Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1877-11-04 / 44. szám
r*ri X i_> z\ mhi JETV W" mímmbm*. KÖNYVISMERTETÉS. Sarkad története, Irta Márki Sándor. Bp. 77. kiadja Kókai Lajos. 8-r. 189 l. Sarkad városa kiválóbb jelentó'ségre sohasem vergődött. Zajtalan fejlődött, csöndesen szaporítgatá paticsházait, mint ez már szokás a rónaságon elterülő helységekben. Mégis szép a története. Isten a föld minden zugában lehetővé tette a történelmi fejlődést, melynek leghatalmasabb mozzanatai, mindig ott törtek elő, ahol legkevésbé lehetett reményleni. A tűzgerjesztő anyag mindenütt létezik, s csak egy szikra kell arra, hogy egy-egy évszázad sorsa eldőljön. Ha a nyugodtan tenyésző néptömegeket jól szemügyre vesszük, csak akkor tudjuk meg, hogy a földi szellemek mint a lidérc bolygó fénye, bejárták már a világ minden népeit. Hamlet szellemének sötét „esküdjetek" mondása léteit nyert itt és amott, régente vagy ujabban. Még oly igénytelen helyen is, mint Sarkad, min den rög beszél, csak meg kell szólaltatni. A helynevek, története legnevezetesebb eseményeit tartották fenn, talaja megfejti népe életmódját, helyrajzi fekvése múltját, s azon szerepet, melyet az évszázadok szolgálatában játszott. E város, egykoron „szabad hajdú-fészek," hazánk azon kevés számú községeinek egyike, melyek nyelvben, erkölcsökben egyaránt megőrizték magyar jellegöket. Lángoló hazafisága egész múltján átvonul. Ahol a nemzet igaz ügyének védelméről volt szó, ott sarkadiak is ontották véröket. Korán elfogadták a reformált vallást, melyben annyi biztositékát látták nemzetiségük megőrizhetésének. Volt bennök mindenkor bizonyos nehézkesség, mondjuk szögletesség, mely a föld mi velő népeknek foglalatosságukból folyó ösztönszerű tulajdonsága. Ez a merevség, ez a lassan mozdulás a világ minden földmivelőjével közös vonás ; de kifejlődésére kétségkivül nagy hatással volt épen Sarkad ref. népsége közt a Kálvin által rendszerezett hit puritán egyszerűsége. Sarkad népe azonfelül, hogy mindig őstermelő volt^ negyedfélszázadja még kálvinista hitet is vall. E kettős körülmény fejti meg előttünk a város múltjának legtöbb részletét. Külföldön szokásban van, hogy a városok jelmondatokat választanak. Genf cimere fölött egy foszlányon lebeg, mint valami őrző szellem, eme nagy mondás: „Post tenebras lux." Párizs pajzsának hullámoktól hányatott hajóján ott van a vigasztaló, remény ébresztő : „Fluctuet nec mergitur." Nálunk nem divatozik ez a jelszó válogatás.- De ha fölkapnánk e szokást, Sarkadnak kifejezőbb, jellemzőbb vezérszava nem lehetne, mint e két szó: „Törik szakad." Hetedfél százados múltja, bizonyságot tesz szavaink igazsága mellett. A „szabad-hajdúk" közt a legszabadabbak, a kálvinisták közt a legvastagabb nyakúak, a „nyalka kurucok" közt a legnyalkábbak, Péró pórhadában a „legmakacsabb zendülők," a „halhatatlanok" közt a legmerészebb honvédek — Sarkad fiai voltak. Tehát még sem olyan jelentéktelen ez alföldi városka! Története mindenesetre megérdemli, hogy a kit e helyhez bár nem születés, hanem ennél kedvesebb emlék : a gyermekkor játékainak aranyszálú fonala köt, vonzódásának jelét adja, a városról szóló töredékes jegyzetei összeállítása és kiadásával. De a történelem fölöttébb egyoldalú volna, ha csupán az emberekkel bíbelődnék. Válaszolnunk kell a folytonosan felötlő „miért?" ekre, helyreállítanunk a szoros kapcsolatot az ok és okozat között. S ha megvizsgáljuk a természet befolyását, egyes tüneményeiuek hatását az emberre, lassanként tiszta képet nyerünk arról, miért lett ilyen és ilyen viszonyok közt az ember azzá, amivé tényleg fejlődött. Tekintsük meg e fontos tényezőt, s kivonhatjuk belőle a helyes eredményt. Abból az édesvizű nagy tengerből, mely réges-régen a magyar Alföldet borította, Sarkad nem állott ki szigetként. Alföldünknek most is egyik legmélyebb pontja. A tenger szine fölött legalacsonyabb határrésze csak 78, legmagasabb diillője csak 94 méterrel fekszik. Mély fekvése magyarázza ki, hogy határát nagyon is járja az árvíz. Első megszállását, a város helyének kiválasztását is ebből fejthetjük meg Sarkad keleti oldalát sokkal inkább szaggatták az erek, mint az észak-nyugatit. Igy történt, hogy a határ e hátasabb, s árvizektől mentesebb részén emelkedtek a legelső gunyhók. A község aztán hullámnyaldosta kicsiny szigetként terült el a környező, hol csupán vizjárta, hol azonban állandóan vizenyős róna fölött. Előnyös helyzet a védelem és közbiztonság szempontjából, de hátránya is csakhamar jelentkezett. A szomszédos tájaktól hosszabb vagy rövidebb időre elzáratván, a lakosság tevékenysége kifelé nem vehetett irányt, rendszeres földmivelést is alig gyakorolhatott. Élnie azért kellett s a szigeten tengődő lakosság az eke szarva helyett, a marháét ragadta meg. Látjuk ebből, hogy a szükség, s a helyrajzi fekvés, a falu szélén kinálkozó alkalmas rétség, rávitte a sarkadi települőket a baromtenyésztésre.
