátoltak legyenek is azok, a becsületes uton szerzett vagyon, mindezek jóval magasabban állanak, mint a kegyes semmittevés, koldulás, imádkozás ós zarándokolás. Imádkozni ós dolgozni kell, nem pedig imádkozni ós koldulni. Csak az az ima tarthat igényt a meghallgattatásra, melyet munkaközben bocsátunk mennyei Atyánkhoz, mert az erőt és kitartást ad. Ilyen Af! a mi evangeliomi prot. hitünk, mely diadalmaskodott a világ felett! Oh ez mindenesetre más hit, mint azon vak ós alárendelt meghódolás az egyház tanai ós titokszerű szokásai előtt, melyek talán a szemnek ós fülnek kellemesek, de a lelket érintetlenül hagyják. Ez a hit élő, az ember bensejében született meggyőződós! Ez az egész ember meggyőződése! A szabadságnak, a valódi erkölcsiségnek egy uj világa, mely a középkor csudaszerü világából felmerült. És ez a diadal a szabad, előrehaladó tudomány diadala a nép tévhite ós babonája felett. Ez a Krisztus evangéliumának diadala a ceremóniák és külső cselekedetek érdemszerűsége felett. A természetnek, a valódi erkölcsiségnek diadala a természetellenes, mesterkélt szenteskedós felett. De ezen diadal még magában véve nem képezheti a mi dicsekedésünk alapját, még nem jogosít fel a semmit tevésre. Kétségen kivűl ez ünnepélyes órában a hála ós tisztelet órzese támad fel keblünkben azon férfiak iránt, kik érettünk oly hősiesen harcoltak, annyi üldöztetést ós megpróbáltatást szenvedtek. De ezen hála, melylyel prot. szabadságunk megalapítóira feltekintünk, csak akkor lesz hozzájok méltó, ha cselekedetekkel is igazoljuk. Ha nem csak követjük őket, hanem tovább haladunk azon az uton, melyet kimutattak nekünk; ha azon harcot, melyet megkezdtek, szellemökben tovább folytatjuk. Ha mi is küzdünk a kath. hajlamok, a kath. külsőségek ós szolgaság ellen, de nem csak rajtunk kivül, hanem saját egyházunkban és saját lelkünkben is. Ha mindenütt ós mindenkor a szabad személyes hit után törekszünk és azért küzdünk életünknek minden napjaiban. Ha a külső szokásokat, cselekedeteket bensőítjük s viszont kivezetjük az életbe hitünket, annak gyümölcseit: az erkölcsi komolyságot, szeretetet ós bókét. Amen. PETRI ELEK.