Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-09-16 / 37. szám

egy, Európát hét éven át keresztül-kasul barangolt cigánybanda telepedett le, mely körülbelől 30 családból állott. Negyedéve meghalt e sátoros cigányok vajdája, kit a család tagjai valóságos fejedelmökként tiszteltek. A holttetemet, a telep közepén tisztán e célra felállított sátorban, nagy ravatalra helyezték, s cifra ruhába öltöztették. A ravatal körül számos gyertya égett, s a család tagjai éjjel-nappal, fölváltva búsongtak a halott felett. A bánatot önmarcangolással, hajók tépdesésével, arcok összekarmolásával fejezték ki. Sirt, jajgatott, s halotti dalokat énekelt az egész cigányság. Nem közönséges szertartás mellett vitetett ezután a halott a temetőbe. Harminc sátor-alja, valamennyi férfia, födetlen fejjel haladt a koporsó után, a nők pedig kibontott hajjal s nyakkendő nélkül követték a gyászmenetet. 1 A temetkezésnél fejtik ki legcifrább szertartásukat. Papjuk azonban itt sem jelenik meg, azon egyszerű okból, mert nincs, sohasem is volt. (Vége következik.) DR. BALLAGI ALADÁR. BELFÖLD. A magyar unitáriusok idei egyházi főtanácsáról. Mi szellemi és erkölcsi közösséget vallunk a szabadelvű protestánsokkal s azok közt e lap nagy érdemű szerkesztőjével, dolgozó társaival és közönségével, mely irányunkban mindig méltányos volt, hozzánk rokonszenvet mutatott s azt tettel bizonyitotta be és a kik egy év előtt a püspökség ügyében minket őszintén támogattak. Ok minden életbevágó egyházi és vallásügyi kérdésnél megbizonyítják, hogy a hit és lelkiismeret dolgában a szabadelvűség zászlóját lobogtatják kezeikben s szivöket Jézus valódi emberszeretetének melege hatja át. E nyílt elismerés a mi hozzájok való tiszteletünk élő bizonysága. A névben lehet, hogy mi különbözők vagyunk, de a valódi keresztyénség, a szeretet és türelem religiójában egyek vagyunk. Maradjatok is ti, e lap vezérférfiai, fenn ama magaslaton, hová előítélettől s felekezeti elfogultságtól ment szellemetek a közvéleményben helyezett. Népetek figyelmez rátok, mert ti a lélek és tudás tiszta italával éltetitek ismeretszomjas lelkét. Nagy száma értelmiségteknek veletek s lobogótok alatt küzd. Mi tiszteljük nemes szabadelvűségteket, bátor harcaitoknak hozsánnát kiáltunk. Fel, fel a tetőre,-dicsőségére a protestantismusnak, a tudáson, szereteten és jócselekedeteken alapuló igaz vallásosságnak ! Rokonszenvetekre számítunk, bizalmat fejezünk ki e lap közönsége iránt, midőn nekik — a par excellence 1 Vasárnapi Újság. 1873. 33. sz. 1 magyar vallásúaknak — a magyar unitáriusok szeptember 2—5-diki főtanácsi üléseiről néhány érdeklőbb mozzanatot elmondunk. Érdekes volt ez összejövetel, mert az új főgondnok és püspök most számoltak be első évi egyházi közigazgatásukról. E lap olvasói tudják, ho<^y e főgondnok Vargyasi Dániel Gábor, Udvar hely megye derék főispánja, a püspök Ferenc József, az „Unitárius Kis-Tükör14 irója s a kecskeméti ismert ékes szólású felolvasó. Az árkosi zsinat választásait e gyűlésen hallott eredmények igazolják. Az élet legjavában levő két oly egyén a zöld asztal kettős elnöki székén, biztos kezessége a jövőnek. Történeti név, birtok, fényes politikai állás, erőérzet és finom tapintat az elsőnél, sok ismeret, lelki önállóság, inventio, hatalmas ékes szólás, kigyói okosság és galamb szelídség az utósónál — oly tulajdonai e férfiaknak, miknek csak gratulálni lehet. Ugy látszik, a két elnököt egy lélek lelkesíti az unitáriusok ügyeinek öntudatos, bölcs és erélyes vezetésében. Két ily ügyes kormányosa a kicsiny hajónak megóvandja azt vészes szirtektől, mik szétzúznák, örvényektől, mik alásodorhatnák és sekélyes pontokra jutástól, hol megfeneklenék. E szirtek az erkölcsi és vagyonerő megapadása, az örvények a belső viszály és kötelességérzet meglankadása, a sekélyes pontok, a közöny és közdolgok iránti elhidegülés. Az unitáriusokban erős és mélyreható a testületi és köz szellem, ügyeik iránt buzgók s áldozatra készek. Ily vezetők mellett bizalommal nézhetnek jövőjük elé. Az egész országból mintegy hetvenen jelentek meg" harmada esküdt tanácsosaiknak, jegyezzük meg, önköltségükön, nekik senki napi- és fáradságdijt nem fizet. Kötelességük és ügybuzgóságuk hozza oda, önérzetök a dij és jutalom. Nem sok erkölcsi testületnél van ez igy Magyaroszágon. A püspök számot adott igazgatásáról s kérte az ítéletet. A főtanács helyeslette egész teljében „éljen"-t kiáltva erős akaratú s szíves munkásságu főpásztorának. Képviselő tanácsára sokat biz ez egyház. Ez viszi összes ügyeit egész éven át, ilyenkor beszámol ez is. Most is megtette, a főtanács tetteit megbírálta s ugy találta, hogy mindenek jó rendben és ékesen f oly t ak. Pénzkezelése tiszta, gyarapodó volt, minden szükségeit fedezni képes. Költségvetését nem tudom határozottan, de azt tapasztalásból állítom, hogy ily csekély jövedelemmel tán a földgömbön egy erkölcsi testület sem tartja fenn magát, fenntartva egy fő-, két közép- és egy algymnasiumot, egy püspököt és mellette kellő administratio személyzetet, mely 70,000 unitáriusnak viszi központi egyházkormányzatát. Tanáraik 6-700 írtért s egyházuk bizalmáért tanitnak. Ide igazán unitárius hitbuzgóság kell. A fő és közép gymnasiumokban s a felekezeti iskolákban a tanügy haladó fejlődésnek indult. Főgondnok és püspök nagy súlyt fektetnek erre, s erélyesen utána néznek, hogy a tanári kar és tauitók a tanításban, az