Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-10-21 / 42. szám

tem fel, hogy valaki, a ki valamely dologhoz hozzá szól, ne legyen ez iránt s ennek sajátos körülményei iránt kellően tájékozva, mert a hozzászólást aztán elhamarkodott viszketeguek kellene tulajdonitanom, mi pedig nem komoly férfiak dolga s feltevése távol legyen én tőlem. Cikke elején S. úr azon kérdést veti fel, hogy „miért akarjuk Eperjesen újra felállítani a jogakadémiát, mi a célunk vele", s e kérdésére a következőkben válaszol: először hogy „Eperjesen ne csak gymnasium, theologia, tanítóképző, hanem még egy főiskolai facultás is legyen, hogy intézetünk nagyobb legyen", másodszor »hogy ifjaink protestáns szellemben nevelkedjenek." Igen természetes, hogy ha az akadémiát fel akarjuk állítani, nem lehet vele az a célunk, hogy ilyen ne legyen, hogy intézetünk kisebbé legyen vagy épen, hogy ifjaink protestánsellenes szellemben nevelkedjenek ; de kénytelenek vagyunk a jogakadémia céljának ilyetén körülírását gyermekesnek és félszegnek kinyilatkoztatni s határozottan visszautasítani azon igazságtalan és bántó feltevést, mintha a jogakadémia visszaállítása iránti törekvések csupán nevetséges hiúságra s a felekezeti egyoldalú érdekekre (bár felekezetünk józan érdekeit szégyelni egyáltalában nincs okunk) volnának visszavihetők. Cikkírónk, úgy látszik, még nem ért rá elmélkedni arról, mily nagy fontosságú egy egészen független akadémia a tudományok szabad fejlődésére egyáltalában s mily nagy horderejű különösen a jogtudományok s még inkább az államtudományok terén a szabad kutatás és vizsgálódás protestáns elve, mely nem hajlandó megengedni, hogy a felismert igazság bárkinek, ha mindjárt az állam tekintélyeinek is a kedveért más alakban s más irányzatban megjelenjék, mint a mely lényegének épen megfelelő. A gondolkodás és a lelkiismeret szabadságát már századokkal ezelőtt proclamált prot. egyház, mint maga is alkotmányos szervezet, évszázadokon át nem utolsó helyen küzdött a politikai szabadságért is ép úgy, mint saját egyházi önállóságáért; és csak a közel múltban is nem ez volt-e, mely az absolutismus utolsó erőfeszítését a hires pátens kérdésben megtörte s ezzel lényegesen hozzájárult az alkotmányos szabadság visszavívásához ? Nem marad-e fenn továbbra is egyházunk ama hivatása, hogy szervezeténél s szabad szelleménél fogva országos politikai szabadságunknak is egyik nem utolsó őre maradjon, kire a nemzet a jövő előre nem látható eseményeivel szemben mint táutoríthatlan hű támaszra s férfias szövetségesre tekinthessen, ki megállandja helyét a jövő nem várt, de nem is lehetetlen viharai között, mint megállotta a múltban. S ha már most egy ilyen egyház, vagy ehhez tartozó kisebb autonom testület hangsúlyozva egy a protestánsok által fenntartandó, tehát független jogakadémia országos nagy horderejét, elhatározza, hogy egy ilyennek már meglevő alapjait nem engedi veszteg heverni, hanem minden követ megmozdít, hogy egy ily intézetet az életnek visszaadhasson: akkor bizonyára különös, hogy akad valaki, s igen szomorú ha saját kebelében akad ez a valaki, a ki e testületnek szemére veti, hogy ezen nemes elhatározásának alapja a hiúságban keresendő. Valóban nehéz fel nem kiáltani: ubinam gentium sumus, quo tempore vivimus ?! Más részt S. úr teljesen ignorálja vagy, ha jobban tetszik, teljesen figyelmen kivül hagyja, mily fontos hivatása van egyházunkban az u. n. világi elemnek. Míg az egyháziak első sorban mint lelkipásztorok hivatvák a gondjaikra bizott egyháznak lelki javát munkálni, addig a világi elem az, melyre az egyház kormányzatának nagy része nehezül szívesen teljesített kötelesség gyanánt, és ez azon elem, a mely míg egyrészről az egyház szerve. zetét fenntartani s szabadságát s önállóságát kifelé megvédeni hivatva vagyon, más részről természetes elfogulatlanságánál s társadalmi befolyásánál fogva igen gyakran akadályozza az egyházat a tan dolgában is, félszeg irányt vennie, mire, a mint az egyháztörténet a példák megszámlálhatlan sorával bizonyltja, a magára hagyatott egyházi elem itt is ott is vajmi nagyon hajlandónak mutatkozott. Itt a szellem nélküli betű ölt, majd ismét másokat a szellemesség egyoldalúsága tántorított el sajnos végletekre. A világi elem nagy befolyása nélkül ma aligha beszélhetnénk protestáns egyházról oly értelemben, mint azt ma nem minden büszkeség nélkül tehetjük. Ha igaz az, a mit pedig a tények kétségbe vonni nem engednek, hogy azok, a kik születésüknél, vagyonuknál s családjaik társadalmi állásánál fogva hivatvák a protestáns egyház világi elemeinek vezénylő szövétnekeit képezni, ma is többnyire a politikai közpályára lépnek s épen ezért megelőzőleg az állam- s jogtudományok körét tanulmányozzák: akkor valóban nagyon kevés elfogulatlanság kell hozzá s viszonyainknak már csekély mértékben való ismerése elég arra, hogy méltánylattal fogadjuk a prot. egyház azon önfentartási ösztöne által sugalt törekvését, melylyel leendő patronusaira, felügyelőire stb. ezek legfelsőbb fokú tanulmányai alatt is egyenes befolyását megőrizni és a hol ilyen nincs, vagy megszűnt, újra visszaállítani iparkodik. Hogy S. úr a „protestáns jogakadémiát" egy sorba állítja a „katholikus szellemű vegytani laboratórium"mai, melyet formalisticus okoskodásai könynyebbitésére feltalálni jónak hitt, az nem az én bűnöm, feleljen érette. Hogy „protestáns jogakedémia" nem olyan absurdum, mint a milyennek ama parallelismussal jelezni méltóztatott, S. úr abból is láthatja, hogy a jogi tantárgyak között ott van az egyházjog is s ott van a magyar jog és alkotmány fejlődésének története. Amabban a prot. egyháznak jó része vagyon, emez az utolsó három századra nézve elválhatlan a magy. prot. egyház fejlődése történetétől, sőt vannak korszakok, melyekben egyenesen a prot. egyház foglalja el az előtért s mozgató erővé lesz az egész fejlődésre nézve. Ezek prot. felfogásának lehetőségét, gondolom, csak nem fogja tagadni, bár miképen van is elhatározva s könnyen befogja láthatni, hogy ezek rosz akaratú felfogása — pedig ilyent sok helyütt találhat, csak a szemét kellene kinyitnia — mily nagy mértékben lehet destructiv a prot. hallgató prot. szellemére. De ha már ezekkel s hasonlókkal bíbelődni restelt is, annyit