Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-09-16 / 37. szám

ifjúság a tanintézetek fölkeresésében hanyagok ne legyenek. Az ekklezsiák közvagyonára különös gond fordíttatik. A számadások megvizsgálása, alapítványok hív kezelése, kamatok befolyása szoros ellenőrzés alatt van. Különösen az uj püspök beható intézkedéseket tett, hogy az egyház vagyonereje a szellemivel párhuzamot tartson. Ejj-napi gondjainak ez egyik kiváló tárgya. Az unitárius vallás nem az érdek, de az eszmék, az ész vallása — szokta mondani a püspök. Ez világi szerencséhez nem juttat. Magának az unitáriusnak kell tehát vagyonilag a jóllét azon mértékéhez jutni, hogy meggyőződését követhesse. Vagyonilag inegerősítni egyházát vagy legalább szegényedését meggátolni, ez egyik törekvési célja. Isten segítse reá! Angol hitrokoninkkal való viszonyunk folyvást bensőbbé, sikeresebbé válik. A püspök erre nagy súlyt fektet s az egyház ennek nagy hasznát veszi. Sőt az angol rokonszenv egész nemzetünkre kiterjed. Erről a főtanácsi előterjesztések megnyugtató felvilágosítást adtak. A „Keresztyén Magvető" című folyóirat iránt melegen nyilatkozott minden jelen volt unitárius. A Channing művei kiadása is folytattatni fog. Dávid Ferenc háromszázados emlékünnepére — a mi 1879-ben lesz — az ő életiratát Jakab Elek irja meg, mely alkalomra a püspök 10,000 frt alapítványt gyüjtend. Fele már együtt van. Tanáraink természetben való szállással ellátására hathatós lépés történt, épitkezés fog történni ismét, mi az egyházban megnyugvást eszközlend. A választások szerencsések voltak. S i m é n Domokos hittanár, a hírneves theologus és e lap régi dolgozótársa közjegyzővé választatott, a kolozsvári főgymnasiumban Kovács János, az angol unitáriusok ezen kedvelt embere, a székely-keresztúri gymnasiumban Sándor János lett igazgató, a jeles kolozsvári ifjú pap P é t e r f y Dénes köri jegyző lett. Háladatosan vett tudomást a főtanács a báró Baldácsi nagylelkű alapítványáról. Nemes sziv az, mely a eivilizatio és szabadság ily elszánt harcosát, minő a protestantismus, igy tudja szeretni. A főtanács küldöttségileg fejezendi ki köszönetét az emberszerető lelkű bárónál. De az unitáriusok hitfelekezete hálát érez Török Pál superintendens, Ballagi Mór és Kovács Albert tanárok iránt is, a kik, midőn az alapítvány szülemlőben volt, az unitáriusoknak is belefoglalása mellett melegen szólaltak fel s nagybecsű rokonszenvüknek minden alkalommal bizonyságát adják. A tanácskozások élénken, erélylyel, de atyafiúi szeretettel s kíméletesen folytak. A püspök az egész főtanácsot vendégszerető házához ebédre hívta meg. E patriarchalis szokás is még csak itt tartja fenn magát. Ennyit láttam figyelemre méltónak. Hatalmasabb egyházak nagyobb mérvüleg munkálkodnak. Mi szerény rönkkel csak kicsinyben terjeszthetjük Isten országát és j annak igazságát. Számunk porszemnyi, de szeretetünk a hazához és felebarátunkhoz a tenger mélységéhez hasonló. A hallgatás, nem némaság, nem tétlenség jele. i. A pestmegyei ág. hit. esperesség dolgairól eddig majd minden évben nyert értesítést e lapok olvasó közönsége. Láng Adolf, t.-sz.-mártoni lelkész, kit szorgalmas irogatásaiért, sűrűn termett közleményeiért, jegyzői hivatalának buzgó teljesitéseért esperességünkben tréfából Írógépnek is nevezünk, hűségesen közlötte dolgaink menetelét. Egy idő óta azonban, e lapra nézve elnémult, espereségünk életnyilatkozatai nem lettek általa e lapban jelezve. Miután szárnyait e lapokban kipróbálgatá, hihetőleg feltette magában, hogy ezentúl a debreceni légkört fogja beszárnyalni. Innen van, hogy Pestre írni rá nem ért, pedig mint jegyző, mint esperességi hivatalnok az ügymenetet mind a két lapba, tehát e lapba is, megirhatta volna, közleményei ugy sem szoktak lenni különben is dogmatikus tárgyúak. De ha már ő mint jegyző ebbeli kötelességét nem teljesiti, csodáltam s csodálom, hogy miért nem üti Láng mulasztását helyre a másik jegyző Margócsy, az irsai pap, aki szintén jártas a tollforgatásban. Effata! Ezt mondom a jövőre; mert különben én, a hívatlan kezdek közléseket tenni, mit pedig kerülni óhajtok, nehogy abba a gyanúba essem, mintha a jegyzőségre aspirálva, arra kívánnám magam képezni s arravalóságomnak jeleit adni. Tisztelem mindkét jegyzőnket; nem beszél kenyéririgység belőlem. De ha tisztelem őket többi tiszttársaimmal egyetemben, tiszteljék ők is bizodalmunkat s e lapokban való hallgatásukkal ne adjanak okot a feltevésre, mintha talán lethargiának adtuk volna magunkat. De a tárgyra. Papi értekezletünket e. f. évben Máj. 27-én 28-án Domonyban tartottuk meg, szép Gralga völgyén, esperességünk Demokritosánál, a humoros lelkű B rockén i Lajos lelkész testvérünknél. Egy—kettőnk kivételével mindnyájan ott valánk! Az értekezlet a Kandóféle úri kertben vette kezdetét, tehát a természet kies ölén. Elnökünk Dobronovszky Károly, péteri lelkész hatalmas megnyitó beszédet mondott. Szivünk érzelmeit tolmácsolá, mint valamennyi elnöki beszédeiben eddig. Közakarattal lett elhatározva, hogy beszéde mind a két irányú egyházi lapban közöltessék. E beszédről ezúttal felesleges szólanom ; az ugy is közölve volt már e lapban. Az elnöki beszéd után a mult évi értekezlet jegyzőkönyvének olvasására tért a conferentia. Ennek nyomán az aszódi tanoda támogatása újból felelevenittettett. A superintendens urnák az őszi kerületi gyűlésen e tanoda felől tett nyilatkozata, az aszódi lelkész indítványa folytán szellőztetett, mint olyan, mely az esperesség meggyőződésével nem találkozik. Ugyanis, míg a nyilatkozat szerint a ta-I noda inkább polgárivá volna alakítandó, a viszonyok épen