Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-10-21 / 42. szám

legalább mégis csak meg kellett volna tennie, mikor a dologhoz szólni akart, hogy áttekintett volna a velünk egyenlő viszonyok közt élő református atyánkfiaihoz s ha ott látta volna, mennyi áldozattal, mily áldozatkészséggel (ez előtt pedig le a kalappal) törekedtek a közelmúltban ujjá szervezni s törekszenek most is fenntartani s felvirágoztatni jogakadémiáikat, akkor talán mégi esak valahogy eszébe juthatott volna meggondolni, helyes-e és tanáesos-e hű bele Balázs módjára hiúságból eredtetni vagy felekezeti elfogultsággal bélyegezni oly törekvéseket s tényeket, melyeket milliók büszkén vallanak magukénak 5 akkor erre gondolva valahogyan rájöhetett volna arra is, hogy e törekvések igazi indokait kutassa. De hát hogy merész állitásaival S. úr oda a hová eljutott, legyen szabad röviden értelmeznem. Mihelyt az akadémia egyik célja gyanánt emliti, hogy „ifjaink prot. szellemben nevelkedjenek" elsőben is megakad a nevelés szón s kimondja, hogy az akadémia korunkban már nem nevelő, hanem oktató intézet. Ez pedig nem absolute, hanem csak annyiban igaz, a mennyiben a gymnasiummal mint kiválóan nevelő s képző intézettel szemben az akadémia mint kiválóan oktató intézet jellemezhető, a nélkül, hogy mint S. úr teszi, az akadémiától a nevelő képességet s kötelességet elvitatni lehetne. Tárgya is válogatja, s a jogi tanszak épen tárgyai természeténél fogva dúsabb nevelő elemekben mint sok más szak. Ez még hagyján, de hogy a prot. akadémiát oly szörnyetegnek tekinti, annak tulajdonítom, hogy nem distingvál kellőképen. Abból a mit következőkben mond : joghallgatóink „bármely pályára lépnek, irodájukban épen semmit, azonkívül pedig nagyon, nagyon keveset foglalkoznak vallási kérdésekkel" mire aztán a prot. jogakadémiáknak teljesen haszontalan voltát ráépiti, minden kezdő világosan láthatja, hogy S. úr, a mi elég botrányos — sit venia verbo — egy theologiaviselt embertől, nem birja a vallás fogalmát az egyház fogalmától megkülönböztetni. No ha S. úr prot. jogakadémia alalt olyat gondolt, melyben vallást tanítanak bármily irányban, s célul tűzik ki, miszerint a hallgatók oda vitessenek, hogy az életbe kilépve vallási kérdésekkel foglalkozzanak, akkor meglehet róla győződve, hogy olyan jogakadémia nekem sem kell s hiszem másnak sem; de arról is biztosithatom, hogy az ilyen jogakadémiát maga S. úr találta fel, s kiváncsi volnék megtudni, hogy egy ilyen jogakadémia eszméjéhez hány részvényest volna képes fogni széles e hazában. Annyit mindenesetre ki kell még erre nézve nyilatkoztatnom, hogy kár magának torzképeket alkotnia csak azért, hogy ezek ellen viaskodhassék s nem szép, de mindenek felett nem igazságos dolog e torzképekért másokat megtámadnia s dicséretes törekvések megbénítására törekednie. Olcsó dicsőség ez uram, s táu nem is az. De ime eljutottam S. úr cikke negatív részének legkeményebb tételéhez, melylyel a jogakadémiának a vele egy fedél alatt leendő más intézetekre nézve paedagogiai szempontból káros és veszélyes voltát iparkodik kimutatni. Azt mondja, hogy a jogászok mint már érett ifjak más törvények alatt állanak, mint a gymnasium növendékei; amazoknak sok van megengedve, mi ezeknek meg van tiltva s tehát nem paedagógus az „ki egyik kezében szigorú törvényeket mutat növendékeinek s a másikban folyton példákat, mikép lehet azokat megszegni, " aztán némi kitérés után hozzá teszi : „komolyan félek, hogy azt a jogakadémiát igen drágán fogjuk megfizetni." Már hiszen a félelemről azt tartják, hogy nincs ellene orvosság s a félőn nem fog a biztató szó, mégis ha sikerülne e félelem alaptalan voltát megmutatnom, nem hiszem, hogy S. úr attól a félelemtől nem szívesen szabadulna. Legyen szabad megjegyeznem, hogy épen mert az érettebb ifjak más fegyelmi szabályok alatt állanak — ugy gondolom ezeket érti a „törvények" alatt, — mint a gymnasium növendékei, amazok törvényszerű szabadabb cselekedhetése emezek előtt nem tűnhetik fel a törvényszegés példája gyanánt. Ezen fegyelmi szabályok különbözőségében látja S. úr a veszedelmet avagy a gymnasiumi növendékek s akadémiai hallgatók kora közötti különbségben ? ? Nem kell elfelejtenie, hogy egy 8-ik és egy 1-ső osztálybeli tanuló közt sokkal de sokkal nagyobb a külömbség minden tekintetben, mint egy gymnasiumot végző ifjú s egy akadémiai hallgató között. Pedig a gymnasium valamennyi osztálya szépen el van ugyanazon fedél s mi több ugyanazon tanári kar vezetése alatt. E növendékek azonfelül országszerte, minden egyes intézetben, közös fegyelmi szabályzat alatt állanak, a nélkül, hogy valakinek eszébe jutna a 18 éves ifjú irányában ugyanazon tilalmakkal fellépnie, melyek a 10 éves gyermekre szükségesek. S. úr paedagógusát, „ki egyik kezében szigorú törvényeket tart, etc. etc." igen nevetséges példának tartom, bár drámai pathoszát nem vonom kétségbe; épen azt tartom én jó paedagogusnak, a ki a cselekvés azon szabadságára, mely a teljes korú — sui juris — férfiút megilleti, lassanként fokozatosan szoktatja meg növendékét. Csak az ilyentől várható természetszerűleg, hogy szabadságával majdan vissza nem él. A gymnasiumi fegyelem jó kezelésének egyik sarkalatos alapelve, hogy a növendéknek lépésről-lépésre, fokozatosan mindig több és több szabadság engedtessék s mindig annyi, a menynyit kár nélkül élvezhet. A józan paedagógia kívánja, hogy már a gymnasiumi fegyelmi szabályok se alkalmaztassanak egyforma mértékben minden osztályra s minden növendékre. Ha S. úr komolyan veszi állítását s következetes akar lenni: akkor a gymnasium nyolc osztályát sem szabad egy fedél s egy igazgatás alatt megtűrnie, nem lehet megengednie, hogy gymnasium s akadémia vagy egyetem egy s ugyanazon városban lehessen, sőt a növendékekkel naponként érintkező tanárt, azokra veszedelmesnek kellene tartania paedagogiai szempontból, mert hiszen a tanárnak is sok van megengedve, a mi a tanulónak el van tiltva. Szolgálhatnék tán példákkal?? De ne bolygassuk a dolgot tovább, S. úr bizonnyal csak nem gondolta át eléggé ezen hirtelen oda vetett állítását,