Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-10-07 / 40. szám

1267 1268 HI sz. a. a visszatetszéssel fogadott azon szakaszt, mely a keresztszülőkre vonatkozik. ítéljen az olvasó ! I. A zsinat feladata (az előmunkálatok 81. §-ának) második pontja szerint az egyházi tudomány, az isteni tisztelet és az ünnepek iránt támadt kérdések eldöntése. De ez itt csak érintve van s mintha e tekintetben semmi igények, óhajok sem léteznének, a legfőbb feladat mellett a munkálat elsiklik s mint azt más részében teszi, nem hoz fel tervet, nem szed elo anyagot. Pedig hogy ha van javítani való, ha ez iránt nyilatkozatok tétetnek, ez a legelső s leglényegesebb teendője egy zsinatnak. Minden egyház zsinati történetéből világos, hogy a zsinatok a dogmákat nem csak styláris tekintetben, de lényeg s tartalom tekintetében is változtathatják; sőt ujakat alkothatnak s avultakat eltörölhetnek, azaz, oly hitnézeteket, melyek a szentírás folytonos aknázgatása követ- i keztében felmerültek, hitcikkekké deciaráihatnak, olyakat ellenben, melyek a szentírás ujabban kifejlett s vagy történelmi, bölcsészeti vagy természettani adatok alapján változott, exegesis következtén megszűntek valók lenni — egyszerűen elvethetnek. Hogy egy protestáns evangyelmi egyházi zsinatnak ily értelemben működni nem csak szabad, de sőt ha kell, ha arra szükség mutatkozik, az egyház java érdekében mulaszthatlan kötelesség, kitűnik már magában abból is, hogy ime ez ügy s illetőleg e tárgy, a zsinati munkálatokba, habár csak érintőlegesen, de fel van véve. A hiba csak az, hogy e tekintetben véleményezve semmi sincs. Szükséges pedig, hogy ily tervezet még a zsinat előtt készíttessék, hogy az egyházak, az egyházmegyék e tekintetben nyilatkozatra hivassanak fel. Erre jogunk van 1) mert a protestáns elv, a lelkiismeret szabadsága, s egyházunk lobogójának jelszava a „haladás" ezt megköveteli, 2) mert a szentírás maga, a hit és erkölcs dolgában e legfőbb utasításokat tartalmazó „magna charta" világosan s határozottan rendeli: „mindeneket megpróbáljatok s a mi jó azt megtartsátok", 3) mert magok a reformátorok a) távol voltak azon bizar elbizakodottságtól, hogy az általok rövid idő alatt, ugy szólva gőzgyorsasággal összeállított dogmákat és azok összegét akár lényegi, akár styláris tekintetben tökéleteseknek, változhatatlanoknak nyilvánítsák ; (s ez az első fényes tiltakozások a csalhatatlanság ellen.) b) sőt egyenesen kifejezték, hogy az általok ily módon összeirt hitformulákkal az utókor hitét megkötni, a hitnézet javítását s így e tekintetben a haladást meggátolni nincs szándékjokban. Ha a zsinat, ez elvek mellőzésével megfosztatnék ebbeli hatásköréhez tartozó fofő teendőjétől, akkor az ily ogfosztott zsinat ez idő szerint felesleges; mert a többi kérdés, mely fenforog s megoldásra vár, inkább egyházkormányzati s így közigazgatási természetű lévén, azok az egyetemes gyűlés (rendes hatóság) által is elintézhetők. A most létező, úgynevezett orthodox párt is, mely a debreceni theologusokban birja központját, szakközlönyében számtalanszor kifejezte, hogy a dogmákon, a symbolikus könyvek szavain, kifejezésein szintén javitni valót lát-Ha már csak ennyit is, tehát ha csak styláris tekintetben kellene javítást tenni a symbolikus könyveken, ime már is fontos teendőt végezne a zsinat: megszüntetné az okot, a mely saját felekezetünkben is az egyházhoz való ragaszkodást lazítja s az indifferentismus terjedésének állandó tápul szolgál, az elavult kifejezésekben ugyanis igen sokan képtelenségeket, sőt a vallás tárgyainak magasztosságához nem illő dolgokat vélvén szentesítve. Ezen felül tekintve azt, hogy 360 év óta a protestáns egyház a szentírás magyarázatában, Krisztus szelleme felfogásában kétségbe nem vonható üdvös haladást tőn ; tekintve, hogy némely látszólagos ellentétek is észleltetnek a symbolikus könyvek tartalma és a szentírás között, a zsinat teendője volna ez ellentétességet Kx*isztus jól felfogott s igazolható szellemében kiegyenlíteni. Miután pedig a protestáns evangyelmi egyházban a hyperorthodox irány hivei a legutóbbi l1

^ tizedben, harci szenvedély tüzében katholikus féle elvet kezdtek vallani és pedig az által, hogy a symbolikus könyveknek a szentirással nem hogy egyenlő tekintélyt tulajdonítanak, de sőt azokat a hiendők és teendők szabályozására nézve a szentirásnál is nagyobb értékűeknek hirdetik s igy implicite oda akarják terelni egyházunkat, miszerint ez eltérjen eddig vallott ama elvétől, hogy hitünk kútfeje egyedül a szentírás, s a symbolikus könyveknek fenti értelemben való hánytorgatása által azoknak a katholikus traditiók értékét tulajdonítják : ezzel bekövetkezett az idő s a legfőbb szükség arra, hogy a zsinat a reformátoroknak a symbolikus könyvekre vonatkozó nyilatkozataikat tekintetbe véve, ezeknek szerzőik értelmében az azokat illető helyet és értéket kimutassa s illetőleg megalapítsa. E tekintetben ne vezéreljen vagy ne tartson megátalkodottságban az elfogultság, szűkkeblűség, féltékenység s theologiai pártgyülölet. Itt a követelmények előtt szemet hunyni vagy megvetést tanúsítani saját kárunkkal járhat, késő megbánást eredményezhet. Az óhajtást, mely sok nemes és vallásos érzületű kebelben él, ne fojtsuk el, se el ne hanyagoljuk halogatással, azt mondva, hogy a nélkül meglehetünk, miként eddig el valánk. Jön a teljes vallásszabadság kora! A törvényjavaslatok készen vannak, Azokat vissza lehet tartani, meg ki is venni a programmból, de csak egy időre; örökre, a végtelenbe elodázni nem ! Ki vallja majd kárát? Szerintem azon egyház, mely Jézus tiszta szellemében megújhodva nem leend, mely a józan haladás és miveltség követelményeivel ki nem békül s azokkal karöltve járni nem fog.