Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-09-23 / 38. szám

T ^^Ub fw C Mahomedánismus és keresztyénség1 a török és muszka képviseletébeD. II. A keresztyén vallás fenséges és örök elveiről nincs mit szólanom keresztyének előtt, az Istenről való tiszta fogalom, az ember erkölcsi magas rendeltetése, az isteni jóság és szeretet megtestesülései legtökéletesebbek a Krisztusban, azon szentségek, melyek a keresztyén vallást s a mennyiben ezt hiven szolgálja, a keresztyénséget, minden más vallások s vallási társadalmak felett megkülönböztetik. Krisztusnak, az emberiség idvezitojének s az apostoloknak magas és feddhetetlen erkölcse, a tökéletesedésre hivatott, de sok akadályokkal küzdő egyéni erkölcsiségnek mindig példányképe marad minden idők és nemzetek előtt. A keresztyén vallás a legmiveltebb és magasabb lelket is megnyugtató égi vigaszain kivül, bir mindazon isteni kellékekkel, melyek az emberi társadalomban egyesitik és áthatják az erkölcsi erőket, s az embernek, a testi gyarlóságokon győzedelmeskedhető magasabb erőt, hitet és bátorságot biztositnak. Egy tekintet a keresztyénség történelmére meggyőz ez igazságról. Az egyesek, családok, társadalmak és államok erkölcsi biztonsága, mind de mind, az évezredek szellemi vívmányai égi kijelentését felölelő s az emberi lélek örök jogát és rendeltetését szem előtt tartó krisztusi elveken birja és bírhatja maradandóságát. A keresztyén vallás Konstantin alatt kezdett fellépni mint államhatalom, midőn az egyénekben és családokban, kiket áthatott és megszentelt, létezésének és hatalmának alapjait már megvetette. A keresztyén társadalom, ez az elveinél fogva köztársasági intézmény, elfogadván a pogány és zsidó vallásoknak a császárok és királyokról szóló hatalmi eszméjét, ugyanazon egy Krisztus szerint való királyi népség és szent papságból, igen helyesen, külön egyházi és polgári társadalmat alakított. Azonban, mig a királyi népség és szent papság, illetőleg a hivők minden tagjának őt megillető joga és szabadsága, az idők és érdekek homályában annyira elmosódott, hogy a reformáció is csak nehéz küzdelemmel egyesitheté ; addig Krisztus ezen mondását, „adjátok meg a császárnak a mi a császáré" váltig felhasználták s használják máig a császárok, de fájdalom a népek jólétének s az emberi lélek Istentől nyert és semmi vallások zsarnok hatalmak által bűn nélkül el nem vehető természetes joga és szabadsága rovására. Mellőzve a keresztyén vallásnak a mohamedánismussal szemben érvényesítését, felvett tárgyam azon részére térek, hogy a keresztyénséget a mai Muszka- vagy Oroszország képviseletében felmutassam. E feladatnál, sajnos, hogy a keresztyénséget csak homálylyal boritó tényekkel találkozunk. Mert eltérve minden nemzetiségi tekintetektől, mi a jelenlegi muszka nemzetet és kormányzatot a keresztyénség képviselőjéül, nem csak el nem ismerhetjük, de benne, egyházi és társadalmi életében, kormányzási eljárásában, a keresztyén jellegből a puszta névnél egyebet alig láthatunk. A muszkák között, a cár birodalmában tengődő szláv elemnél, a keresztyén vallás és cári hatalom egy és ugyanaz. Valóságos zsidó vagy mahomed-féle theokracia, keresztyén fém mázzal bevonva s a szellem porba tiprásáig megkeresztezve. A muszka nemzetnek, átalán az orthodox szláv fajnak, épen oly mindenható ura a cár mint a mahomedánusoknak a próféta szultán A 64 püspökből álló korlátlan hatalmú szent zsinatnak, melyben a nagy patriarcha oly hatalommal bir mint a török főpap, a cár van f elette, kinek politikai célja a püspökök és papság által eszközöltetik. Politikai vagy vallási előhaladásnak, fejlődésnek, Oroszországban semmi jele, sőt visszaesés tapasztalható. E század elején, az angolok buzgalma folytán, alakult ugyan ott egy biblia társulat, mely azonban beszüntettetett, nehogy a bibliai szellem az egyed uralomnak ellenzéket alapitson, s az egyéni, vallási és társadalmi szabadságnak tért szerezzen. A legközelebbi időkben, mig a török szultán a keresztyén alkotmányos nemzetek sorába vezeti eddig a török államban polgári jogokkal nem birt népeket, addig a muszka kormányzat a keresztyénség nevében, a keresztyén elvekkel legellentétesb erőszakoskodást cselekszik. Valóban, a keresztyén név csak a sötét emlékű i n q u i s i c i o által volt oly mélyen sértve mint most a muszka által. De hát mi az a keresztyén hit, mely a szegény muszkát a cár kegyelméből boldogítja ? Hiszi hogy van Isten, atya tiu szentlélek, ki a muszka népet rabszolgaságáért, melyet a szó nem bibliai értelmében értelmi és lelki szegénységnek, hogy ne mondjam durvaságnak mondhatunk, kiválóan minden mások felett szereti, s ha a csatában, melyet az itt és ott erőre törekvő népszabadság ellen, mely mindig a vallás nevében kereszteztetik, meghal, egyenest a mennyországba megyen, mint a török, hol mig ezt szerelmes leányok, őt csillagi üvegekben a szeszes italok örömei várják. Vannak szentjei, kiket képeiken imád és segítségül hiv, böjtje sat. Az isteni mindenható hatalmat teste és lelke felett kép-