Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1877-10-21 / 42. szám
mi gyakran épen akkor esik meg az emberen, ha valamely ügy mellett vagy e 11 e n, túl a mértéken talált felbuzdúlni. Nem lesz azonban felesleges a tapasztalást segélyül hívni e kérdés megvilágositásra. Szerény magam tanári pályám első három évét egy 8 osztályú főgymnasiumban töltöttem, melylyel kapcsolatban nem volt semminemű akadémiai szak, azóta oly intézetben működöm, melyben egy fedél alatt jogakadémia s még egyéb intézetek voltak több éven át; ugy hiszem tehát, hogy van némi kis jogom a szóban levő kérdés körül tett tapasztalataimat latba vetnem. Tapasztalataim veleje pedig röviden a következő : magokban álló főgymnasiumok legfelsőbb osztályú növendékei nagy hajlandósággal birnak azon ürt, mely köztük s a sui juris lakosság közt van iskolán kivüli éltükben betölteni, a miből gyakran a fegyelmi szabályok különböző nemű áthágásai származnak ; , hol ellenben az e fokú tanuló ifjúság ama tért egy nálánál felsőbb fokban levő, érettebb akadémiai ifjúság által betöltve találja, önkényt vagy kénytelenségből viszszavonúl saját köre sorompói közé, feltéve, hogy az az akadémiai polgárság elég tekintélyes szám szerint is, ily helyeken e tanulók túlkapásai ritkábbak, a fegyelmi szabályok áthágása az iskolán kivüli társadalmi életben gyérebbek. Nem hogy káros hatású volna tehát egy tekintélyes akadémiai szak a közvetlen közelében álló kis- j sebb fokú intézetekre nézve, de sőt ellenkezőleg paedagógiai szempontból jótékony hatású s megkönnyíti a fegyelem kezelését. Ha nem restelli S. úr, járjon utána s meg vagyok győződve, hogy minden, hasonló körülmények közt élt elfogulatlan férfiutói, hasonló értesitést fog kapni, mert hasonló körülmények, hasonló eredmények szülői szoktak lenni. Kivételt talán csak a főváros s egy általában az igen nagy városok képezhetnek, melyek másnemű, de kérdésünk lényegére nem tartozó körülményeknél fogva nem ugyan ellenkezőt, de legfölebb e tapasztalat valaminemű variánsát fogják felmutatni. Eddig a cikk negatív része, melyben S. úr az eperjesi jogakadémia felesleges, szükségtelen sőt káros voltát igyekszik bebizonyítani, hogy ez mily eredménynyel sikerült legyen, törekedtem nagyon igénybe vett idomhoz és e lapok teréhez mérten felmutatni. Hogy a jogakadémia sem helyi, sem pedig nemzetiségi szempontból nem bírna fontossággal, annak ellenében elegendőnek tartom egy részt ezen ellenvéleményem bevezető szavaiban elősorolt tényekre, másrészt felföldünk viszonyainak bármely ismerőjére hivatkoznom. (Vége következik.) OTROKOCSI VÉGH DÁNIEL. Öreg Rákóczi és a nyomdászat-A gyulafejérvári fejedelmi nyomda. — Ó Nagyságok buzgalma. — A szószéket a nyomda kezdi pótolni. — A fejedelemasszony munkáját nevetségessé akarják tenni. — A »fogadatlan prókátor.* —A fejedelem erélyes föllépése. — Vallási pasquillusok: a szentháromság mint Cerberus, — Öreg Rákóczi kitépeti. — A jezsuiták taktikáját eltanulják s ellenök fordítják a protestánsok. — Az öreg Graduál. — Fejedelmi bőkezűség a nyomda körül. — Üreg Rákóczi, mint az egyházi könyvtárak legelső' tervezője. A lángoló hitbuzgalmú fejedelmi pár, I. Rákóczi György és neje Lorántífy Zsuzsánna, ujabb lendületet adott a gyulafej érvári nyomdának, melyben „Lignicei Eífmurt Jacab, Feiedelem Vrunk Typographusa és compactora", majd „Martinus Major Coronensis (Brassai Major Marthon), Cels. Transilv. Princ. ac Scholae Typographus", egymást fölváltva szorgalmatoskodtak. Alattuk, a gyulafehérvári műhely alig győzi az ő Nagyságok s egyes buzgó * Mutatvány, szeizőnek > y A magyar nyomdászat történelmi fejlődése 1472—1877.® cimű, s a hó elején végén, a Franklin-társulat kiadásában megjelenendő munkájából. uraságok rendeletére kinyomatásra küldött magyar s oláh művek elkészítését. O Nagyságok minő kegyelettel csüngtek ez intézeteiken, tanúsítja bizalmas családi levelezésök. Igy például Gyulafehérvárról 9. Octobris. Anno 1641. irja Lorántífy Zsuzsánna „édes fiának", a későbbi fejedelem II. Rákóczi Györgynek : „ím tíz könyvet küldtem, az kit most nyomtattak, adja isten haszonval olvasnod; az húgodnak is küldök tőled, ha oda megy." Mi több, még maga a kegyes fejedelem asszony is beleszól azon időszak nagy vitáiba, 8 az ő kéziratai is sajtó alá kerülnek. Ezzel, nálunk is felötlik a nyomdászat ujabb áldása, mely abban állott, hogy a tagozott beszédet, a szónoklatot megfosztotta mindeddig korlátlanul tizött kizárólagos hatalmától, megosztozott vele, s alkalmat adott még a másodszerepre itélt nőnek is, hogy a tömeghez szólhasson. Bárki méltassa behatóbb tekintetre a XIV. századot, be kell látnia, hogy akkor az ismeretterjesztésben menynyire alárendelt tényező volt az Írásbeli oktatás : míg századunkban ez viszi a főszerepet, s a szóbeli előadás másodrangra sülyedett. E két időszak között közbül eső XVI. és XVII. századok alatt, küzdte válságos harcát a szóbeli s az Írásbeli ismeretterjesztés. S a szónok érzi, hogy a légkör változik. Friss fuvalmak sejtetik vele, hogy lesz még ido, midőn az ékesszólás megszűnik vezetni,
