Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-11-04 / 44. szám

Huszadik évfolyam. 44. hwa Budapest, 1877. november 4. PROTESTÁNS EGYHÁZI ES ISKOLAI LAP Szerkesztő- és KIADÓ-HIVATAL: VIII. ker. Mária-utca 10. sz. I. em. Előfizetési dij: Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 ft. 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. Hirdetések dija: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásnál 5 kr., egyszeriért 7 kr sorja. — Bélyegdij külön 30 kr. Azon t. előfizetők, kiknek előfizetésük a mult hó végével lejárt, annak megújítására felkéretnek. A hit győzelme.*) (I. Ján. 5. v.) K. A. A mi hitünk a diadalom, mely meggyőzte a világot! — E szavakat soha alkalmasabb időben nem vehetnők ajkunkra, mint ma, midőn a reformatíó emlékére ünnepet szentelünk, mert e szavak a keresiftyénség megalapítása óta soha tökéletesebb beteljesedést nem nyertek, mint a reformatio nagy tényében. Nem csak az uj szellemnek első diadalában, hanem annak egész történelmében, mely a reformatióval kezdődött, azon nyugszik és annak elveivel diadalmaskodik. Kégen, ez előtt XIX. századdal megjelen az emberek között Istennek küldötte, s hirdetvén magasztos vallás-erkölcsi elveit, lerontotta a pogányság fényes oltárait, hogy azoknak romjain felépítse a keresztyének egyszerű templomát. Nem volt e templomban sem örök lámpa, sem füstölgő áldozat, hanem buzgó hivők, az Ur élő templomai töltötték be minden részét. Szívből folyó éneklés után felállott a gyülekezet tanítója, kezében az örökkévaló evangéliummal, elragadó világosságba helyezte annak titkait, a szív épült rajta, a lélek felszárnyalt Istenhez s ott megtisztulván ós megnemesülvón, tisztította ós nemesítette a földi életet. Ami Istentől született, meggyőzte a világot! Ki merte volna ezt állítani ama dicső napokban, hogy a keresztyénség valaha hűtlen lesz a Jézus hitéhez?! Ki merte volna megjósolni, hogy ópen az, ki magát Krisztus földi helytartójának nevezi, épen az veszi kezébe az üldöző fegyvert, hogy halálra hur* Elmondatott 1877. a reformátió ünnepén a bpesti reform, templomban. colja az evangelium legbuzgóbb hirdetőit, kik elég együgyüek lesznek többre becsülni az emberiség legszentebb érdekét, a vallást, mint saját földi javokat ?! Pedig mindez megtörtént. Hiában mondá ki Jézus, hogy az Isten atya, kihez az emberek szabadon közelíthetnek, hiába tanitá, hogy az Isten tudja a szívnek legtitkosabb gondolatját ós a ki tőle kór titkon, megadja neki nyilván, — mindez hiában volt, mert Róma érdeke azt kivánta, hogy az emberiség még Istenével se szólhasson, hanem csak a papok közbenjárása által. Krisztus egyházának őrei magok terjesztették a legképtelenebb babonákat s midőn mesterséges uton éji setótségbe vonták a földet, midőn hatalmukba kerítették az elbutított nép vagyonát és akaratát: akkor a gyülekezet szolgáiból a népnek uraivá lettek. Annak helytartója, kinek nem volt hova lehajtani fejét, kénye kedve szerint osztogatta a koronákat a legtöbbet Ígérőknek, szította a lázadásokat a törvényes fejedelmek ellen. A papság, midőn a népet a pokol minden rémségeivel jól megijesztette, maga móg azt sem tartotta szükségesnek, hogy bűneivel félre vonuljon a szemek elől. Be egy hangos szózat keletkezett ezelőtt három és félszázaddal másodszor az Isten emberei szájából. Ez erős szózat felébresztő az alvókat, felbátoritá a csüggedezőket. A világ szemei bámulva néztek oda, Luther ós Melanchton, Zwingli és Kálvin alakjai magasultak ki az éji homályból, szivükben az evangéliummal, hogy hirdessék azt a föld minden lakosainak. A nép elragadtatással hallgatta Isten igójót saját anyanyelvén, felismerte annak világánál bálványozása undokságát, elűzte az élő bálványokat, kik magokat tették az Isten helyébe. És megzendült az ajkokon egy ezredévi hallgatás után az igaz Isten tisztelete, haladat emelkedett fel az egyszerű prot. templomokból az evangelium világosságáért a mennyei Atyához. Ami hitünk, mert Istentől született, meggyőzte a világot. 87