Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-10-21 / 42. szám

tárgyalása után az első napi ölés délután 2 órakor véget ért. A másnapi ülésnek nevezetesebb tárgyait a következők képezték. Előterjesztetett a tiszai egyházkerület az iránti kérelme, hogy a testvér egyházkerületek részéről nyújtandó s biztositott évi segély által tétessék lehetővé az oly nagy fontosságú eperjesi jogakadémiának újból való felállítása. A jóakarat nem hiányzik bennünk protestánsokban, ha bármiféle tanoda alapításáról van is szó, és kivált Eperjes küzdelem és szenvedésteljes múltjával, fekvéséből folyó missioszerű hivatásával nagyon kiérdemelte az összes magyar protestánsok rokonszenvét, és ha a jóakarat s a rokonszenv elég volna, a tiszai kerület kérelme kétségkívül egyhangúlag teljesíttetett volna. De (ez a gonosz de) mi magyar protestánsok eddig is szegények voltunk, most pedig egy-egy tanintézet felállítása és berendezése oly jelentékeny évi jövedelmet igényel, hogy tízszer is meg kell gondolnunk a dolgot, a mig egy fensőbb tanintézet felállítására vagy feltámasztására elhatároznék magunkat, még inkább pedig, midőn oly tanintézetről van szó, mint a jogakadémia, a mely bennünket mint vallásfelekezetet sokunk nézete szerint nem a legelső sorban érdekel. Igy történt, hogy Fabinyi Theofil és Szontágh Pál urak erős érveket tartalmazó beszédeikben a kérelem nem telj esi thetése mellett nyilatkoztak. Az egyetemes gyűlés határozata pedig az lett, hogy jelenleg a kérelemnek hely nem adathatik, hanem a jövő egyetemes gyűlésre nyújtson be a eollegium részletes költségvetést, és addig is saját kerületében rendezzen e célra gyűjtést és adóztassa meg magát. Majd előterjesztetett, hogy a vallásügyi minister egy Kassán kötött házasságot semmisnek nyilvánított, mely ministeri intézkedés a vallási ügyekbe kelletinél mélyebben való belenyúlásnak tűnvén fel, az egyetemes gyűlés elhatározta, hogy ez ügyben az országgyűlés elé egy kérelmet nyujtand bej kifejtvén, mikép a ministernek nem áll jogában valamely megkötött házasságot miministeri rendelettel semmisnek nyilvánítani, Geduly superintendens úr az anyakönyvi kivonatok díjtalan kiadását nem tartja méltányosnak, indítványára tehát a közgyűlés elhatározta, hogy a ministerium kéressék fel, miszerint az ily kivonatokra nézve bizonyos díjat állapítson meg. Majd Karsay superintendens úr indítványozza, hogy a közgyűlés nyújtson be az országgyűléshez kérvényt a végett, hogy az evangelikus egyház részére az utóbbi időkben nyújtatni szokott állami segély ne csorbittassék; indítványozza továbbá, hogy ugyancsak az országgyűléshez intéztessék kérelem az iránt is, hogy a katonakötelezett segédlelkészek a fegyvergyakorlatok alól mentessenek fel. Mindkét indítványt a közgyűlés magáévá tette. A konventi tárgyalások bevégezte után a konventi tagok Zsedényi úr vendégei lettek, s a népes és kedélyes lakomán az evangelikus egyház vezérférfiaiért szívből eredő pohárköszöntések intéztettek. — s. A zsinati előmunkálatok feletti véleményem sorsa. III. Felolvasásom azon része, mely papi értekezletünkön élénk vitára nyújtott alkalmat s mely, ha Rákosi cikkirónak ugy tetszik, vihart is idézett elő : a zsinati előmunkálatok „cánoni javaslatok" cim alatti I. rész Il-ik fejezetének a szent keresztségről szóló 17-ik §-ára vonatkozik, a holott is a kereszttanukra nézve" az mondatik a) betű alatt, hogy azok „az evangyeliumi vagy legalább valamely keresztyén egyház tagjai legyenek." Ezzel szemben én azt javasoltam, hogy a keresztség melletti tanú lehet nem keresztyén is. Indokoltam pedig javaslatomat következőkép : „mert ez, (t. i. a nem keresztyén is) a keresztség tényét csak úgy bizonyithatj a, mint azon keresztyén felekezet tagja, a melynek egyházában a szertartások rá nézve érthetetlen nyelven vitetnek véghez s igy tulaj donképen kétségbe vonható nála, ha vájjon bizonyos-e abban, keresztelés vitetett-e véghez a gyermek felett, vagy más egyébb szertartás. Továbbá ha a nem keresztyén tanúskodása egyházi perben elfogadtatik s hitelesnek vétetik : miért ne a keresztségnél ? Krisztus és az első keresztyének megkeresztelése nem keresztyének jelenlétében, azoknak szem és fül tanúskodása mellett is történt." Eddig terjedt indokolásom, s azt hittem, hogy elegendő lesz, annál is inkább, minthogy oly egyházkerületnek vagyunk papjai, a melynek törvényei, illetőleg utasításai „a szent keresztség körüli kötelességek" című szakaszban a papoknak sehol sem tiltják, hogy „kereszttanukul" nem keresztyéneket fel ne vehessenek. S midőn ennek folytán azt várhattam volna, hogy a zsinati munkálatok e pontját, mint egyházkerületünk utasításaival ellenkezőt kiméletlenül töröltetni fogják: ime szétágazó s harsány vélemények nyilvánultak. A legelső elennézet abban culminált, hogy ugy mond, egy nem keresztyén, mikép nevelhetné keresztyén szellemben a keresztgyermeket? Feleletem csak az volt, hogy egy nem keresztyén is nevelheti vagy neveltetheti keresztgyermekét a keresztyén vallásban csakúgy, sot jobban, mint sok keresztyén vallású olyan keresztszüle, a ki épen nem gondol a gyermek iránt tett fogadásának beváltásával s a ki jólehet numerice a keresztyén felekezethez számíttatik ; de a hit és becsület dolgában sokkal alantabb áll a nemkeresztyénnél, a pogánynál. Példát is hoztam fel, a mely szerint egyházamban egy izraelita, felfogadott keresztyén árva gyermekét, minden felszólítás, intés, kényszer nélkül iskolába járatja, templomba küldözgeti s így tényleg a keresztyén vallásban neveli s nevelteti. S e példa folytán aztán azt a kérdést tettem fel: avagy e példa nem bizonyítja-e, hogy a keresztyén név viselése nem képesít kizárólagosan a keresztszüleségre ? Mind ezt mellőzhettem volna ; mert a zsinati mun-