Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1877-09-23 / 38. szám
ezen cselckvónyek gyakorlatától, és igen üdvös, hogy minden kényszerűség, hol eddig még gyakorlatban volt, el lesz törölve. De mivel mindenki meggyőződését tiszteljük, távol van tőlünk ama megvető kicsinylós ós csekélylő gúnyolódás, melylyel most sokan ezen tiszteletre méltó cselekvényeket tekintik. Előttünk ngyanis jogosnak és móltányosnak látszik, hogy egy gyermeknek belépése az emberi társaságba, ezen legdrágább ajándéknak, mely a minden jó és tökéletes adományok adójától családnak adathatik, ennek belépése az emberi társaságba oly cselekmény által ünnepeltessék, mely kifejezi ezen lény rendeltetését. Es ime a keresztség kifejezi a legegyszerűbb jelképben a keresztyénség legfőbb követelményét t. i. az újonnan születést, melyben az ember specificus lényege nyugszik és a szülők e mellett elismerik kötelezettségűket, gyerineköket ezen cselekmény értelmében nevelői ós szerető barátok a tehetetlen csecsemő kicsiny bölcsője körül állanak azon fogadással: ha apa és anya téged elhagynának vagy a mostoha sors által elragadtatnának oldaladról, akkor mi fogunk támaszaid lenni ós elhagyni nem fogunk. Nékünk ezen cselekvóny mindig szebbnek és jelentékenyebbnek látszik, mint minden mások, melyek ujabban helyébe ajánlva lettek. Nem áll-e ugyanaz az űrvacsoráról is, ha az egyházak gyűlöletes pörlekedéseit ós a theologusok Ízetlen doktrínáit elfelejtjük ? A legegyszerűbb ós legszebb jelvények, kenyér és bor, melyek testi életünket táplálják, emlékeztetnek bennünket a legnagyobb s/eretet és szabadság cselekedetre, mely valaha az emberek közt törtónt és azáltal, hogy ezen látható jeleket magunkhoz vesszük, azt fejezzük ki, hogy összefüggésben akarunk maradni ezen cselekedettel, vallásos életünk kútforrásával, ama szőlőtővel, melynek vesszei vagyunk, hogy „nem mi éljünk, hanem Krisztus éljen bennünk." És az által, hogy ugyanazon kenyeret és ugyanazon kelyhet vettük külömbség nélkül rang vagy állásra, emlékeztetjük egymást arra, hogy mi, az élet bármely korlátokat emelt köztünk, egy család ós testvérek legyünk, kik egymásnak szolgálnak azon szeretetben, melyben Krisztus nekünk példát adott. Ha már symbolumokat használunk, nem tudnók olyanokat, melyek egyszerűebbek ós természetesebbek volnának és hozzá mélyebb erkölcsi ós vallási tartalommal bírnának, mint ezek. Lehetséges, hogy egy későbbi hit bensőbb és vallásosan termékenyebb idő ezek mellé vagy ezek helyére más kultuszformákat állít. De a jelenkor nemzedéke még is inkább skeptikus, kritikus, mint vallásosan teremtő. Azért egyelőre ehhez kell alkalmazkodnunk : tartsátok meg a mivel birtok, de életet ós lelket öntsetek bele. Beszédem végére jutottam ! Ismétlem: a liberális protestantismus miudazon kellékekkel bír, melyek egy életbe és életrevaló valláshoz szükségesek, bír metaphysikával, mely feleletet ad a legfőbb ós legutolsó kérdésekre, Isten ós világ felett; bir ethikával, mely az előbbiből folyik ; bir egy a célnak megfelelő kultussal. Ép azért hiszem, ezen protestautismusnak van jövője és a keresztyénség, melyet hirdet, leszen azon kenyér, mely kielégít mindenkit, a ki csak eszik belőle ós hiszem, hogy a mi népeink látni fogják az igazi keresztyéni élet melegítő napját és azou egyház, melyet a liberális protestantismus az eddigi egyházak romjain állva, sóvárgó szemekkel keres, azon egyház, a jövőben áll, lenni fog egykor! Mikor? Mily hamar? Lehet, hogy várakozni, sokáig kell várakozni! De mi tudunk várakozni, a várakozásban bensőitjük, tisztítjuk fogalmainkat. Wiklef két száz évvel Luther előtt meglehetősen jelöló ki a reformatio negatívumait ós positivumait, de nem volt meg hozzá az idő teljessége Száz évvel Luther előtt Husz ugyanazon szózatot eresztó világnak, de még most sem volt meg az idő teljessége: „Die Gaiis inuszte braten, ehe der glánzeude Schwan aus der Asche erstehen konnte." És midőn Luther 95 tételét a wittenbergi vártemploinra függ.szté, akkor Hutten örvendve dörzsöló kezeit a feletti örömében, hogy a barátok most hajba kapnak, mi által a művelődés és haladás győzni fog. De csak hamar lehullt a hályog a világművelődós szószólójának szemeiről; felismeré, hogy az idő minden kérdéseinek központja a vallás kérdéseiben fekszik és hogy a népélet felüditése, valamint a tudomány ujjitása, csak egy vallásos ujjitásból folyhatik, ép azért minden fegyverét az egyházi reform szolgálatába ajánlá fel. Semmi uj a nap alatt! Hasonló ismét fog törtónni. Tegyenek bennünket tehát a halottakhoz, irue mi élünk ós az új ós ifjú istenországában vidámon örvendve haladunk. Ha félelmes aggályaink vannak is, de nem csüggedünk el. Ha panaszkodnak ránk és vádolnak bennünket: fogjuk magunkat védelmezni tudni. Ha bennünket szegényeknek csúfolnak, mi tudjuk, hogy még sokakat fogunk gazdagítni ós ezt nem magunktól ós magunk által, hanem Istentől és Isten által. ERMEL GYULA.